Izgalmak vagy a biztonságos unalom 2

Nem írtam vissza neki, sőt észrevétlenül ki is kapcsoltam a telefonomat, hogy elejét vegyem a további írogatásnak esetleg telefonálásnak, mielőtt a barátom gyanút fogna. Át kell gondolnom most ezt az egészet. Ez már nem teljesen arról szól, amit még az elején elkezdtünk.
Megijedtem. Én még nem készültem fel a szakításra a jelenlegi barátommal. Majdnem öt év után felrúgni mindent csak úgy…
Az az igazság, hogy nekem ez így megfelelt. A jelenlegi helyzet, hogy Niko-nál a szexet élhetem ki, a barátommal meg együtt lakunk és…a kapcsolatunk már inkább barátivá szelídült, de mindig mindenben számíthatok rá. Azon gondolkodtam, vajon érdemes-e ezt a biztonságot feladnom egy éppen lángoló szenvedélyéért? Ami lehet, hogy nem is fog olyan sokáig tartani, hiszen nem tudhatom mi lesz ezután. Hogy ha most Niko-t választom, vajon meg tudok majd bízni benne? Vajon nem mérgezi meg a kapcsolatunkat az a tény, ahogy összejöttünk? Végülis megcsaltuk a párjainkat. Nem hiszem, hogy én figyelmen kívül tudnám ezt hagyni. Lehet egy kapcsolatot ezek után bizalomra épülve kialakítani, ha már eleve hazugságok árán kezdtük el?
Ő túl jó pasi, észreveszik a nők. Mindig. Láttam akkor is milyen szemekkel vizslatták, mikor moziba mentünk, utána meg beültünk vacsizni. Sokan egyáltalán nem fogták vissza magukat annak ellenére sem, hogy az én kezemet fogta. Megnyalták a szájukat, kihívóan végigmustrálták és ehhez hasonló dolgok. Még a felszolgáló lány az étteremben is feltűnően kedves volt hozzá. Bár Niko látszólag erről nem vett tudomást, de akkor is. Vajon kell ez így nekem?
Pár napig most megpróbáltam kiiktatni őt az életemből. Ha hívott nem vettem fel és nem válaszoltam az üzeneteire sem. Nem adta fel, elég kitartóan ostromolt ezekkel. Mindvégig abban reménykedtem, hogy személyesen azért csak nem fog felkeresni. Mégsem vagyunk függetlenek. Tudom, meg kellet volna beszélnem vele, de előbb át akartam gondolni egyedül, magamban, hogy mit is szeretnék a továbbiakban.
Este ismét összegyűlt a társaság a szokásos helyen. Gondolkodtam azon, hogy menjek-e, de aztán a fülembe jutott, ahogy Ami arról panaszkodik, hogy Niko már megint nem tud majd eljönni vele.
Már épp kezdtem fellélegezni, mikor megjelent. Amanda rögtön a nyakába ugrott, hogy mégis el tudott szabadulni, én azonban legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Azonnal a fejembe szállt a vér, de igyekeztem nyugodt maradni, legalább látszólag. Ölelés közben egy pillanatra rám nézett és ha szemmel ölni lehetne, minden bizonnyal nem élnék már… Dühöt, tanácstalanságot és csupa kérdést olvastam ki belőlük az alatt a pár másodperc alatt, amíg találkozott a tekintetünk.
Ott ült velem szemben, de én változatlanul nem mertem ránézni. Pedig végig magamon éreztem a kérdő tekintetét. Tudom, hogy előbb beszélnem kellett volna vele, nem pedig így látványosan eltávolodni, de még én sem tudom, mit akarok. Hogy mit mondhatnék neki.
Már kezdtem nagyon rosszul érezni magam és azon gondolkodtam, felállok és hazamegyek, mikor taktikát váltott. Látványosan a barátnőjével kezdett foglalkozni.
Magam sem értettem, de iszonyatosan rosszul esett, ahogy azt láttam, hogy Amit csókolgatja, ölelgeti a szokásosnál is többet. Úgy, ahogy engem szokott… ugyanolyan gyengéd volt vele, mint velem szokott lenni. És amikor azt láttam, hogy nyelves csókot váltanak…akkor úgy éreztem, mintha kettéhasadna a szívem. Görcsös érzés nyilallt a gyomromba.
A féltékenység érzését utálom a legjobban. Gyűlölöm, mikor felbukkan a lelkemben, tovább mérgezve az életem. Persze megpróbáltam minél jobban palástolni. Sem a barátom nem veheti észre, sem pedig ő. Na ez is amellett szól, hogy nem ő a nekem való ember. Az a fajta nő vagyok, aki nem szereti, ha eluralkodnak rajta az érzelmek. Igen, nő létemre mégis ilyen vagyok. Ha féltékenységet vagy egyéb erős érzelmeket kezdek táplálni valaki iránt, inkább félre vonulok. Rám ugyanis nem építő jelleggel hatnak ezek, hanem pont ellenkezőleg. Ezért nem is választok feltűnően jó pasit magam mellé páromnak. Mert a féltékenység jobban megbénít, mint bármi más érzelem. Azt pedig sajnos ilyen esetben szoktam érezni.
Döntöttem. Úgy döntöttem, lezárom. Ez már nem teljesen arról szól, hogy csak szeretők vagyunk és jól érezzük magunkat az ágyban. Ezt most kell abbahagyni, mielőtt még durvább lesz a helyzet. Az sms-ből ítélve ő is többet érez, az én féltékenységemből ítélve pedig teljesen egyértelmű én is.
Elővettem a telefonomat, hogy írja neki. Ahogy a kezembe vettem, láttam, hogy egy üzenet jött még az éjjel.
`Hajlandó vagy velem szóba állni és megmagyarázni, mi ez az egész? Azt hiszem, ennyit megérdemelnék.`
Visszaírtam neki, hogy ne haragudjon rám és hogy találkozzunk.
Megbeszéltük, hogy átmegyek hozzá.
Szótlanul nyitott ajtót én ugyanilyen szótlanul lépdeltem be. Eleinte ott volt az a kínos csend köztünk, amit valahogy egyikünk sem tudott az első kínzónak tűnő pár percben feloldani. Végül én szólaltam meg.
`Nézd…nem is tudom, hogy kezdjem…Az lenne a legjobb, ha befejeznénk ezt az egészet…`- csaptam egyből a közepébe, majd kissé félve ránéztem.
`És ezt pont most mondod, mikor kezdett komolyabbra fordulni a dolog? Nem gondolod, hogy előbb kellett volna ezen agyalni? Mikor még egyikünk sem érzett a vágyon kívül mást?`- tette karba a kezét.
`Pont ezért kell most véget vetni ennek! Már nem arról szól, ami miatt elkezdtük. És ami a legfontosabb: mindketten foglaltak vagyunk.`
`És úgy gondolod, hogy a mi kapcsolatunknak kell véget vetni a régebbi helyett? Nem látod, hogy mi sokkal jobban összeillünk?`
`De egy baráti társaságba járunk, sok embernek okoznánk ezzel fájdalmat vagy kellemetlenséget.`
`Van ilyen, hogy az ember később jön rá, ki is az, akivel együtt kell lennie. Előfordul az ilyen, hogy egy közeli ember lesz az. Nem tehetünk róla, hogy előtte rosszul választottunk.`
`Ne, ez nem fog menni. Tényleg túl bonyolult lenne a többiekkel is megértetni, elfogadtatni ezt. Jobb lenne, ha befejeznénk. És amúgy is, múltkor úgy láttam, Amanda eléggé kielégíti a vágyaidat. Honnan tudjam biztosra, hogy utána esetleg nem veszed igénybe majd ismét?`- sötétült el a szemem egy pillanatra, ahogy megint bevillantak azok a csókolózós képek az agyamba, mikor ott ültünk a pubban.
`Azért csináltam, hogy egy kicsit neked is rossz legyen! Hogy te is átérezd, amit én! Vagyis reméltem, hogy átérzed.`
`De én ezt nem akarom! Ez a legutálatosabb érzés a világon és csak rosszat tesz nekem! Nem tudok tőle gondolkodni, tisztán látni és teljesen elhomályosítja az agyamat. A barátommal maradok, mert rá nem vagyok féltékeny…`- jelentettem ki elszántan.
`Mert nem szereted! Így akarod leélni az életed? És nem gondolod, hogy neki is joga van a szerelemhez? Amit más esetleg meg tudna adni neki?`- vont kérdőre indulatosan.
`De emberileg nagyon szeretem! És ő is engem! Tudom, hogy nem vágyik másra.`
`Nem fair, amit csinálsz. Csalódtam benned. Jobb lesz, ha nem beszélgetünk többet. Én nem ilyennek ismertelek meg.`- nyitotta ki az ajtót, ezzel is jelezve, hogy ő lezártnak tekinti ezt a beszélgetést. És a `kapcsolatot` is.
Már több napja semmi hír felőle. Mármint se egy sms, se egy telefon. És a szokásos összejöveteleken sem nagyon jelennek meg Amival egyetemben.
`Összeköltöznek.`- tudtam meg Max-től, mikor mi viszont megjelentünk kedvenc helyünkön. -`Amanda már félig átcuccolt Niko-hoz.` folytatta kicsit lehangoltan, miután már a sokadik sörén volt túl. Sőt, egy rövidet is betolt. Erre nekem is innom kellett legalább egy tequilát. Vagy inkább hármat. Az úgy jobb. Két összetört szív bánkódott most együtt. De természetesen nem mutattam és igyekeztem magamban is gondosan eltemetni ezt az egészet. Sikerülni fog.
Kínzó a hiánya, szabályosan fizikai tüneteket produkálok.
Na jó, elég volt a rinyálásból! Eldöntöttem, hogy ténylegesen is megpróbálok visszatérni a barátomhoz. Már sok ilyen témájú írást olvastam, hogy ha kicsit megerőlteted magad, akkor ez sikerülhet. Néhány írás arról szólt, hogy igenis, erőszakkal rá kell venned magad arra, hogy együtt legyetek, mert ami megfeneklett, csak így állhat vissza a normális kerékvágásba. Ha rendszeressé tesszük ismét a szexuális életet, a kettesben töltött időket, akkor újra igényelni fogja a tested a másik érintéseit. Kicsit meredeken hangzik, nem? Mi az, hogy `vegyünk erőszakot magunkon` meg `szokjunk vissza egymásra`?
Ezzel az egész elmélettel csak annyi baj volt, hogy én még jobban eltávolodtam a pasimtól.
Este szexi fehérneműbe csomagoltam magam, és úgy vártam haza a barátomat.
`Szia kicsim!`- jött be szokásosan, majd rám nézett és egyből kéjes mosoly ült ki az arcára. `Hmm…ez igen. Na gyere csak ide, te kis szexi!`- rántott magához.
Csókolgatni kezdett és durván simogatott. Tisztán érzékelhető volt, hogy a hiányom miatt követelőzőbbek a szokásosnál az érintései. Nem mondhatnám, hogy jólestek. Olyan volt, mintha kívülről szemlélném magam, mintha egy filmben lennék és csak tehetetlenül bámulnám az eseményeket. Mintha kicsúszna az irányítás a kezemből. Nem mondhatnám, hogy nagyon részt vettem az aktusban, inkább passzívan tűrtem. Igen, ez a legjobb szó rá.
Gyorsan lekapta rólam a fehérneműt és vadul markolászta, szívogatta a melleimet. Utána mindjárt rá is vetette magát a puncimra, ami nem mondhatnám, hogy nagyon nedves volt. Erőteljesen nyalt, én meg megpróbáltam kicsit irányítani a csípőmmel, hogy azért valamennyire jó legyen. Ezután felkúszott hozzám és már be is hatolt.
Szégyellem bevallani, de pár perc után megjátszottam egy orgazmust. Csakhogy legyen már vége. Jól sikerülhetett, mert ezután rögtön hangos sóhajtások közepette ő is elélvezett.
`Nagyon hiányoztál már… Ne éheztess ennyi ideig, jó?`- simított végig az arcomon, mikor már mellettem feküdt. -`De mindjárt újra kezdhetjük és akkor tovább fogom bírni.`- vette elő ismét a kéjes mosolyát. Nekem meg az jutott eszembe, hogy bármit csak ezt ne! Én még egyszer ezt nem akarom!
`Persze, majd máskor. Tudod, hogy holnap korán kell kelnem.`- hárítottam azonnal. Még ha nem is kellene, a látszat kedvéért esküszöm felkelnék most hajnalban.
Ahelyett, hogy rászoktam volna az érintéseire, még inkább el akartam kerülni őket.
Az együtt töltött éjszaka után kiábrándultan feküdtem oldalra fordulva és csak bámultam ki a fejemből. Egyáltalán nem elégültem ki, de ő mosolyogva szuszogott mellettem. Azon gondolkodtam, vajon én vagyok ennyire jó színész, hogy tényleg nem vesz észre semmit a bennem lezajló dolgokról? Mert ha igen, akkor most azonnal kérem a főszerepet a következő Hollywood-i sikerfilmben! De a szomorú valóság szerintem inkább az, hogy nem nagyon foglalkozik vele. Azért nem tűnik fel neki, mert nem is figyel rám annyira. Annyira meg végképp nem, ahogy Niko tette… Hogy minden egyes rezdülésemet érzékelte, figyelte és tudta is, hogy mi a jó nekem…Nem, nem szabad rá gondolnom. Ki kell vernem őt a fejemből, ha már a szakítás mellett döntöttem. Bár a barátomhoz való visszatérés most olyan távolinak és lehetetlennek tűnt, mintha egy tigrist akarnék házi cicává szelídíteni.
Buli Maxnál. Eldöntötte, hogy külföldön vállal munkát, ezért ezt egy házibulival ünnepeltük meg, amit ő szervezett. Persze mindenki sejti, hogy valószínűleg Amanda és Niko összeköltözése miatt menekül minél távolabbra, hiába is próbálja ennek az ellenkezőjét mutatni. Igazából nekem is megfordult a fejemben, hogy jól itt kéne hagyni mindent és mindenkit, tiszta lappal kezdeni egy idegen országban.
Épp erről faggattam Max-et némi pia társaságában, miközben fél szemmel mindig Niko felé pillantgattam.
Csak lestem, ahogy válogatás nélkül dönti magába az italokat, sőt még a füves cigibe is beleszív.
Eléggé elázott, már-már attól féltem, hogy eljár a szája, ugyanis elkezdett megjegyzéseket tenni. Nem sokan értették rajtam kívül, de láttam, hogy megüti a fülüket és komolyan attól tartottam, hogy színt vall. Ráadásul ez a mennyiségű alkohol egy erőszakosabb oldalát hozta ki, ami szintén nem nyerte el a tetszésemet.
Körbenéztem, hogy megnézzem, merre van a barátom. Szerencsére eléggé beszívott és szétcsúszott, ahhoz, hogy ezt el tudjam intézni… Komolyan már csak szánalmat éreztem iránta. Alig húszévesen, mikor megismerkedtünk ez még elment, bár akkor is utáltam, hogy drogozik. De most már pláne nem tudom tolerálni. Főleg, ahogy itt bódultan viháncol. Tényleg csak a szánalmat éreztem. És férfiként is igen sokat veszített a szememben.
Egy óvatlan pillanatban berángattam Niko-t a tágas fürdőszobába. Leültettem a WC tetejére és kulcsra zártam az ajtót. Igazából sejtettem, hogy halott ügy ilyen állapotában bármit is megbeszélni, de akkor ott csak az érdekelt, hogy ne lepleződjünk le.
`Miért csinálod ezt? Azt akarod, hogy lebukjunk?`- kértem számon idegesen. De ő csak fölényesen mosolygott.
`Félsz, mi? Nyilván nem akarod, hogy a tökéletes kapcsolatod befuccsoljon! De fölösleges aggódnod, az idióta pasidnak az se tűnne fel jelen állapotában, ha az orra előtt smárolnálak le!`
Durván beszélt és olyan szavakat használt, amik eddig nem voltak rá jellemzők, legalábbis józan állapotában. Látszott, hogy most kizárólag az a célja, hogy engem minél jobban megbántson. A lekezelő stílusa és a gúnyos hangneme pedig csak hab volt a tortán. Ideges lettem. Eléggé.
`Mi a faszért nem lehet ezt csak úgy lezárni? Ha? Igen, lefeküdtünk egy párszor, aztán megbeszéltük, hogy vége, kész! Nem kell ezt ennyire túldramatizálni! Mindkettőnknek ott a rendes párkapcsolata, azt kellene talán rendbe hozni!`- borultam ki.
Erre ő ismét lenézően figyelt egy kis ideig majd megszólalt.
`Sajnálom, hogy nem vagyok olyan gátlástalan, mint te. Én nem érzelmek nélkül dugtalak! De neked nyilván az életedben csak ezt az űrt kellett betöltetni valakivel, hogy stílusos legyek. Csak és kizárólag szexre használtál engem, semmi másra! És most elvárnád, hogy megköszönjem, hogy megtiszteltél a testeddel és csendesen mosolyogva arrébb álljak, mintha mi sem történt volna? Vagy mégis hogy gondoltad ezt?`
Csak néztem rá, ahogy dühvel fűtött szenvedéllyel beszélt és elemi erővel tört fel bennem a vágy. Mindaz, amit eddig visszafojtottam vele kapcsolatban most kijönni látszott. Nem tudtam tovább hazudni magamnak.
Az ölébe ültem és nagy hévvel csókolni kezdtem. Azonnal visszacsókolt, amin kicsit meglepődtem, mert azt hittem elutasító lesz. Egy mozdulattal lekaptam a pólóját, ő lecsúsztatta rólam a csőtopot. Türelmetlenül tapadt a melleimre, én meg csak arra tudtam gondolni, mennyire hiányzott a szenvedélyessége, az illata, az íze, az ajkai, az érintései…Mindene. Ahogy végigcsókolt a nyakamon, sóhajtozva túrtam a hajába és húztam szorosan magamhoz, hogy mélyen beszívhassam az illatát. Ekkor éreztem, hogy matatni kezd ott lent. Kicsit megemelt, lehúzta a sliccét, félrehúzta a bugyimat és már magamban is éreztem. Ilyenkor azért élvezem a szoknya előnyeit, jelentősen megkönnyíti a dolgokat. Mohón húzott magára, egyikünket sem érdekelte, hogy most nem használunk gumit. Az ő forró testére vágytam, tisztán akartam érezni a lüktetését.
`Nem volt elég? Még használni akarsz? Teljesen ki akarod zsigerelni a testem?`- lihegte, miközben mozogtunk. Még ilyen állapotában is hihetetlenül jó volt vele…
`Ne mond ezt, ez hazugság. Mindketten élvezzük…`- simítottam végig a mellkasán.
`De te nem érzel semmit közben. Te csak használsz, megdugatod magad velem.`
`De én imádom, ahogy megdugsz.`- sóhajtottam önkívületben a fülébe.
`Akkor miért nem velem vagy?` majd jobban magához húzott és érzékien a fülembe súgta- `Megígérem, hogy minden nap megduglak, ahányszor csak akarod!`- markolászta a combomat.
Ahogy lovagoltam rajta, egyre hangosabban sóhajtoztunk és nyögtünk. Nem fogta vissza magát, szerencsére én nem ittam annyit, hogy ezt még nagyjából kontrollálni tudjam, ha esetleg helyzet van.
`Hm? Így áll az alku? Mond, hogy igen…Kérlek…`- nyögte vágytól elhaló hangon.
`Jó…`- nyögtem én is elfojtott hangon. Csak hagytam magam sodortatni.
`Annyira hiányzol…minden szar, amióta nem vagy mellettem…`- megemelte az állam. `Szeretlek…én nem tudok nélküled létezni. Már nem… Muszáj, hogy velem legyél, érted? Muszáj…`- bújt hozzám és már aránytalanul erősen szorított. Sosem mondta ki a szeretlek szót a titkos viszonyunk alatt sem. Vajon csak a sok pia hozta elő belőle ezeket az erős érzelmeket? Vagy mindig is így érzett, csak én nem vettem észre?
Hangokat hallottam közeledni az ajtó felé.
`Sssh…halkabban, jönnek.`- rátettem a kezem a szájára, de nem hagytam abba a mozgást. Lassan csúszkáltam le-fel, miközben az arcát néztem. Hihetetlenül be voltam indulva, annyira jó volt őt magamban érezni és a helyzet, hogy lebukhatunk, pedig még inkább a magasba csapta az adrenalint. Elvettem a kezem és helyette a számat tapasztottam az övére. Ahogy hangosabbak lettek a hangok, úgy közeledtem én is a beteljesüléshez. Miközben érzékien játszott a nyelvével a számban, azalatt az izmaim is összehúzódtak és remegve, hang nélkül próbáltam elnyomni az orgazmus okozta felszabadult energiákat. Ezután éreztem magamban szétfolyni a forró anyagot, ahogy ő is hangosabban nyögdécselve elélvez, ezért újra a szájára tapasztottam a kezem. Csukott szemmel hátradőlt és lihegve próbált picit magához térni ismét.
`Aj, bazd meg, ki a faszom zárta be, mindjárt behugyozok!`- hallottam kissé artikulátlanul Max hangját, miközben durván rángatta a kilincset a kulcsra zárt ajtón.
`Én csak Niko-t keresem. Te vagy bent, kicsim?`- kiabált be Ami is hasonló állapotban. Szinte kővé dermedve ültem, de Niko mintha mi sem történne, fészkelődni kezdett alattam.
`Na mi legyen? Kiszóljak, hogy igen, én vagyok és épp a WC tetején ülök veled a farkamon? Hm?`- súgta kissé gúnyosan a számba. Csak pislogtam a szemeibe, ez annyira nem ő volt. Hanem az alkohol, meg az a hülye fű. Undorodva néztem rá, ki akartam szállni az öléből, ám ekkor már a léptek is távolodtak és ismét csak mi voltunk. Látva vagy inkább némiképp realizálva megrökönyödésemet, hangnemet váltott és visszahúzott az ölébe még szorosabban ölelve.
`Mond, hogy érzel valamit. Hogy nem csak szexre használsz.`- súgta érzékien.
`Ne beszélj velem így még egyszer! Én nem a kapcád vagyok!`- próbáltam józanul viselkedni. Eléggé feldühített.
`Tudom…hanem a szerelmem!` bújt hozzám kissé elesetten. Úgy látszik. berúgva elég hangulat ingadozó is tud lenni.
`Összeköltözöl Amival, úgyhogy ne mond ezt nekem!`- jutott eszembe és erre könnyek gyűltek a szemembe. Megpróbáltam picit eltolni magamtól. Tehetetlennek éreztem magam és eddig bírtam a színjátékot. Ezt meglátván gyengéden megfogta a fejem és közel hajolt hozzám.
`Egy szavadba kerül és nem teszem! Ha azt mondod, te is szeretsz és kész vagy velem összeköltözni, azonnal visszacsinálok mindent! Az érzéseimen semmi nem változtat, téged szeretlek.`
Annyira elvarázsoltak a szemei, az illata, a csókjai, a szavai, hogy tényleg azt éreztem, így kell tennem. Vele kell lennem, ő az én társam. Nem érdekelt senkinek a véleménye, csak az számít, hogy mi szeretjük egymást. A felmerülő problémákat pedig majd megoldjuk valahogy.
De először észrevétlenül ki kellene innen surranunk….

Izgalmak vagy a biztonságos unalom 1

Nyár, haverok, buli. Péntek este alig vártam már, hogy az egész hetes robotolás után végre kikapcsolódjam egy kicsit.
`Akkor minden megvan?`- kérdeztem a barátomtól, mikor már csak a fülbevalómat illesztettem a helyére.
`Persze, majd útközben beugrunk a boltba még egy kis piáért.`- vette el a kocsi kulcsot az asztalról.
`Kész vagy, mehetünk?`- állt meg az ajtóban és várakozó tekintettel nézett rám.
`Indulhatunk.`- kaptam fel a táskámat és már kattant is a zár.
Mikor odaértünk, már javában folyt a késő esti kerti party. Ezeket szeretjük a legjobban, a sötétben ropogó tűznek és grill illatoknak mindig megvan a hangulatuk. Házigazdánk nagy kertjét ráadásul napelemmel működő kis kültéri díszítő fények is keresztezték, így azért láttunk is valamit. Már aki nem volt alkoholos és/vagy egyéb szeres befolyásoltság alatt persze.
Jó sokan voltunk, de a többségét, mint általában, most sem ismertem.
A barátommal csak bedobtuk a cuccunkat abba a szobába, ahol később aludni fogunk. Majd akkor kipakolunk, ha aktuális lesz, mert lent már a teli poharak vártak minket és alig vártam, hogy végre ellazuljak egy kicsit.
Kezdtem egy kis tequilával, mert az azonnal hat nálam. Csak egy pohárnyi, egyelőre nem kell több. Azután felkaptam valami koktélszerűséget és körbenéztem. A barátom szokás szerint szívogatott is a többiekkel. Én nem élek vele, soha nem is éltem, nekem elég az ital.
Nem akartam teljesen berúgni, azt azért nem szeretem annyira. Odamentem Max-hoz, a házigazdához.
`Jön még valaki?`- kérdeztem rá, hátha lesznek még itt olyanok, akiket jobban ismerek.
`Amanda is mindjárt itt lesz a barátjával.`
Amival csak párszor találkoztam, de akkor mindig jól eldumáltunk, úgyhogy örültem neki.
`Barátja van? Na, hogy-hogy?`- lepődtem meg.-`És mit szól ahhoz, hogy veled lakik együtt? Vagy a srác nem tudja mi újság nálatok?`
`De tudja, de úgy tudom, nincs probléma belőle. Egyelőre még nem akarnak összeköltözni, engem meg nem zavarnak, úgyhogy felőlem addig marad, amíg akar.`- felelte könnyedén, de azért láttam, hogy nem mond teljesen igazat.
Ami és Max már régóta lakótársak és ők a legjobb példa arra, hogy egy kapcsolat után is lehet jó barátságban maradni. Pár éve cuccoltak össze, aztán szépen, békésen szakítottak, úgy, hogy mi, a barátai csak napokkal később vettük észre ténylegesen. Megunták egymást, egyszerűen kihűltek az érzelmeik, de emberileg sokra tartják a másikat. Végül gazdasági okokból továbbra is együtt laknak és ez addig így is marad, míg egyikük nem talál véglegesen valakit magának vagy legalábbis a költözés mellett nem dönt. Hivatalosan abszolút szabad kezet adnak egymásnak, tehát mindenki azt hoz haza, akit akar. De én el nem tudtam képzelni, hogy működhet ez a valóságban. Pláne mit szól ehhez az újonnan képbe kerülő másik fél? Én biztos nem örültem volna, ha a barátomat úgy ismerem meg, hogy még együtt lakik az exével. Az én tapasztalataim szerint az soha nem végződött még jól, ha az ex is képben van. Néhányan úgy gondolják, túl lehet ezen lendülni, de akiket eddig én láttam, egy idő után mindig megdőlt az elméletük. Az egyik fél, jellemzően az, aki kénytelen ezt elviselni, egy idő után nonverbális jeleket kezd produkálni, hogy kiemelje ő mitől szebb és jobb, mint az előző. Rosszabb esetben már mástól is észreveszi a visszajelzéseket, csakhogy társa tudomására hozza, őt más is jónak tartja rajta kívül, féltékenységet és további problémákat generálva ezzel. Érthető, hogy mindenki csak az egyetlen szeretne lenni a párja életében. És igazából most is ezt látom, mert Max `lazasága“, ahogy a témát kezeli, nem őszinte, az tuti!
`Na ki van itt?`- hallottam egy vidám hangot a hátam mögül, mikor épp egy kisebb társasággal sütögettem a tűznél. Kicsit megijedtem Ami harsány hangjára és majdnem kilögyböltem a kezemben lévő italt.
`Basszus, majdnem ráöntöttem a tűzre!`- léptem hátrébb nevetve, majd megfordultam és kis híján majdnem ténylegesen elejtettem a kezemben lévő poharat. `Ööö…sziasztok.`- ahogy megláttam Ami barátját, beugrott, hogy pár nappal ezelőtt egy távolsági buszon utaztunk és szemeztünk egy picit. Nem nagyon mertem nézegetni, mert hát mégiscsak barátom van. Ráadásul egy népszerű ezoterikus könyvet olvasott, ami nekem is nagy kedvencem. Láttam, hogy ő is megismert.
`Na és, legalább egy kicsit felforrósítottuk volna itt a hangulatot!` ölelt meg. `Nézd csak milyen isten pasit fogtam magamnak. Jól néz ki, mi?`- kacsintgatott zavarba ejtően én meg csak kínosan vigyorogtam. ` Ő Niko, félig magyar, félig görög. És az én barátom.`- ölelte át a derekánál az én-t kihangsúlyozva.
`Szia. Laura.`- próbáltam határozott maradni és palástolni azt, hogy ő tényleg egy kurva jó pasi és azt is, hogy látásból már ismerjük egymást. És nagyon reméltem, hogy ő is így tesz!
`Szia, nagyon örülök, hogy megismerhettelek.`- semmi akcentusa nem volt, így feltételeztem, hogy már itt nevelkedett. Kicsit mélyrehatóbban fürkészte a tekintetem, ezért félrenéztem, majd visszafordultam a tűzhöz, hogy inkább a nyársra tűzdelt pecsenyémre irányítsam a figyelmem.
`Mindjárt visszajövünk mi is sütögetni, csak előbb még körbedicsekszem Niko-val.`- próbált vicces lenni Ami, de Niko-n láttam, hogy nem nagyon szereti, hogy valami dísztárgyhoz hasonlítja. Ők arrébb álltak, én pedig inkább lehúztam még egy tequilát erre a nagy ijedtségre.
A buli alatt fogyott az alkohol és a fű is. Én továbbra is csak ittam és amint láttam Niko is. Viszont a barátom és Ami, a többséggel egyetemben eléggé szétcsapták magukat.
Épp a hintaágyban pihegtem, mikor egyszer csak Niko ült oda mellém.
`Kicsi a világ, nem igaz?`- dobott be egy elcsépelt klisét.
`Az.`- válaszoltam kurtán. Igazából nem tudtam, most hogy is kéne viselkednem és ezen a bevitt alkoholmennyiség sem segített túl sokat.
`Hova mentél akkor amúgy?`- folytatta könnyedén. Nem zavartatta magát, hogy láthatóan én egy kicsit feszélyezve éreztem magam. De az is lehet, hogy csak bebeszélem ezt az egészet és csak a feszültséget akarta oldani ő is egy könnyed csevejjel. Úgyhogy inkább belementem.
`A szüleimhez látogatóba. És te?`
`Az egyetemre. Utolsó évem volt, most végeztem.`
`Jó kis könyv volt, amit olvastál.`
`Szeretek elmerülni ilyen dolgokban. Téged is érdekelnek ezek? Gondolom, akkor te is olvastad.`
`Igen, nekem is az az egyik nagy kedvencem.`
`Neked mi a csillagjegyed, amúgy?`- érdeklődött.
Elmosolyodtam. Most elmondjam?
`Min mosolyogsz?`- kérdezte kedvesen, mikor meglátta.
`Semmi, csak nem nagyon szeretnek azok után, ha meghallják.`
`Skorpió?`- vágta rá. Erre már tényleg felnevettem. Úgy látszik sajnos egy életre megbélyegződnek a skorpió csillagjegyű emberek már a születésükkor.
`Vicces, hogy egyből ez jutott eszedbe, így csak visszaigazolva látom a többieket. Igen, amúgy az.`
`Az enyém is. Sorstárs.`- mosolygott. Végre rendesen ránéztem, de azonnal beláttam, hogy ez hiba volt. Ugyanis percekig gyönyörködtem sötétbarna szemeiben, egyszerűen nem tudtam félre nézni. Amanda hangos megérkezése zökkentett csak ki abból, hogy talán ezt így mégsem kéne.
Két nap múlva egy pubban gyűltünk össze ismét. Most már Niko is taggá vált, bár elég érdekes volt a felállás. Max és Ami néha elsütöttek olyan poénokat, amiken csak ők ketten röhögtek. Ez nemcsak a lány jelenlegi barátját feszélyezte, hanem néha minket is. Már nem is csodálkoztam azon, hogy Niko ismét odafordult hozzám beszélgetni. Meglepően jól megértettük egymást, ez már a kerti buli alatt is kiderült.
`Épp most készülök venni egy e-book olvasót. Végre az összes kedvenc könyvem egy helyen lesz.`- újságolta.
`Tényleg? Én is most terveztem egy ilyet venni. Csak nem nagyon ismerem a különböző fajtákat, márkákat, ezért még csak neten próbálok tájékozódni, mert a környezetemben másnak nincs. Nem tudom, melyik lenne a legjobb vagy hogy melyik mit tud.`
`Mit szólnál, ha együtt mennénk el nézelődni valamelyik nap? Mikor mindketten ráérünk. Több szem többet lát és akkor biztos a legjobbat hozzuk el.` mosolyodott el úgy, hogy valahogy nem láttam semmi kivetnivalót az ajánlatában. Amúgy is, kizárólag barátian közeledett felém. Még csak nem is nézett rám `úgy`, amióta kiderült, hogy a buszon azért szemeztünk. Így el mertem vele menni, mert tényleg egy jó fej srácot ismertem meg a személyében, akivel egy csomó mindenről tudok beszélgetni és jól érezzük magunkat egymás társaságban.
`Nem mehetsz vele.`- jelentette ki a barátom, mikor otthon vázoltam neki a holnapi napomat.
`Dehogynem.`- néztem szembe vele nevetve. Azt hittem csak viccel. Tudni kell, hogy ránk az jellemző, hogy megadjuk egymásnak a kellő szabadságot. Ő is volt már nélkülem bulizni és én is. Nem csinálunk ebből nagy ügyet, de egyikünk sem tűri a korlátokat.
`Nem vicceltem!`- nyomatékosított komoly arccal `Kicsit túl sokat lóg a nyakadon ez a srác. Bulikon is mindig beszélgettek, meg veled van, pedig ott a saját barátnője!`
`Jaj, ne már, most komolyan? És akkor mi van, ha jól megértjük egymást? Ha Max hívott volna, akkor vele mennék vásárolni ilyen kütyüt! Az már nem zavarna annyira, mi?`
`Ő a legjobb barátom, tudom, hogy vele valóban nem csinálnál semmit.`
Na, ez a mondat betett. Mégis mit képzel rólam?
`Nem, nem azért nem csinálnánk semmit, mert a legjobb barátod! Hanem azért, mert én veled vagyok és innentől tök mindegy, kivel megyek most vásárolni. Komolyan, nem értem, mi bajod van!` háborogtam. Pedig tudtam, hogy igaza van. De ezt akkor még magamnak sem akartam bevallani.
`Szívecském, ne legyél már ilyen mufurc.`- öleltem át. -`Te úgyis dolgozol holnap és csak egyedül lennék itthon.`
`Igen, dolgozom, te meg közben itt szórakozgatsz.`
`Hé, légy szíves ne beszélj így! Én is egész héten nyomtam, végre megkaptam érte a prémiumot, úgyhogy azt hiszem rám fér egy kis lazítás!`
`Egy másik sráccal? Csak velem lazíthatsz! Miért nem velem mész el megvenni azt a szart?`
`Mert te nem érsz rá holnap! Én meg nem fogok itthon ülni, mikor végre van egy kis időm és megvehetem azt, amit szeretnék. És szerintem fejezzük be, ennek a vitának semmi értelme.`
Utálom, mikor így viselkedik!
Természetesen elmentem Niko-val megvenni az e-book olvasót. Szinte az egész napot együtt töltöttük, kellemes volt. Egy kései ebédre is beültünk az egyik közeli olasz étterembe és észrevétlenül repült az idő. Csak akkor eszméltem rá, hogy már haza kéne menni, mikor a barátom kicsit idegesen csörgetett meg, hogy hol vagyok már és hogy ennyi ideig tart-e megvenni azt a nyamvadt gépet.
Az egyik barátnőm pasija elutazott munkaügyben a hétvégén, így pénteken este és úgy döntöttem, hogy nem hagyom egyedül és nála alszom. Amúgy is rég beszéltünk már egy igazán kiadósat.
Előtte azonban még átugrottam Niko-hoz, hogy kölcsönkérjek tőle egy-két könyvet, mert a barátnőm is szereti az ezoterikus témát és úgy gondoltam viszek neki néhány újdonságot. Nem akartam nála sokáig időzni, de egy kávé erejéig azért maradtam. Kellemes kis lakása volt, modern berendezéssel. A letisztult stílusjegyekből látszott, hogy egy férfi otthona, nagyon tetszett. Rendesen körbenéztem és dicsértem a kiváló ízlését, miközben ő válogatta a könyveket nekem és nem győzte köszöntgetni elismerő szavaimat.
Egy-két óra múlva már épp készülődtem volna össze, hogy megyek, mikor hatalmas vihar kerekedett. Ijesztően dörgött, villámlott, fújt a szél.
`Basszus, így nem tudok elindulni.`- néztem ki az ablakon aggódó szemekkel.
`Engem nem zavarsz. Vagy esetleg haza kellene menned?`- kérdezte kicsit félszegen.
`Nem, ma elvileg a barátnőmnél alszom.`- löktem oda félvállról. Ám a szemem sarkából láttam, hogy valami megcsillant a tekintetében. De még mielőtt bármit is reagálhattam volna, egy hatalmas csattanással és látható cikázással csapott a szembe lévő házba a villám. Picit összerezzentem.
`Szerintem maradj itt. Legalább addig, amíg el nem áll. Ez nem vicces.`- mondta, miközben leellenőrizte, hogy tényleg mindent rendesen áramtalanítottunk-e. Aztán teljes csönd, telepedett a szobára. Az eső hangos kopogásán és dörgésen kívül semmi más nem hallatszódott.
`Mi lenne, ha picit borozgatnánk?`- törte meg ő a csendet.
`Jó.`- vágtam rá.
Szeretek egy finom bor mellett érdekes dolgokról beszélgetni. Niko pedig abszolút partner volt ebben. Befészkelődtünk egy takaróval a szokatlanul tágas kanapéjára és beszélgettünk külföldi útjainkról, kedvenc íróinkról, vicces személyes élményekről. A bor meg csak egyre fogyott. Éreztem, ahogy kissé a fejembe száll, mert nem sokat ettem ma még. Többet és felszabadultabban nevettem, de ő is. Közelebb ültünk egymáshoz és azt vettem észre, hogy egyszerűen nem tudom levenni róla a kezem. Tudtam, hogy uralkodnom kéne magamon, de egyszerűen nem ment, mindig megérintettem valami mondatnál. Próbáltam visszaülni a helyemre, kicsit távolabb tőle, de akkor meg ő lendült akcióba. Egy olyan történetet kezdett mesélni, amit rajtam mutogatva illusztrált. És ahányszor hozzámért, én annyiszor remegtem bele. Aztán szóba kerültek a kapcsolataink is.
`Tudod, én úgy gondolom, hogy a többségnek, akik fiatalon összekerülnek párok, azoknak azért nem jó egy idő után a kapcsolatuk, mert változnak. Mindig mindenki változik, csak van, amikor nem egy irányba. Az egyik erre megy a másik meg arra. Változnak a célok, az igények.`- szövegeltem szakértő hangon a pohárral a kezemben, mint aki nagyon érti a témát.
`Igen, ezzel én is teljesen egyetértek. A másik ember személyével kapcsolatban is változhatnak az igényeid.`- helyeselt ő is és jobban kezdte fürkészni az arcomat, a tekintetemet.
`Pontosan. Lehet, hogy akire alig húszévesen vágytál, az már öt év múlva nem kell. Mert mást akarsz. Úgy érzem, nálunk is ez lehet a baj. Másfelé kezdtünk menni. Én felajánlottam a szakítás lehetőségét, de ő ezt teljesen elhárítja, mondván nincs köztünk semmi baj. Pedig van…nagyon is.`
`Mire gondolsz pontosan?`- kérdezte kíváncsian és teljes testével felém fordult. Pedig ha így tette fel a kérdést, akkor tudja, milyen téren lehet az a gond. De abban a pillanatban ez nem igen érdekelt, őszintén válaszoltam.
`Unom vele a szexet…egyszerűen unom.`- mondtam ki minden gátlás nélkül. Na igen. Ezért sem szeretem, ha az alkohol vezeti a gondolataimat. ` És úgy alapból őt is unom. Már nem izgat fel…Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Nagyon sok tanácsot lehet olvasni, hogyan fűszerezzük meg pezsdítsük fel azokat a bizonyos éjszakákat, ha már alábbhagy a kezdeti lelkesedés. De én ebben nem nagyon hiszek. Itt már nincs mit felpezsdíteni és úgy gondolom, ahol tényleg forró a hangulat, ott nem múlik el ennyire nyomtalanul, mint nálam.`
`Akkor ezért féltékeny rám ennyire.`- nézett maga elé kissé diadalmas mosollyal. -`Tudja nagyon jól, hogy nincs rendben köztetek minden, de valami miatt mégsem akar elengedni. Attól viszont tart, hogy az én érintéseimet esetleg élveznéd…`
Az utolsó mondatot olyan érzékien mondta ki, hogy egyből pornófilmeket megszégyenítő kockák kezdtek pörögni az agyamban, hogy mennyire is élvezném… Éreztem, hogy a bugyim már szinte tocsog…Jézusom, most kell letennem a poharat. Komolyan, szerintem direkt fogalmazott így, hogy még inkább hatásos legyen, amit mond. Éppen erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy legyőzzem tomboló vágyaim és esetleg átüljek egy székre tőle messzebbre, de ő odahajolt hozzám és máris éreztem a nyelvét átcsúszni a számba. Az alkohol és az elenyésző szexuális életem hatására iszonyatosan feltüzelve éreztem magam. Nem volt erőm ellenállni neki, túl gyenge voltam abban a pillanatban.
Finoman csókolgatott, szinte csak ízlelgetett. Átöleltem a nyakánál, ekkor az ölébe húzott és úgy csókolt tovább.
Tudtam, hogy nem helyes, amit teszünk és hogy abba kéne hagyni… de egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni. Niko annyira más, mint a barátom. Érzelmesebb, gyengédebb. Pedig eddig én nem ezt kerestem egy fiúban, mindig is inkább a vadabb férfiak jöttek be, némi tetkóval a testükön. Esküszöm, nem értettem mi történik velem. Miért izgat fel ő, ha otthon van az az ember, akire mindig is vágytam? De leginkább az bosszantott, hogy már nem rá vágytam. Hanem Niko-ra.
Levette a felsőm és félre dobta. Kissé tétován vetkőztettük egymást tovább és félve fürkésztük egymás arcát. Arra vártunk, vagy attól féltünk, hogy valamelyikünk esetleg megállítja ezt a vágyhullámot és a másik arcába ordítja, hogy ezt nem tehetjük meg, mert kapcsolatban élünk mindketten. De egyikünk sem szólalt meg.
Hangosan sóhajtoztam, miközben nedves csókjai nyomot hagytak a testem minden pontján. Beletúrtam a hajába mikor ismét az arcomnál volt az övé és most már szenvedélyesebben csókoltuk egymást. Már mindegy volt, nincs visszakozás. Követelőzve tolta mélyebbre a nyelvét a számban, miközben a csípőjével is nekem nyomult. Hihetetlenül beindultam, nagyon jól csókolt és alig vártam, hogy bennem legyen. Csók közben lenyúltam és kezeimmel kiszabadítottam a boxeréből a farkát.
`Várj, ne siess annyira…`- zihálta, mikor megpróbáltam beilleszteni.
`Csak egy kicsit…kérlek…`- nyomtam rá a csípőmet. Azonnal becsúszott, annyira nedves voltam már. A fejem fölé emelte a kezeimet, majd ő is megtámaszkodott felettem. Teljes egészében kicsúszott belőlem, hogy aztán újra tövig merüljön a testemben. Kéjesen sóhajtozott és csukott szemmel hátravetette a fejét. Iszonyatosan szexi látványt nyújtott, ahogy élvezte.
`Úristen, de jól csinálod…`- nyögtem, miközben vágyakozva néztem az arcát. Ekkor ő is rám nézett.
`Sokkal jobb veled, mint ahogy azt elképzeltem…`- súgta és megnyalta a félig nyitott ajkaimat, azután nyelvével siklott közéjük újra. Kifulladva csókoltuk egymást, nem tudtunk betelni a másikkal.
Ekkor kiszállt belőlem és hasra fordított. Végigcsókolta, nyalta a hátamat, a derekamat. Mikor ott járt, jobban széttettem a lábam és megemeltem a csípőm. Azonnal elöntött egy kisebb fajta orgazmus hullám, ahogy duzzadt nagyajkaim közé nyalt. Egész testemben remegtem. Erőteljesebben folytatta, én meg úgy éreztem, mintha folyamatosan élveznék. Úristen, de rég nem volt ilyen jó szexben részem.
Visszafordultam, feltérdeltem hozzá és átöleltük egymást. Rámarkoltam érzékeny rúdjára, majd hátradöntöttem és csókokkal borítottam a nyakát és a mellkasát. Piciket harapdáltam a hasába, mire ő hangosan sóhajtozott és a hosszú hajamat túrta, markolászta. Hüvelykujja az arcomon, a számhoz közel körözött. Pár csók után bekaptam az ujját. Tetszhetett neki, mert mozgatni kezdte, ki-be húzogatta, míg én a nyelvemmel is benyálaztam. Majd kedvenc testrészét vettem hasonlóan kezelésbe. Teljesen betolta a számba én pedig szopogattam, nyaltam, ahol értem.
`Jézusom, nem fogom sokáig bírni. Hagyd abba…`- kérlelt kis idő múlva és kissé erőtlenül elhúzta a fejemtől. Kicsit csalódottan néztem rá. Nem szeretem, ha félbeszakítanak.
`Nem így akarok elmenni…`- simított végig kicsit durván az alsó ajkamon a hüvelykujjával, miközben felült. -`Igazán sajnállak, hogy te nem élheted át, amit a száddal művelsz…Úristen…`- kapkodta még mindig a levegőt. Látszott, hogy időt akar nyerni, amíg egy kicsit lenyugszik és folytathassuk.
`Van gumid?`- néztem körbe kihasználva ezt a kis `szünetet`.
`Van.`- gyorsan kihúzta a fiókot és kivett belőle egyet. Fogával tépte fel a csomagolást, én pedig kivettem belőle az óvszert. A számmal tettem fel, amit láthatóan élvezett. A biztonság kedvéért a kezemmel is megigazítottam egy kicsit, majd hanyatt döntött és türelmetlenül hatolt belém.
Kint még mindig teljes erővel kopogott az eső és zengett minden, de a szoba a mi nyögéseinktől és sóhajainktól volt hangos. Érzékien mozgott, a farka tökéletesen illet belém.
Feltérdelt és a nyakába tette az egyik lábamat, a másikkal pedig körbeöleltem a csípőjét. Így még mélyebbre tudott menni. Vágyakozva néztük egymást, miközben mozogtunk. Arra gondoltam, hogy még sosem láttam férfit ennyire szexinek, ahogy épp magáévá tesz. Mintha nekem teremtették volna ilyen téren.
Másik lábamat is a csípője köré fontam és feltámaszkodtam a két kezemre. Erre felhúzott az ölébe és az ágytámlához ült. A nyakába és a karjába kapaszkodva mozogtam tovább, miközben ő a fenekemet markolászta és a combjaimon simított végig. Az alhasa izgatta a csiklómat is, így szinte perceken belül elélveztem. Izmaim összehúzódása őt is elélveztette.
Némán feküdtünk egymás mellett, magamra húztam a takarót. Magamban tépelődtem, hogy most mi legyen? Elmenjek? Vajon ő azt szeretné, ha elmennék? Lehet, hogy igen, csak nem meri kimondani, mert nem akar megbántani? És most hogy lesz ezután? Csak egy menetre kellettem neki és lehet, hogy nem is olyan kedves, mint amilyennek mutatja magát? Most kimutatja az igazi énjét?
Ezer és ezer ilyen jellegű kérdés futott át az agyamon. Csak azt láttam a szemem sarkából, hogy ő sem néz rám. Tuti megbánta. És most rossz véleménnyel van rólam, amiért picit becsípve szinte felkínáltam magam neki. Vagy hagytam magam, mindegy hogy nevezzük.
Megpróbáltam innen kinézni az ablakon. Csak egy résnyit sikerült elkapnom, de azt leszűrtem, hogy még esik. Remek. Gyűlölöm az eső minden formáját, a csepegést is. Csodás lesz, ha így kell majd elindulnom.
Jó, most már nyomasztó ez a csend, valamerre induljunk el.
`Vajon elállt az eső?`- tettem egy kísérletet. Hátha ebből kiderül, mit akar vagy hogyan tovább.
`Hmm…nem tudom. A dörgés mindenesetre abbamaradt.`- válaszolt semleges hangon.
Na, ebből most azt is leszűrhetem, hogy azt akarja, menjek el. Tehát tényleg megbánta. És most el fogja mondani a barátomnak is, meg az egész társaságnak is, hogy mekkora ribanc vagyok, amiért szétettem neki a lábam. Arra jutottam, jobb lesz az egyenes beszéd és inkább tisztázzunk most bizonyos dolgokat.
Már épp szóra nyitottam volna a számat, mikor felhajtotta a takarót, hozzám bújt és átölelt. Egy nagyobb sóhajjal könnyebbültem meg. Nem akartam ennyire kiadni magam, reflexerűen jött. Cirógatni kezdtem a karját, ami rajtam pihent, a másik kezemmel pedig a tarkójánál a haját.
`El akarsz még menni a barátnődhöz?`- kérdezte álmos hangon.
`Te mit szeretnél?`
`Én kérdeztem előbb.`
Kis csend.
`Nem jön át a barátnőd?`- jutott eszembe így hirtelen. Azért ez sem egy mellékes dolog jelen helyzetben.
`Nem, ő most nem fog átjönni. Reggel sem, mert egész hétvégén melózik.`
Újabb kis csend.
`És te mit szeretnél? Maradjak?`- törtem meg.
Ismét idegtépő kis csend, majd közelebb húzott magához.
`Igen.`
Ezután nem beszéltünk többet és ő pár percen belül el is aludt. Óvatosan kibújtam a karjai közül, hogy írjak egy sms-t a barátnőmnek. Ekkor láttam, hogy hat nem fogadott hívásom van a barátomtól. Le volt halkítva a telefonom, ezért nem hallottam. Francba, most mit mondjak neki? Ilyenkor tök ideges szokott lenni. Kimentem az előszobába, hogy Nikot ne ébresszem fel a beszéddel. Gyorsan kitaláltam egy mesét egy spontán sétáról és hogy ott hagytam a barátnőm lakásán a telefont közben. Aztán eleredt az eső, ezért beültünk valahová megvárni, míg eláll. És csak nemrég értünk haza. Nehezen, de elhitte. Szerencsére nem ismeri olyan jól a lányt és a telefonszámát sem tudja, úgyhogy lebukástól egyelőre nem kellett tartanom. Ezután írtam végre a barátnőmnek is. Nem írtam le miért nem alszom ott, de azt igen, hogy alkalomadtán falaznia kell majd nekem és hogy később elmondom miért. Szerencsére megértő volt.
Visszabújtam az ágyba Niko mellé, de csak nagy nehezen tudtam kicsit elpilledni.
Finom simogatásokra ébredtem, a szobában már teljesen sötét volt. Ahogy hanyatt fordultam, egyből rám feküdt és már csókolt is, keze pedig bátran kalandozott mindenfelé. Csók közben a számba nyomta két ujját, hogy megnyálazzam, szopogassam, majd izgatni kezdett velük. Nagyon tetszettek ezek a határozott mozdulatok és percek alatt lázba jöttem. Most hosszabb ideig szeretkeztünk, már ő is kitartóbb volt.
`Nem vagy éhes?`- kérdezte, ahogy pihegtünk utána egymás karjaiban.
Éhes? Hogy lennék már az, mikor görcsben áll az egész gyomrom ettől a csodálatos új érzéstől? De az is tény, hogy a pocim már kezdett lázadozni, hogy alkoholt ugyan kapott, de ételt alig és a normál működéséhez az sem ártana.
`Ehetünk valamit. Mid van?`
`Rendelhetnénk pizzát.`
`Jó.`
Azon gondolkodtam, hogy vajon szex függő lettem? De csakis miatta, tőle függök. Egyre nehezebb tartanom magam, pláne akkor, ha nincs mellettem. A rugalmas időbeosztásunknak hála elég sokszor együtt tudunk lenni és ezt bizony ki is használjuk. Nem szép dolog, tudom a párjaink háta mögött ilyesmiket csinálni. De annyira lenyűgöz, hogy szinte megtaláltam a másik felemet az ágyban, hogy még több kell belőle. Mindig egyre több…
Este ismét a törzshelyünkre, kedvenc pubunkba készültünk. Kitettem magamért öltözködés terén. Annyira jó szexisnek érezni magam, ismét utat tört magának az a nő, aki régebben voltam.
`Hm…inkább maradjunk itthon, tudok egy jobb programot…`- simult oda hozzám a barátom, miközben készülődtem és már húzta volna le a ruhám. Nevetve elhúzódtam tőle és visszaigazgattam.
`Ne csináld már, most lettem kész.`- reménykedtem, hogy veszekedés nélkül el tudom hárítani. Semmi kedvem nem volt hozzá.
`De nem sietünk annyira…`- próbálkozott tovább.
`De én meg nem csinálom újra a sminkemet, sem pedig a többi dolgot. Már lassan kész vagyok, inkább menjünk.`- szóltam most már kicsit határozottabban.
Csalódottan nézett.
`Miért utasítasz el mindig? Már mióta nem is szexelünk rendesen.`- vont kérdőre. Kezdtem ideges lenni és megforgattam a szemeimet.
`Erről tényleg most kell beszélnünk? Már megcsináltam a hajam, sminkem, azért nem akarom most! Nem tudom, mi ebben olyan fura!`
`Nem csak a mostaniról van szó! Úgy általában sem akarod. Nem kívánsz már?`- kérdezte kicsit szomorúan. Visszaálltam a tükör elé és befejeztem a készülődést, hogy minél előbb elindulhassunk.
`Ne most beszélgessünk erről, jó? Már így is kiveséztük ezt a témát egy párszor, de most érezzük jól magunkat a barátainkkal. Ránk fér.`- ezzel elintézettnek tekintettem az ügyet és indultam az ajtóhoz. `Mehetünk?`- néztem rá kérdőn. Ő továbbra is szomorúan nézett, majd lemondóan legyintett.
`Persze…`
Mikor odaértünk már mindenki ott volt. Niko egyszerűen észbontóan néz ki, te jó ég!
Sokat néztünk egymásra, persze megpróbáltuk ezt minél észrevétlenebbül tenni.
`Beindíthatnánk lassan azt a projektet, amiről már hetek óta beszélünk, nem?`- szólt a barátom Sebihez.
`De. Hétvégén megbeszélhetnénk a részleteket. Mi lenne, ha ezt nálunk tárgyalnánk meg nyugodt körülmények között? Gyertek le hozzánk Egerbe és akkor ott alszotok, jó? Van elég hely, elfértek.`- nézett ránk mosolyogva.
`Jó! Egyszer még gimis koromban voltam ott, gyönyörű hely. Ugye elmegyünk majd körbenézni is?`- néztem a barátomra.
`Kicsim, nekünk ezt most meg kell beszélnünk Sebivel, ki kell dolgoznunk a részleteket. De a barátnőjével elmehetsz és körbenézhettek majd addig.`- ölelt át kedvesen. Iszonyatosan elkedvetlenedtem, de nem mutattam. Többek között ezt is meguntam benne. Hogy soha semmit nem csinálunk ketten. A munka miatt már rég töltöttünk együtt kettesben több időt és most is csak annyit bír mondani, hogy egy ismeretlen csajjal, mert még nem találkoztam Sebi barátnőjével, sétálgassak romantikusan Egerben. Hát biztos, hogy nem.
`Mi lenne, ha lemennénk mindannyian?`- dobta be Max. -`Délelőtt addig mi felfedezzük a helyi nevezetességeket, este pedig buli lesz. Na?`- élte bele magát. Mindenki egyöntetűen helyeselt, de nekem csak még jobban elment a kedvem. Amanda is belelkesülve tervezte a programot Niko-val.
`Én most nem tudok menni.`- törte le Niko egy másodperc alatt barátnője túlzott lelkesedését. -`A szüleimet kell meglátogatnom, segítenem kell a kerti munkákban, mert ők már nem bírják annyira.`
`Jaj, kicsim, ne már.`- nyafogott Ami és hozzábújt. -`Na jó, akkor mi most ezt kihagyjuk és majd Niko-ék kertjében ülve gondolunk rátok.`- mondta kicsit drámai arckifejezéssel.
`Nem-nem, te menj nyugodtan. Tudod, hogy ilyenkor egész nap keményen nyomom.`- ölelte át ő is a barátnőjét. Mintha kést forgatnának a szívemben. `Nem tudnék veled foglalkozni, este meg hullafáradtan dőlnék be az ágyba. Menj csak Egerbe, érezd jól magad.`- csókolták meg egymást.
Félre kellett néznem.
`Elugrom még Max-ékhoz egy kicsit szívni. Jössz te is?` – közölte a barátom, mikor indulni készültünk.
`Nem köszi. Majd otthon megvárlak.`- semmi kedvem nem volt ehhez és nem értettem minek kell ezt. Mindig így vezeti le a feszültséget, ezzel a szarral.
`De én nem akarom, hogy egyedül mászkálj ilyenkor. Akkor inkább én sem megyek.`- sóhajtott lemondóan.
`Hagyd, majd én hazaviszem.`- szólt közbe Niko. Láttam, hogy a barátom arca enyhén megrándult. `Amandát is haza kell vinnem, ti is útba estek. Nem gond, tényleg.`
`Jó, akkor menjünk.`- kaptam is fel a székről a táskámat és indultam Niko kocsija felé, hogy elkerüljem a további hárítást a barátom részéről és indulhassunk végre. Ilyenkor, ha valaki kocsival van, nálunk az soha nem fogyaszt alkoholt. Kizárólag a hangulat kedvéért ülünk be, de nem vagyunk alkoholista társaság és aki vezet, az meg tudja állni, hogy kivételesen mást igyon. Ezért nyugodt szívvel ültem be Niko mellé.
`Kb. egy óra és otthon leszek én is, jó?`- nézett kicsit gyanakvóan a barátom, látszott, hogy egyáltalán nem dobja fel a tény, hogy én Niko-val fogok hazamenni. Ennek ellenére mégis Max-ékhoz ment. Én pedig tudtam, hogy ebből nem egy óra lesz és most örültem is neki. Ezek után, amit ma is csinált, még inkább Niko társaságára vágytam. Már csak Amit kellett lerázni valahogy. Ő ugyanis nagyon szerette volna, ha barátja vele marad, de ő a holnapi kemény munkára hivatkozva elhárította.
`Nem maradnál inkább te is és akkor Niko-nak sem kéne elmennie…?`- tett még egy próbálkozást nekem szegezve a kérdést.
`Amanda!`- szólt vissza helyettem Niko. -`Most már hagyd abba légy szíves. Ha Laura marad, én akkor is megyek!`- jelentette ki határozottan és farkas szemet néztek.
Látszott, hogy Ami megsértődött, mert egész út alatt csöndben, duzzogva ült a kocsiban. Gyorsan ki is tettük Max-nál és már száguldottunk is Niko lakása felé. Egyértelmű volt, hogy oda megyünk.
Kicsivel gyorsabban hajtott a megengedettnél, de imádtam nézni.
`Tudod, mennyire szexi vagy ilyenkor? Ahogy nyomod a gázt…Egyszerűen imádom, amilyen vagy!`
Kicsit önelégülten mosolygott, de még ez is jól állt neki.
`Én is imádlak! Alig vártam már, hogy lerázzunk mindenkit!`- csúsztatta a kezét a combomra, majd meg is markolta.
Ahogy hazaértünk még be sem csuktuk az ajtót, máris az ölébe kapott és durván nekinyomott a falnak. Szinte faltuk egymás ajkait, mintha évek óta éheztettek volna minket.
`Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy szó nélkül hagyom ezt a ruhát?`- rántotta le a mellrésznél. -`Te dög! Direkt játszol, mi?`- harapott a nyakamba.
`Te beszélsz?`- szisszentem fel a kéjtől és belemarkoltam a hajába. `Te ugyanúgy játszol.`
Másodpercek alatt letéptük egymásról a ruhát, majd újra az ölébe kapott és felültetett a konyhapultra. Farmerja zsebéből kirángatott egy óvszer csomagot, felhúzta és könyörtelenül szétfeszítette a lábaimat. Azonnal belém hatolt, de elég keményen. Nyoma sem volt most a gyengéd énjének.
`Előttem csókolgattad a barátnődet!`- fogtam meg az állát kicsit erőszakosabban.
`Most mégis te ülsz a farkamon!`- harapott a számba. `Veled a legjobb! Egyszerűen utánozhatatlan vagy!`- zihálta a lökések közt.
Keményen döfködött, hangos nyögések szakadtak fel belőlem.
`Hű, ez elég jó volt!`- pihegtem kielégülten, mikor már izzadtan ültünk a hideg konyhakövön nekidőlve a falnak. De nem érdekelt ez most minket.
`Tetszett?`- lihegte.
`Aha, nagyon…`- mondtam elhaló hangon. Még most is alig tértem magamhoz.
`De tudok gyengéd is lenni veled…Amikor lágyan szeretgetlek…`- cirógatta az arcom.
`Tudom, hogy tudsz. De ez így most tökéletes volt.`- mosolyogtam.
`De azt is élvezed, ugye?`
`Mindent élvezek, amit te csinálsz…`
Nevetett.
`Te mész hétvégén?`- kérdezte.
`Nem sok kedvem van…miért te?`
`Hallottad, nem? Én elvileg meglátogatom a szüleimet…`
Csend. Csak pislogtunk jobbra-balra, végül ő törte meg a csendet.
`Végre együtt tölthetnénk egy egész hétvégét…nyugiban.`- mosolygott sokat sejtetően.
Erre én is izgatott lettem. Igaza van, nem kellene sakkozni, hogy kinek mikor kell lelépnie, telefonálnia és ehhez hasonló dolgok. Senki nem zavarhatna meg minket, nem kéne félnünk az esetleges lebukástól.
`És ha Ami ott fog keresni és kiderül, hogy nem is voltál lent?`
`Elintézem, nyugi. És te mivel magyarázod ki?`
`Munka. Azt mindig elhiszi és ilyenkor legálisan maradhatok távol.`
Végre mindenki lelépett, én meg alig vártam, hogy ismét a karjaiba vessem magam. Ahogy megérkeztem hozzá, még be sem mentünk a szobába, hanem rögtön a falhoz támasztott és faltuk egymás ajkait. Éreztem, ahogy éledezik ott lent, miközben nyomott a falhoz a csípőjével. Ismét a jól ismert kéj futott végig a gerincemen, ahányszor csak vele vagyok. Annyiszor álmodoztam már ilyen felszabadult szenvedélyről, ahol tényleg nincsenek tabuk. És ebben a `kapcsolatban` most végre megkapom. A konyhaasztalon, a falhoz tolva, a padlón…bármi jöhet.
`Imádom, hogy minden vágyamat valóra váltod.`- vallottam be neki a csókok között.
`Én is pont ezt imádom benned!`- mosolygott vissza és már rángattuk is le egymásról a zavaró ruhadarabokat.
`Mi lenne, ha elmennénk moziba?`- kérdezte, ahogy cirógattuk egymást a feldúlt ágyon. -`Utána beülhetnénk vacsizni valahová. Vagy veszünk kaját és itthon főzünk valami finomat.`
Csillogó szemekkel néztem rá. Tényleg egy egész hétvégét kettesben töltünk és nemcsak az ágyban. Ezek szerint ő is szeret velem lenni. Annyira más volt most ez a találkozásunk. Sokkal felszabadultabb, ahogy azt éreztük, nincs mitől tartanunk. Elmehetünk bárhová, hiszen azok, akik esetleg megláthattak volna minket, most mind messze vannak.
`Mi az? Nincs kedved hozzá?`- kérdezett vissza, miután még mindig nem válaszoltam.
`Dehogynem! Jól hangzik!`- nem akartam túl lelkesnek tűnni, de szinte szárnyalt a lelkem. Boldog voltam. -`Akkor megyek a fürdőbe készülődni. Addig nézel valami jó filmet?`- adtam a szájára egy puszit, majd felkeltem és kivettem a táskámból a sminkcuccomat, hogy bevonuljak vele a fürdőbe.
`Menjünk valami 3D-re.`- szólt egy kicsit hangosabban, amíg én készülődtem.
`Oké.`- ordítottam vissza neki.
Egés végig fogtuk egymás kezét és ölelgettük egymást. Tudom, ez nem nagy dolog, de a mi esetünkben az volt. Jó volt egy PÁRként sétálgatni.
Otthon ülve épp egy filmet néztünk a barátommal, mikor megzizzent a telefonom. Mivel sanszos volt, hogy Niko az, kicsit elfordulva néztem meg. Nem feltűnően, csak annyira, hogy ő ne láthassa, ki írt.
`Megőrülök a tudattól, hogy most vele vagy…Nem bírom tovább…`- csak ennyi állt benne

Belém tett a farkát a jótestű férfi

Két éve a barátnőimtől egy londoni utat kaptam szülinapi ajándékként. A repülő a szülinapi buli után 3 nappal indult. Izgultam, mert még soha nem ültem repülőn. Az út hamar elment, olvastam és zenét hallgattam közben.
A repülőről leszállva fogtam egy taxi-t, és elvitettem magam a szállodába, ahol a barátnőim szobát foglaltak. Szerencsére tudok angolul, így hamar megértettem magam a portással. Felmentem a szobába, a bőröndömet utánam hozták. Úgy döntöttem azt a napot a szállodába töltöm: koktél, medence, talán egy helyes angol fiú.
Felvettem a bikinimet, és lementem a bárba, ami mellesleg össze volt kötve az uszodával. Kértem egy mojito-t, és letelepedtem egy nyugágyra. Kortyolgattam az italt, közbe nézelődtem, hátha látok valami szexi fiút. Már majdnem feladtam, amikor letelepedett mellém egy görög isten. Teljesen megfeledkeztem magamról, és véletlenül ráöntöttem a koktélom maradékát a táskájára.
– Ó, sajnálom – mondtam neki gyorsan angolul.
Ő csak mosolygott, és mondta, hogy semmi gond. Elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy tényleg görög, Leonidas a neve, de mindenki csak Leo-nak hívja. Pár éve él Londonba, itt dolgozik pincérként. Meghívott egy jóval erősebb koktélra, én pedig nem ellenkeztem. Iszogattunk, iszogattunk. Éreztem, hogy kicsit a fejembe szállt, ezért elbúcsúztam tőle. Leo búcsúképpen végigsimította a combom, és mondott valamit görögül. Felmentem a szobámba, és a szavain gondolkodtam, hogy vajon mit jelenthet.
Már levettem a bikinimet, amikor kopogtak. Gyorsan felkaptam a fürdőköpenyemet, és ajtót nyitottam. Leo állt ott fürdőnadrágban és kigombolt ingben, mely látni engedte izmos mellkasát. Forróság öntött el, ahogy rám nézett zöld, vágytól izzó szemeivel.
– Bejöhetek? – kérdezte izgató mosollyal.
Hirtelen kiszáradt a torkom, így csak félreálltam. Tudtam mit akar, ezért kulcsra zártam az ajtót. Leo körbenézett, végül pillantása rajtam állapodott meg. Megbabonázva indultam felé. Mikor odaértem, átkarolt és megcsókolt. Lassan lehúzta rólam a köpenyt, ami alatt nem volt semmi. Mikor ezt felfedezte, hatalmasat sóhajtott.
Nekem ennyi kellett, elvesztettem a fejem. Vadul vettem le róla ruhadarabjait. Ö közbe csókolt, ahol tudott. Nagy hévvel az ágyra vetettük magunkat (szerencsére a barátnőim franci ágyas szobát foglaltak).
Leo kezébe vette a melleimet, masszírozni, csókolgatni kezdte. Kezei aztán lejjebb araszoltak egyenesen a puncim felé. Én sem ,,lustálkodtam”, lassan izgatóan csókolgattam a nyakát,simogattam mellkasát. Ujjaival elkezdte izgatni a csiklómat, majd becsúsztatta 2 ujját, és vadul ujjazni kezdett. Alig bírtam magammal, érzetem, hogy el fogok menni. Hangos sikollyal élveztem el.
Gyorsan kihúztam ujjait magamból, és letérdeltem elé. Megfogtam meredező farkát, és lassan verni kezdtem, majd a számmal kezdtem kényeztetni. Felváltva szoptam és vertem. Leo hirtelen odahúzott magához. Szeméből kiolvastam mit akar. Ráültem lovagló ülésbe, és magamba fogadtam. Lassan, izgatóan mozogtam merev faszán, aztán cseréltünk. Keményen lökni kezdett, egyre gyorsabban. Egyre hangosabb nyögéseiből tudtam, hogy mindjárt a csúcsra ér. Hirtelen érte el a mennyet, teste megmerevedett, éreztem, ahogy forró nedve elönt belülről.
Kivette belőlem farkát, láttam, hogy én még nem élveztem el. Befurakodott combjaim közé, és nyalni kezdett. Először csak a csiklómmal játszadozott, szívogatta-nyalta felváltva. Mikor már nem bírtam magammal, hihetetlen gyorsasággal kezdte nyalni puncimat. Egy pillanat múlva óriásit élveztem. Leo ekkorra már megint kemény volt, és miközben élveztem, belém hatolt. Lökött párat, és újra elélvezett. Teljesen kimerülten feküdtünk egymás mellett.
Mikor lenyugodtunk, megkérdeztem tőle, hogy mit mondott a medencénél görögül.
– Azt, hogy gyönyörű vagy!

Felelőtlen szex

Az egész történet egy nyári napon történt meg. Pontosabban augusztus elsején. Én balatoni nyaralásból értem haza épp, amikor a telefonom jelezte, SMS-t kaptam. Az SMS-ben ez állt:
– Na, mikor jössz?
A sráccal a nyaralás alatt beszéltem meg ezt az egészet. Visszaírtam neki, hogy nemsoká, minimum 1 óra. Elkészültem, és elindultam hozzá.
Amikor odaértem már kint várt a kapuban, cigivel a kezében. 3 puszival köszöntünk, mint a barátok, de tudtuk, nem úgy fogok haza menni, hogy 3 puszit adunk egymásnak. Megvártam, míg eloltja a cigarettáját, és beljebb megyünk, hogy ne lássanak annyian. Meg kell említenem, nem szeretek olyan emberrel csókolózni, aki dohányzik. De amikor megtörtént az a nevezetes első csók közöttünk, minden más lett. Miután abba marad a csók, valamiért hátat fordítottam neki, ő szép lassan átkarolt és próbált benyúlni a nadrágom alá. Sikeresen. Elkezdte izgatni a csiklómat, valami fenséges volt, sose éreztem még ilyet azelőtt. Ekkor megszólaltam:
– Vedd ki a kezed és folytassuk oda bent! – így is tett. Kinyitotta az ajtót és bementünk. Bevitt a szobájába, szemben álltam vele és újra elkezdtünk csókolózni, de most hevesebben, szenvedélyesebben. Szép lassan elkezdtük egymást vetkőztetni, kikapcsolta a melltartómat, addig én a nadrágját gomboltam ki. Elkezdte csókolgatni a nyakam, egyre haladt lejjebb – közben lassú léptekkel közelítettünk az ágya felé-, amikor lefeküdtem az ágyra ő a nyelvével elkezdte izgatni a csiklómat.
Aztán már a hüvelyemnél éreztem az ujjai közelítését. Egy ujj, majd kettő. Egyre jobban élveztem. Aba hagyta, éreztem most nekem jött el az időm. Most ő feküdt és én mellette térdeltem az ágyon. Először csak nyaldostam a makkját, majd elkezdtem szopogatni, aztán egyre lejjebb mentem, már addig toltam le a számon ameddig bírtam, megállapítottam, hogy nagy és vastag a farka. Gyorsan tempóban szoptam a farkát, közben a kezemmel húzogattam még a farkát néha pedig a heréit izgattam. A nyögdécseléseiből és a néha hangos megszólalásaiból arra következtettem, élvezi, amit csinálok. Aztán abba hagytam. Ráültem és lovaglóban kezdtük el csinálni. Szép lassan elkezdtem lovagolni, majd egyre ütemesebben és gyorsabb tempóra váltottam. Itt is többször adta annak jelét, hogy jól csinálom. Aztán megkértem, hogy váltsunk kutyapózra. Szó nélkül belement. Amikor nagy és vastag farkát belém helyezte valami isteni volt. Azt hiszem én akkor élveztem el. Rám hajolt, én pedig megkértem, hogy erősebben csinálja. Pár percen elül újra meg volt az élvezet a részemről. Ezek után következett a régi póz, a misszionárius. Felém hajolt, kapott egy csókot, és a fülébe súgtam:
– Erősebben, amennyire csak bírod – és így tett.
Annyira szeretem, amikor egy szex vad, hogy az aktus alatt meg volt a harmadik élvezetem is. Ekkor leállítottam, megkértem álljon fel. Én az ágy szélén ültem, ő pedig a számhoz állt. Én elkezdtem kényeztetni a számmal, egyre hangosabban nyögött fel. Aztán a nagy élvezet. Hirtelen kivette a számból és ekkor megéreztem a rám spriccelő forró spermát. Kellemesen sós íze volt. Az mellemre és az arcomra spriccelt, néhol még a hajamba is belekerült. Miután hozott zsebkendőt és letöröltem magamról a spermáját, felöltöztünk. Kikísért és leültünk a lépcsőre, rágyújtott. Valamiért megkívántam, hogy én is szívjak egyet, de ellenálltam. Miután elszívta én indulni készültem. Csókkal búcsúzunk és ő még ennyit hozzátett:
– Majd hívlak még legközelebb is – mire én csak egy “Oké”-t vágtam rá és indultam. A haza úton végig arra gondoltam, ami nemrég történt kettőnk között. Tudtam, többé már nem lesz köztünk meg az a jó kapcsolat, ami régen volt.
Ez körülbelül 1 éve történt. Igazam lett, már kevesebbet beszélünk. Ő már többször is hívott volna, de nem mentem. Ma már úgy gondolom nem kellett volna elmennem és lefeküdnöm vele.

A szerelővel

Történetem egy verőfényes szombat délelőtt kezdődik. Egyedül voltam az új lakásomban, jóformán villany és minden elektromos berendezés nélkül, úgyhogy már nagyon vártam Jocót. Kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy kettesben leszünk, szóval nem is gondoltam erre. 9 órára volt megbeszélve, hogy jön. Azt terveztem, hogy addigra rendbe szedem magam és megreggelizek, ehelyett a csengőre keltem fel. Combközépig érő kis rózsaszín pamutköntösben, leengedett, kissé borzos hajjal nyitottam neki ajtót. Ennivalóan édes volt, mint mindig. Kisfiús, borosta nélküli arcán mindig megjelenik egy cuki gödröcske, ha beszél.
Behívtam, megkínáltam egy kávéval, ő pedig hozzálátott a szereléshez. Én még mindig köntösben azon kaptam magam, hogy őt bámulom. Ahogy lehajolt, a fenekét néztem és arra gondoltam, mennyire jó lenne belemarkolni, miközben rajtam fekszik, mondjuk misszionárius pózban. Nem tudtam és nem is akartam kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat, teljesen beindultam rá. Ott mászkált a lakásomban és csak akkor tudatosult bennem, hogy kettesben vagyunk! Észrevettem, hogy ő is vet rám néhány érzéki pillantást és párszor “véletlenül” megérintette a kezemet vagy a karomat is. Úgy döntöttem, hogy lezuhanyozok, és utána meglátjuk, mi lesz.
Mikor kiléptem a fürdőszobából, ő ott állt, és kéjesen nézett rám. Pár pillanatig mélyen egymás szemébe néztünk aztán a nyakába ugrottam és vadul csókolózni kezdtünk. Csókja édes volt, mint a méz és nyelve gyengéden játszott az enyémmel.
– Nem is tudod milyen rég várok erre… – mondta, és tovább csókolt. Harapdálta az ajkaimat, melyek a vágytól vörösen izzottak.
Az ölébe vett és bevitt a konyhába. Felültetett a pultra, én pedig levettem a pólóját. Mellkasa csupasz volt és szép, kidolgozott felsőtesttel rendelkezett. Félig kibújtatott a köntösből, és simogatni kezdte a melleim és vadul csókolta a nyakam. Közben a körmöm hegyével érzékien simítottam a hátát.
Egyre hevesebben szuszogtunk. Kezét egyre lejjebb vitte a testemen, míg leért bársonyosan sima puncimhoz. Masszírozni kezdte a csiklómat és 1, majd 2 és 3 ujjal ujjazni kezdett.
Talán még sosem voltam annyira lucskos, mint akkor. Kihúzta az ujjait, aztán lenyalta őket. Felült a pultra és kérnie sem kellett rá, letérdeltem és számba vettem falloszát, mely nem volt hatalmas, pornófilmbe illő, de nagyon arányos volt, pont kellő hosszal és vastagsággal. Hátrahúztam a bőrt és először csak a hegyét kezdtem izgatni körkörös nyelvmozdulatokkal. Megjelentek az első vágycseppek és vadul szopni kezdtem. Hátrafogta a hajamat, ezzel irányítva a fejem mozgását. A számmal egyidejűleg az ujjaimmal a heréit is kezelésbe vettem, melyet kisebb-nagyobb nyögésekkel nyugtázott. Felálltam és háttal neki terpeszbe álltam és pucsítottam, ösztönözve Jocót arra, hogy hatoljon belém. Férfias kezével előrenyúlt és a csiklómat kezdte ingerelni. Tempóján egyre gyorsított én pedig egyre hatalmasabb nyögésekkel adtam tudtára, hogy nagyon élvezem, amit csinál. Kivette a farkát és szembe vele felültem a pultra. Lábaimat a vállára helyeztem és ismét magamban éreztem. Kezeivel a melleimet fogta erősen és ő is egyre nagyobbakat sóhajtott.
Hirtelen felkapott az ölébe, és a falnak támasztott. Ekkor már láttam rajta, hogy hamarosan eljut a csúcsra, és szerettem volna, ha együtt érjük el a gyönyört, így elkezdtem magamat simogatni.
Pár percen belül testemet forróság öntötte el, és óriási orgazmusomat hatalmas kiáltás kísérte. Mikor magamhoz tértem a mámortól a padlón guggoltam, Jocó pedig a cickóimra élvezett. Nedűje zamatos volt, az utolsó cseppig lenyalogattam mind magamról, mind az ő férfiasságáról.
Utójátékként hosszasan csókolóztunk és simogatott, így még egy kisebb gyönyörben is részem volt.
Mindketten nagyon élveztük, elmondta, hogy már legalább egy éve nem volt része ilyen szuper szexben. Tudtuk, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy jól éreztük magunkat.

Első szexkalandunk a haverokkal

Tizenöt évesek voltunk a haverokkal, amikor megtörtént. Majdnem minden nap kijártuk a kis falunkhoz közeli erdőbe, ahol volt egy kis faházikó, amit a helyi erdész épített nekünk. Oda szoktunk kitekerni, dumálni, szalonnát sütni, pókerezni. Történt egyszer, hogy beszélgettünk a csajokról, és szóba került a szex.
Ekkor Zsolti felvetette, mi lenne, ha kivernénk a farkunkat. Mindenki bele egyezett, mert ezelőtt még ilyet nem csináltunk, 4-en voltunk, de olyan jó barátok hogy keresve sem találtunk volna jobbat. Amikor Zsolti elővette a farkát mindenki csak őt bámulta, az övé már akkor rettentően nagy és szőrös volt. Az enyém még csak akkor kezdett szőrösödni, miután mindenki elővette egyszerre kezdtük el, de Marci felvetette a kérdés, hogy milyen, amikor egy csaj leszop. Zsolti felajánlotta Marcinak, hogy kipróbálhatja vele, elvégre az érzés ugyan az, mintha lánnyal csinálná. Ekkor Ádám pedig elém jött, letérdelt, és ő az én farkamat vette a szájába.
Először csak félig, óvatosan, majd teljesen bekapta. Nem akartam hinni a szememnek, nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen srác fogja az én farkamat leszopni. De nagyon jó érzés volt. Hallottam, hogy Zsoltiéknak is nagyon tetszett, amit csináltak, bár oda nézni nem tudtam, annyira jól szopott Ádám. Ekkor hirtelen akkorát élveztem a szájába, hogy akkorát, mint még előtte soha. Ő sem akarta elhinni, kicsit kérdően nézett rám, de én unszoltam, hogy nyelje le.

Kínok a nőgyógyászati széken

Renáta barátnőm egy húsz éves, főiskolás lány. Hosszú, barna hajú, arcocskája babaarc, alakja kifogástalan. Pár hete otthagyta barátja, ezért mostanában kissé szomorkás a hangulata. Egyik este barátnői unszolására elmegy szórakozni, bár nem sok kedve van hozzá. Később ezért az alkohol hatására feloldódik, s az egész éjszakát átmulatja. Hajnalodni kezd, ezért elindul egyedül hazafelé, a kollégiumba. Az alkohol hatására azonban az utcán rosszul lesz. Renáta lassan nyitja ki szemeit, még kába az elfogyasztott alkohol után. Gyomra enyhén émelyeg. Fekvő helyzetben van, megpróbál felállni, de nem tud.
Látása lassan kitisztul. Mezítelenül fekszik egy nőgyógyászati vizsgálóasztalhoz hasonló asztalon. Kezei, lábai széttárva kikötözve, szájában pecek.
Feje megemelve, közepes nagyságú, formás mellei felett néz át terpesztett lábai között. Egy orvosi szobára emlékeztető helyiségben van. A szobát mesterséges fény világítja meg. Pár szék, egy asztal, szekrények vannak a szobában. Az egyik sarokban mosdó, mellette WC. Vele szemben egy csukott, fehér ajtó van. A jobb felső sarokban egy ipari kamerát pillant meg. Nem tudja, hogy hol van, ideges és félelmet érez. Arra gondol, hogy valami baleset történhetett vele, és egy kórházba került. Ám akkor miért van kikötözve és kipeckelve a szája?
Ébredése után nem sokára nyílik a szoba ajtaja. Egy férfi és egy nő lép be. Mindkettőn fekete, testhez simuló ruha, és fekete álarc van. A férfi erős testalkatú, kigyúrt, rövid, fekete hajú. Renáta szerint úgy negyven éves lehet, bár arcát nem látja. A nő rövidre nyírt, szőke frizurát visel, de most felvesz egy hosszú, fekete hajú parókát rá. (Ez jobban is áll neki.) Alakja jó, és harminc éves már elmúlt. A férfi leül az egyik székre, míg a nő a szekrényből eszközökkel megrakott tálcát vesz elő. Egy széket tesz a megkötözött lány lábai elé, és leül rá. Renáta rémült szemekkel figyeli, hogy mi történik, a pecek miatt megszólalni sem tud. A nő észreveszi félelmét, és odaszól neki:
– Még nincs miért aggódnod, most csak előkészítünk a játékra.
A nő egy elektromos nyírót vesz kézbe, és levágja a lány fanszőrzetét. Amikor ezzel készen van, habot tesz a puncira, és simára borotválja. A csupasz puncit ezután kissé csipő folyadékkal kenni be. Megborotválja még a lány hónalját és lábait is, hogy teljesen szőrtelenítse testét, bár a lány pár napja már borotválta őket. Amikor befejezi, fogja a tálcát és elviszi. A férfi közben feláll, fehér köpenyt vesz magára, és gumikesztyűt húz. ő egy kis kerekes asztalkát tol a lány mellé.
– Most kitisztítjuk a popsid kicsinyke lyukacskáját – mondja kissé mosolyogva.
Ezek után hozzálát a műveletnek. Síkosító krémmel keni be kesztyűs újjait, majd óvatosan benyúl a lány végbelébe. Renáta ekkor kicsit felnyög. Szépen bekeni a popsi belsejét is krémmel. Egy ujjnyi vastagságú műanyag csövet vesz elő, erre is tesz egy kis krémet, majd betolja a lány fenekébe. Renáta erősen nyög, kényelmetlenül érzi magát.
A széket elviszi a férfi és egy nagy tölcsért helyez a lány lábai közé. Az asztalt megemeli a feje felöl, így feneke a tölcsér felé néz. A műanyag cső végére folyadékkal teli ballon kerül, amit a férfi felemel, majd megnyitja a ballon csapját. Renáta érzi, ahogy a langyos folyadék beáramlik testébe, és ahogy egyre fogy a ballon tartalma, úgy nő a feszítő érzés a lány hasában. Amikor már nagyon elviselhetetlen a folyadék nyomása, akkor a férfi kihúzza a csövet a lány fenekéből.
A szennyes folyadék nagy nyomással áramlik ki Renáta beleiből a tölcsérbe, megkönnyebülést okozva a lánynak. Ezt a műveletet még párszor elvégzi a férfi rajta, míg megfelelően tisztának találja. Majd egy vékony csövet vesz elő, ezt is bekeni a krémmel. A lány punciját széthúzza, húgycsőnyílását vattával letörli.
– Most egy katétert helyezek fel. Ez után csak ezen keresztül tudsz pisilni, de így, majd meglátod, könnyebb lesz tágulnod.
A csövet elkezdte feltolni a lány húgycsövébe. Renáta égő, szúró fájdalmat érez, ahogy lassan halad a cső, közben sziszegő hangot hallat. Egyszer csak a cső másik végén vizelet kezd el folyni. A férfi megvárja, hogy kiürüljön a lány hólyagja, bár a beöntésnél a pisi többsége már távozott. Rövidre vágja a katéter végét és egy csapot szerel rá. Majd a lány derekára, nyakára, csuklóira és bokáira fémkarikákkal ellátott szíjak kerülnek. A két bokabilincset rövid szíjjal kötik össze, majd eloldozzák a lányt az asztalról. Két kezét erősen megfogva a derekához erősített ővhöz erősítik.
Felállítják, lábára magassarkú cipő kerül, szemére pedig kötés. Renáta egyre jobban fél, érzi, hogy nemsokára kellemetlen dolgok érik. Semmi kétsége nem volt afelöl, hogy ő most fogoly, és fogvatartói biztosan szadisták. Matatnak a nyakánál, majd rántást érez, ebből tudja, hogy mennie kell. Lassan vezetik, hisz a lábán lévő béklyó miatt nem tud nagyokat lépni. Egyszer megállnak, a lány beszélgetést, tányérok csörgését hallja. Kezét felemelik és kikötik, majd leveszik a szemkötést. Egy nagyobbacska terem közepén van. A teremben pár asztalnál álarcos férfiak és nők ülnek, előttük étel, ital. Mögöttük kikötözve meztelenül egy másik lány áll.
A szoba másik felében furcsa berendezések és eszközök vannak elhelyezve. És a falakon tükrök is függnek. Renátának nem sok ideje van a körülnézésre, mert meghallja a nő hangját.
– Hölgyeim és uraim! Bemutatom önöknek Renátát, aki húsz éves, és először vesz részt játékunkon.
– Rakd terpeszbe a lábad! – mondta parancsolóan a férfi.
Renáta terpeszbe áll. A férfi a bokáihoz hátulról egy rudat erősít, ami terpeszben tartja a lány lábát. Kezeit ezután a háta mögött összekötik és egy kötéllel elkezdik felfele húzni. A lány akaratlanul is derékban előredől. Megvárják, míg felső teste vízszintes lesz, és kikötik a kötelet. A nyakörvébe lánc kerül, amellyel összekötik a lábat terpesztő rúd közepével. Most a lány szétterpesztett lábakkal, rájuk merőleges testtel és hátrafeszített kezekkel áll. A teste erősen megfeszül, szép feneke kidomborodva várja, hogy mi történik vele. A férfi a háta mögé lép, és kezével rácsap a popsira.
– Szép feszes fenék, mindjárt megdolgozzuk.
Renáta pánikba esik, nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát, rángatózni kezd, majd úrrá lesz rajta a sírógörcs. A férfi és a nő egy szekrényhez megy, egy kis keresgéles után a nő kezébe egy lovaglókorbács, míg a férfiéba egy többágú bőrkorbács kerül. A férfi a lány mögé áll, míg a nő megfogja a lány fejét és kiveszi a pecket a szájából. Renátába ekkor éles fájdalom nyilal, és hangosan felsikít. A férfi lesújtott a fenekére a korbáccsal. A közönség hangos ovációval nyugtázza a lány sikítozását. A nő és a férfi felváltva sújtanak le a pirosodó fenékre. Renáta pedig csak sikít, egyre jobban sír és rázza köteleit.
Mind jobban sajog a teste hátulja, legszívesebben kiugrana, vagy legalább megdörzsölné fájó testrészét, de erre nincs lehetősége. A férfi oldalra áll, és a lány hátát kezdi verni. Néha a korbács szíjainak csapkodó vége a lány csöngő melleit is éri. Renáta számára egyre kibírhatatlanabb a fájdalom, már nem csak a feneke és háta, hanem az egész teste fáj a természetellenes kikötözés miatt. Úgy érzi, hogy már hosszú ideje kínozzák. Egyszer csak abbamaradnak az ütések. Visszakerül a lány szájába a pöcök. Leoldozzák a még mindig hevesen síró lányt, majd a rövid szíjat rákapcsolják bokabilincseire és a pórázzal a másik kikötözött lány mellé vezetik és őt is a fal mellé kikötik. A másik lányt pedig kioldozzák és a terem közepe felé viszik. Renáta még hevesen szipog, de lassan megnyugszik, teste még mindig fáj, de már a környezetére is képes figyelni. A terem közepén levő másik lányt figyeli meg. Egy álványzaton iksz alakban fejjel lefelé kötötték ki. huszonöt év körüli lehet, erősebb testalkatú, mint Renáta. Kissé magasabb is, mellei nagynak mondhatóak, most éppen lefelé csüngnek, majdnem eltakarva a lány egyébként szép arcát. Haja hosszú és ébenfekete színű. Renátánál nagyobb puncija szintén borotvált és neki is egy katéter csapja áll ki puncijából.
– Most folytatjuk a játékot, de már Ritával – mondta hangosan a nézők felé a szőke nő.
A kikötözött lány mellei elé két függgőleges fémrúd kerül, combjára kis fémkarikával ellátott szíjat csatolnak. A férfi a lány elé térdel, és kezével elkezdi maszírozni a lány mellbimbóit. Amikor megmerevednek, csipeszt tesz rájuk. Rita sikít egyet. Ezután a puncija nagyajkaira is csipeszek kerülnek. Mindegyik csipeszre zsineget kötnek. A melleket a csipesznél fogva vízszintes helyzetbe állítják és a fémrudakhoz kötik ki a csipeszeken levő zsinegeket. Az ajkakat pedig két oldalra széthúzzák, majd a csipeszek madzagjait a combra csatolt szíjak karikáihoz rögzítik. Renáta már nem érzi fájó testét, egyre jobban leköti a terem közepén zajló esemény.
Csak most veszi észre, hogy mellbimbói meredeznek, és hogy nemiszerve nedvesedik. De az asztaloknál ülő párok is közelebb húzódtak egymáshoz az izgató látvány hatására. A férfi egy szíjas ostort vesz a kezébe, majd a felfüggesztett lány elé áll és ostorozni kezdi. Az ütéseket a combjai belső oldalára és a puncijára helyezi. Rita jajgat, átkozódik az ütések közben. Renáta észeveszi, hogy Rita mögötti tükörben látszik a lány hátulról is. Az ostor szíja minden ütéskor rásimul a testre, és a fenekén is egyre több pirosló csík látszik. Már lassan több mint öt perce záporoznak a csapások. A lány egyre halkabban jajgat, szemében könny csillog.
A férfi most kétszer úgy célozza a lány punciját, hogy az ostor hegye csípje meg. Rita mindkétszer fájdalmasan, hangosan feljajdul. A férfi befejezi a verést. A szöszi nő vékony, rugalmas pálcával Rita oldalához áll, és kifeszített melleire sújt le. A lány velőtrázóan sikít, mikor melleibe mar a fájdalom. A nő négyet vagy ötöt üt, mindannyiszor fájdalmas hangok szakadnak fel a lány torkán. A nő is befejezi a vesszőzést, de a kínzásnak még nincs vége.
A lány szájába pöcök kerül, hüvelyébe viaszgyergyát dugnak, és mindkét mellére viaszmécsest helyeznek. Meggyújtják őket és lekapcsolják a terem világítását. A fények imbolygásából és a halk, nyöszörgő hangokból lehet tudni, hogy mikort cseppent a forró viasz Rita testére. Szerencsére nem várják meg, hogy leégjenek a gyertyák, már hamarabb felkapcsolják a világítást, és elfújják a lobogó lángokat. Ritát leszedik a tartóról, szemét bekötik és elvezeti a nő. A férfi Renátához megy, és szintén elfedi szemét, majd pórázánál fogva elhagyják a termet. Renáta lábát béklyózó szíj, a szemfedő és a szájpecek lekerül. Egy kicsiny, ablaktalan cellában találja magát. A szobában WC és tusoló, kis asztal székkel és egy ágy található. Az asztalon egy tálcán étel van.
A szoba egyik sarkából kamera figyeli a lány minden mozdulatát. Nincs kedve enni. Gyorsan letusol, majd meztelen az ágyba bújik. Fejében egyre csak kavarognak a gondolatok. Még mindig az átélt élmények hatása alatt van. Meggyötört teste már nem annyira fáj, de lelke még mindig háborog. Nagy nehezen azért sikerül elaludnia. Az ébredés után eléggé eseménytelenül folytatódik a nap. Megkapja háromszor ételét, és most már enni is van ereje. Egyszer csak nyílik a cella ajtaja, és a férfi lép be. Visszakerül a szájpecek a szájába, a béklyó a lábára. A férfi beköti a szemét és Renáta megindul magassarkú cipőin a pórázon vezetve a férfi után. Először megint kitisztítják a popsiját, majd elvezetik és végezetül kikötik egy fal mellé. A hangok alapján rájön, hogy a falhoz már más is rögzítve van. Aztán hangokat hall, emberek érkeznek, beszélgetnek és étkeznek. Aztán lekerül szeméről a kötés. Ugyan abban a teremben van, amiben már megkínozták. Az asztaloknál már megint álarcos emberek ülnek.
Egyre jobban úrrá lesz rajta a félelem. A mellette levő lányt, Ritát, kivezetik a terem közepére, ahol már egy igen érdekes szerkezet áll.
– Hölgyeim és uraim – szólalt meg a szőke nő – az itt látható eszközt, amelyet majd Ritán próbálunk ki, mi Nyúlnak neveztük el, majd mindjárt megtudják, hogy miért.
Aztán elkezdi bemutatni a szerkezetet. Az egész egy kerékpárra emlékeztet. A nyeregre felülve egy pedállal lehet működetni a masinát. A pedál áttételeken keresztül egy vízszintesen álló műfalloszt mozgat előre-hátra. A szerkezet elé görgőkön guruló, szíjakkal felszerelt lapot lehet tenni, amit a “kerékpár” szarvához lehet rögzíteni, és azzal a görgős, kissé kipárnázott falapot lehet a falloszhoz közelíteni vagy távolítani. Renáta érdeklődve figyeli a színpadot, egy kicsit izgatónak találja a szerkentyűt. Ritát előkészítik. Nágykézláb, terpesztett lábakkal az alsó lábszárán és a könyöke fölött a kezét rögzítik a guruló zsámolyhoz. A férfi bekeni krémmel a lány hüvelyét, majd a műpéniszt is, ami nagyságra megfelel egy férfi péniszének, síkossá teszi.
A zsámolyt rögzítik a szarvhoz. A férfi beigazíta Rita fenekét, majd ajkait széthajtja, és bevezeti a hüvelybe a szerszámot. A szerkezetet úgy fordítják, hogy a lány arccal a nézők felé nézzen, majd kiveszik a szájából a pöcköt. A nő felül a nyeregbe és lassan hajtani kezdi a pedált. A lány nem szól semmit, egy idő után úgy tűnik, hogy még élvezi is. A szőke nő belegyorsít, egyre nagyobb ütemben tekeri a pedált. Közben a férfi a szerkezetet úgy fordítja, hogy a nézők lássák Rita ülepét.
Renáta látja, hogy a lány puncija egyre pirosabb színben játszik. Rita hangján egyre jobban hallatszik, hogy már kellemetlen neki ez a “játék”. A nő ekkor a kormánnyal egyre jobban ráhúzza a görgős zsámolyt a gépre. A fallosz mind mélyebben hatol a lány vaginájába. A lány torkán egyre fájdalmasabb hangok törnek fel, kétségbeesetten próbálna szabadulni szorult helyzetéből, de ez nem sikerül neki. A nő egyre hevesebben hajtja a pedált, a pénisz egyre nagyobb sebességgel mozog előre-hátra. Renáta mostmár érti, hogy miért is hívják e pokoli szerkezetet Nyúlnak.
A lány teste csupa veríték, de hüvelye annál szárazabb, már szinte égeti a műfasz puncija belsejét. A nő lassabban kezdi hajtani a pedált, majd meg is áll. A megkínzott lányt leemelik a zsámolyról, de megpróbáltatásainak még nincs vége.

Az oszályfőnökömmel dugtam

A barátnőimmel, Andival és Nórával órák után nálunk tartottuk a kupaktanácsot, melegszendvicset majszolgatva, és divatújságot lapozgatva tárgyaltuk milyen ruhákat vigyünk a kirándulásra.
– Én a legszexibb sortjaimat viszem-vetette közbe Nóra a teltkarcsú, barna hajú barátnőm, míg Andi a szőke, vékony, szeplős osztálytársam csak a fejét csóválva a farmerre és a bikini felsőre szavazott.
– Mi van, ha esik az eső?- kérdeztem ugratva őket, amire persze mindannyian nevetni kezdtünk.
Nem esett, pokolian tikkasztó hőség volt már kora hajnalban is az indulás napján. Anyuék ezer tanáccsal láttak el, tucatnyi ölelés közepette tettek fel a vonatra. Szégyelltem is a többiek előtt, hogy úgy bánnak velem, mint egy kisbabával.
– Vigyázz magadra Ágikám- integetett anyám, könnybe lábadó szemekkel az induló vonat után.
Vidám hangzavarban utaztunk, de bevallom alig tudtam figyelni a többiekre. Ugyanis le sem bírtam venni a szememet Zoliról, az osztályfőnökünkről! Miért? Atyaisten! Mert a mindig megszokott öltöny helyett khaki színű rövidnadrágot, és egy szexi, zöld-fehér kockás inget viselt, amin a gombok fölül nyitva voltak. Az ing alól kikandikáló barna, sűrű, göndör szőr látványától pedig valahogy fuldokolni kezdtem, ráadásul úgy éreztem, mintha pontosan tudná a férfi, a szememmel simogatom őt. Nem is értettem, hogy nem figyeltem fel rá addig, mint pasira.
Az arca is nagyon vonzott. A telt ajkai, a határozott áll, a szép metszésű orr, és a kék tekintete, amit irigylésre méltóan hosszú szempillák árnyékoltak be. A férfi többször is rám nézett mosolygós szemekkel, ilyenkor gyorsan félrevágtam a fejem, és tüntetően a vagon megkopott tetejét, vagy a többieket figyeltem, mintha nagyon érdekelnének. Pipacsvörös lehettem, a homlokom verejtékessé vált.
Újra és újra visszavándorolt rá a pillantásom a több, mint két órás utazás alatt, bámultam, muszáj volt néznem milyen férfiasan helyes. Utáltam a ragyogóan szőke, magas, fiatal tanárnőt, aki ott bájolgott mellette mosolyokat villantva rá, és fel-le, mászkálva az üléssor között, felügyelve ránk. Pattogott akár egy gumilabda, még abba is beleszólt, ha valamelyikünk egy poénos viccet mesélt a többieknek, ami miatt hangosan vihorásztunk, vagy ha túl hangosan zörgettük a zacskóját a titokban eszegetett chipsnek.
– Zavarjátok a többi utast!- szidott le minket ilyenkor. Nem mintha olyan nagy tekintélye lett volna a frissen végzett, tanárképzőből éppen hogy kiszabadult nőnek. Visszaéltünk a fiatalságával, néha én magam is szemtelenül szembe röhögtem. Mennyire gyűlöltem a piros mini ruhájából kivillanó telt melleit! Hatalmasnak és túl tökéletesnek tűntek ahhoz, hogy igazinak látszódjanak. Szilikon bébinek neveztem el ekkor magamban Évát!
Zoltán magas alakja, a széles vállai, a helyes arca –mert most nem viselt szemüveget-, mind- mind, arra késztették őt is, hogy tetszelegjen neki. Csak a vak nem láthatta, mennyire fel akarja magára hívni férfi figyelmét.
– Hahó – huppant le mellém Laci az egyik osztálytársam. – Mit stírölöd az osztit, csak nem tetszik?
– Á, dehogy –feleltem szörnyen zavarba jőve és kétségbe esve, mivel éreztem, hogy lángolni kezd az arcom.
– Akkor járunk végre Ágica? Mi a válaszod baby?- kérdezte idegesítően közel hajolva hozzám a fekete hajú, vékony fiú, annak ellenére, hogy már tucatszor kikosaraztam. Nem rossz pasi lesz majd Laciból pár év múlva – de egyelőre túl nyálas és kisfiús-, egyáltalán nem vonzó a számomra. Nem mintha én olyan szép lennék az átlagos külsőmmel. Barna félhosszú haj, barna szem, szépnek mondott arc, hétköznapi magasság és súly.
– Keress egy kis tizennégy évest, és próbálkozz nála! – utasítottam el gorombán, mivel tudtam már, a szép szó lepereg róla.
– Sipirc a helyemről –szólt Lacira Nóra, aki visszajött a pisilésből. Így szerencsére nem zaklatott tovább az a kis kullancs.
A sátrakban hármasával laktunk, estére fáradtan bújtunk a lányokkal a hálózsákba. Vihogtunk és kitárgyaltuk az összes fiút, az ellenséges lány klikkel – a Szilviékkel – együtt. A végén az osztályfőnökünk, Zoltán is sorra került.
– Biztos az Évikére bukik – bólogatott Andi. A csaj egész nap ott lóg a nyakában!
– Évi valóban csinos, de olyan sznob és beképzelt, hogy nekem biztosan nem kellene, ha férfi lennék! –válaszoltam, és elkeseredetten gondoltam arra, hogy Zoltán talán összejön a dekoratív kinézetű tanárnővel.
A lányok mind bealudtak, amikor én még mindig forgolódtam a szokatlan helyen. Pisilnem kellett ezért kényszeredetten felkeltem, de felöltözni már lusta voltam. Magam köré tekertem gyorsan egy törölközőt és elindultam a camping WC-je felé.
Annak ellenére, hogy hivatalosan már rég takarodót fújtak, kint az éjszakában nagy élet zajlott. A fiúk fele legalább fent volt még, és az osztály ribanca Szilvi, pedig két srác társaságában vonult a közeli bokrok felé. Persze az egyik a Laci volt! Dühösen fújtattam, hogy lám csak ennyit számítok neki, és ahelyett, hogy visszamentem volna a sátorba, inkább kíváncsian utánuk lopództam.
Nem vagyok leskelődős típus, de tényleg kíváncsi lettem, Szilvi odaadja –e magát mindkét fiúnak. Részemről szűz voltam még sajnos. A barátnőim már tavaly nyáron átestek a tűzkeresztségen, de én még nem jöttem össze olyan fiúval, aki igazán tetszett volna. Aki nekem bejött annak én nem kellettem, akik felém közeledtek nekem nem voltak eléggé szimpatikusak.
Találtam jól álcázott helyet, igaz a bokor, aminek a szélére húzódtam csipkedve csiklandozott, de jól láttam és hallottam mindent.
Szilvi lehúzta a rövid naciját a tangájával együtt, a hold rá világított a kicsi, gömbölyű fenekére, a keskeny derekára. A spagetti pántos, vékony csíkos felsője alól rengve szabadultak ki a nagy, csepp alakú cicijei.
Letérdelt a fűre, míg a fiúk csak halkan, gúvvadó szemekkel -hú de szép vagy, de jól nézel ki-, biztatták, és adták Szilvi tudtára a tetszésüket.
– Gyertek, úgy elintézlek titeket, hogy három év múlva sem fogjátok elfelejteni-, nézett fel a két osztálytársamra a lány.
– Laci te feküdj alám és élvezkedj, Tomi neked pedig szívesen megnézném a farkadat közelebbről is! – Nem kellett több a két srácnak, a Laci-aki azt hazudta engem szeret-, odaügyeskedte magát Szilvi alá és addig mocorgott, míg a punci a szája közelébe nem került. Tomi, Szilvi elé lépett, csak lejjebb tolta vagányul a sortját, majd a lány arca elé nyomta az addigra már szépen megduzzadt péniszét.
Nem tudom valahogy elkapott az izgalom attól, amit látok, rémültem tapasztaltam, hogy a bugyim egészen nedves lett, a mellbimbóim mereven állnak, a szívem szaporábban ver. Mit ver, kalapál!
Örültem a teliholdnak, mert mindent jól látható ezüstös fénybe vont, így aránylag jól megfigyelhettem az apróbb részleteket is. Egy pillanatra azt képzeltem titokzatos koboldok rosszalkodnak tőlem alig háromméternyire, én pedig egy szál tangában hasonlóan misztikus lény vagyok, egy leselkedő, kéjre éhes angyal. A puha, nagyméretű, pink törölköző, amivel betakartam magam, rég a földre hullott, élveztem a hűvös éjszaka simogató, erdőillatú levegőjét a bőrömön.
Nyögések, cuppogás, sóhaj hangjai töltötték be a nyári éjszakát, a számat harapdálva fojtottam magamba a saját kéjem hangjait, amikor a kezem a mellbimbóim csipkedése után a bugyimba csúszott. Az ujjaim ritmikusan mozogtak a nedves puha vonal mentén, semmire nem vágytam jobban, mint Szilvi helyében lenni.Forró bőr simulását akartam érezni a sajátomon, férfias izmok és finom csók után vágytam. Nagyon akartam akkor valakit, aki tetszik, a karjaim közé!
Nagyon elmerültem a dolgokban ezért nem vehettem észre, hogy valaki engem is figyel.
– Gyönyörű vagy! Csatlakozhatok?- kérdezte halkan, alig egy lépésnyire tőlem egy mély hangú, nagyon is férfias alak! Azt hittem a föld alá süllyedek zavart szégyenemben, vagy elfutok a világ végére. Zoli az osztályfőnökünk volt, aki leselkedés közben meglesett engem!
Kiabálni akartam és láthatatlanná válni, persze annyira megrökönyödtem, hogy egy szót sem bírtam kinyögni. Csak álltam szoborrá meredten, vöröslő arccal.
– Folytathatnád, amit csináltál, isteni jó volt nézni- jelentette ki egyenesen a szemembe bámulva, ami miatt a lehajtottam a fejem és reszketni kezdtem, akár a nyárfalevél.
Zoltán letérdelt, majd megragadva a kezemet lehúzott a buja fűre maga mellé, ott térdeltünk egymással szemben és kizárólag egymásra figyelve, akár a szerelmesek. Éreztem, hogy különleges dolog előtt állok, a gyomromba ezernyi, repkedő pillangó költözött be. Szétnyílt szájjal meredtem a férfira, az ujjai enyhén remegtek, amikor az arcomhoz ért.
– Sosem láttam nálad szebbet –suttogta, és noha tudtam, hogy mire megy ki a játék mégis jól esett hallanom. Tétován simogatott, majd a mutató ujja, a szám vonalát járta körül. Csak egészen pici hiányzott hozzá, hogy ragadozóként bele ne harapjak mohón. A tanárom ujja ezután az államra kúszott, majd kis körözés után a nyakam hajlatának ívén járt. Eszméletlenül jól esett. Fokozatosan csúszott lefelé, alig vártam, hogy a melleimhez érjen. Közben belebámult a szemembe, amikor pedig a körme aprókat karmolt a duzzadt, átlagosnál nagyobb mellbimbómon, szuszogva haraptam bele a számba.
Az arcvizének az illata kimondhatatlanul vonzott, hívogatva arra késztetett, hogy egészen közelről érezhessem. Ezért közel hajoltam a férfihoz, az orrom csiklandozta a cserzett, enyhén borostás bőrt, a szánk akaratlanul is hamar egymásra talált, puhán omlón tapadt egymáshoz az ajkunk. Emlékszem az első finom kóstolgató mozdulatokba belerázkódott mindkettőnk teste. Aztán bevadultunk, egymás izmait gyűrtük, míg a nyelvünk vadul össze csapott, ezernyi, láthatatlan szikrát szórva.
Lávafolyó tört ki a lábam között, sosem érzett fájdalmasan mohó vágy kerített a hatalmába. Ekkor kezdtem el nyüszítő hangokat kiadni, a csók ízét mennyeinek találtam. Ahogy a férfi a nyakam mögé tette a nagy tenyerét, ahogy birtoklóan felmordult, ősi ösztönöket mozgatott meg bennem. Mintha fényévnyi távolságokról érkezett volna a csábító varázserő, ami a nőiességemet erősítette. Pedig igen csak tapasztalatlan voltam, valójában sosem fogtam péniszt a kezembe előtte. Látni is csak ritkán láttam, azt is véletlenül, például amikor rányitottam zuhanyozás közben a bátyámra.
Vadmacska vált belőlem. Magam sem hittem el, hogy én vagyok az, aki úgy ér Zoltánhoz, hogy minden mozdulata éhes nyögéseket csal ki belőle. Élveztem a hatalmamat, megkínoztam rendesen a férfit, egyedül a lába közé nem nyúltam, ügyeltem rá, hogy az a rész érintetlen maradjon. Nekem is kín volt, legszívesebben a nadrágja alá nyúltam volna mohón, de várattam magunkat, tudtam annál nagyobb lesz majd az extázis, ha majd megteszem.
– Ne játssz velem Ági! Érints meg ott is!- szólított fel Zoltán, miközben a keze a tangám alá csúszott. Felnyögtem éhesen és hálásan, miközben a lábamat jobban szétnyitottam a kutakodó érintésnek…
Zoli nadrágjának gumis része alá nyúlva, nem találtam elég szabadnak a kezem, ezért a tanárom villámgyorsan megszabadult az akadályt képező nadrágtól és alsótól. Mennyire tetszett, amit láttam! Nagyon szép példány volt az osztályfőnököm pénisze, nem olyan, mint a két fiúé kicsit odébb, hanem vastagabb, nagyobb, férfiasabb. Igazi érett farokra meredtek a szemeim! Nagyon izgató látvány volt a súlyos heréivel együtt. A sötétbarna szőr sűrűn és puhán ölelte körbe az első férfiasságot, amit életemben érintettem.
Tétován, de örömmel fogtam a kezembe. Jó érzés volt tartogatni, fogni a bársonyos bőrrel fedett keménységet. Gondoltam én se vagyok rosszabb a Szilvinél én is meg tudom azt csinálni amit ő. A számba vettem egy kicsit a farok tetejét, és nyalogatva ízlelgettem. Zoli halkan utasított, hogy tartsam a szám, hogy mozgassam a kezem. Úgy csináltam mindent, ahogy az osztályfőnököm mondta. Jó érzés volt, tetszett, már nem kislánynak éreztem magam. Az íz, ami a számba áramlott érdekesen izgató volt, a tenyerem puha belseje érezte a pénisz lüktetését. Közben a másik kezem a feszes fenekét markolászta, fel-le, járt jártam a formás félgömbökön, amikor pedig az anus és a here közötti részt simogattam, a tanárom egészem belerázkódott a boldogságba.
A hajamat simogatta, és – ügyes kislány-, szavakat mormolta, míg én bólogattam a rúdján a fejemmel. Zoli keze pontosan ott simogatta a nedves puncimat ahol kell, majdnem felsikoltottam, amikor végre elélveztem. A csiklóm duzzadtan lüktetett, a bensőmben összehúzódtak az izmok. Közben leálltam a szopással is, túl jó volt az orgazmus ahhoz, hogy másra is tudjak figyelni. A fejemet a férfi csípőjéhez szorítottam, a kezemmel belekapaszkodtam a combjába. Így pihegtem egy kicsit, élveztem a mámoros ködben való lebegést.
– Jól van, most tovább lépünk. Akarod a kemény farkamat magadban érezni?- kérdezte tőlem kis idő múlva a tanárom kiábrándítóan, amikor lerogyott mellém, és elkezdte a fenekemet simogatni. A felsőtestét nekem döntötte, megcsókolt finoman, az ajkaimat rágcsálta, majd a nyakamnak ívét nyalintotta. A mellbimbóim hálásan nyomultak a szájába, amikor szívogatva kényeztette őket. Én sem voltam tétlen, a kezem Zoli minden izmát bejárta a felsőtestén, jó érzés volt a széles, szőrös mellkast simogatni, a vastag bicepszet, az alkart.
Egészen beleszédültem a történtekbe, a józanság teljesen elhagyott. Úgy éreztem én vagyok a legszexibb nő a földön. Hiába juttatott el Zoltán az orgazmus magaslatára, még többet kívántam, éhes telhetetlenség vett birtokba újra. Az osztályfőnököm úgy simogatott, úgy puszilgatott, és olyan édesen zihált, hogy nem gondolhattam másra, mint arra, mennyire az övé akarok lenni.
Nagyon vágytam rá, de mivel kerek-perec megkérdezte akarom-e farkát, haragudtam rá picit. Nem volt egy romantikus húzás tőle, szajhának éreztem magam miatta.
– Nem akarok tovább menni, vén kujon! – válaszoltam ezért dühöt színlelve, ellentmondva minden mozdulatomnak. Sőt, hirtelen felálltam, lenyúltam a törölközőmért, és el akartam indulni a tábor felé.
– Hé, maradj! – különben se vagyok vén, csak harminchárom múltam. – suttogta Zoli ekkor elkapva a csuklómat. – Tudom, hogy akarsz velem dugni. Minden porcikád kíván! Ne félj, nem mondom el senkinek, hogyha ez a gond.
Nem tudtam otthagyni, nagyon kíváncsi voltam milyen érzés lehet egy ilyen hódítóan vonzó férfi hímtagját magamban érezni. Visszarogytam mellé és vad csókolózásba kezdtünk, engedtem, hogy az erős ujja egy kis körözés után belém csusszanjon. Majdnem felsikoltottam a fájdalomtól, amikor egy hirtelen mozdulattal beljebb nyomult, mint akartam, áttörve a szűzhártyámat. Eléggé fájt, de valahogy ennek ellenére finom is volt egyben, amikor elkezdte mozgatni bennem a mutató ujját.
A fejemet ekkor Zoli erős vállára hajtottam, és csak élveztem a csodálatos érzést, amikor pedig már két újjal volt bennem, a feszítően édes kíntól sírni tudtam volna.
A férfi nemsokára hanyatt döntött a füvön, betakarva önmagával mindenhol, és egy mély csók közben éreztem, hogy a farka a helyét keresi a lábam között. A bejáratot ostromolta kicsi, határozott, hintázó mozdulatokkal, amelyek kétséget sem hagytak bennem arról, hogy ki fogja nyitni azt a kaput, amelyet még soha senki azelőtt.
Csupán a hímvessző feje ért még a nyílásba, de nagyon fájt már az is!
Folyamatosan úgy éreztem nem fog belém férni a férfiasság, képtelenség, hogy befogadjam. A félelemtől egészen görcsbe rándult a testem, főleg a combjaim. Zoltán vállára tettem a kezem és elkezdtem lökni lefelé magamról.
– Fáj, ez nagyon fáj! Hagyjuk abba, nem akarom!– kértem kétségbeesetten.
– Te akarsz lenni az egyetlen szűzlány az osztályban? Szűz kurva vagy, csak játszottál velem eddig? – kérdezte az arcomat simítva Zoli. Ez jó taktika volt, mert eszembe jutott, hogy én már elélveztem egyszer, míg ő még mindig álló pénisszel fekszik rajtam, azon kívül pedig biztos másoknak is fájdalmas volt az első kefélés. Ezért a kezemmel inkább Zoli hátát kezdtem simogatni, és összeszorított foggal és grimaszba rándult arccal tűrtem, hogy belem csússzon.
Iszonyúan fájt, úgy éreztem soha nem volt annál rosszabb semmi, mint amikor a vastag, élettel teli hímvessző kitöltött. Tehetetlenül és mártírként feküdtem az élvezettől ziháló férfi alatt, aki óvatosan, lassan mozgott előre-hátra, mégis minden mozdulatával a késpenge éléhez hasonlóan fájdalmat vágott belém. Ömlöttek a könnyeim, Zoli pedig nem törődve velem, egyre gyorsabban mozgott. Amire már éppen, hogy valamelyest elkezdtem kicsit élvezni én is a dolgot, a férfi teste ívbe feszült, a csípőmet megragadva, hosszan magára húzott, majd nagy hirtelen kirántotta magát belőlem, és a hasamra élvezett három bőséges lökettel.
Nagyon rossz volt, amikor lerogyott fölém. Még mindig sírtam, kihasználva és üresnek éreztem magam. Olyan hangulatom volt, mint amikor Újév napján a szilveszteri szemét között gyalogol az ember. Kihunyt szikrák, ellobbant fények, kiürült kristálypoharak, sarokba hajított pezsgős üvegek, szemétbe taposott szerpentin.
Dac telepedett a szívemre, már nem voltam csábító istennő, csak egy zavarodott tinédzser lány, aki volt olyan naiv, hogy a tetszeni akarástól vezérelve hagyja, hogy egy tapasztalt férfi elcsábítsa.
– Ne sírj, minden kezdet nehéz!- próbált csillapítani a tanárom. Nehéznek éreztem a testét, mázsás tehernek. Nyomta a szívemet, majd beleszakadtam. Fel akartam ugrani és elfutni, de Zoli nem engedett még. Megcsókolt és nyugtatóan simogatott.
– Legközelebb jobb lesz, ne félj! Ígérem!- jelentette ki, miközben rendbe szedte magát és felhúzott maga mellé. Ekkor vettem észre, hogy Szilviék már nincsenek a tisztáson.
Ahogy közeledtünk a sátortábor felé, egyre inkább felgyorsítottam a lépteimet, minél előbb egyedül akartam lenni, menekültem a férfi elöl, hogy sajnálhassam magam.
Amikor visszaértem a sátorba, szerencsére a barátnőim édesdeden aludták az igazak álmát.
Forgolódtam egy ideig, majd mégis csak valahogy kimásztam a vackomból, és elindultam letusolni. A belső szennyet akartam igazán lemosni magamról, mintha a történtek így semmisé válhatnának. Égett a lábam közötti rész, emlékeztetve az ártatlanságom elvesztésére. Akartam sírni, ordítani, hogy ó, már nem vagyok szűz, de nem tudtam. Egyszerűen nem ment, a belsőmben rekedtek a könnyek a fájdalommal együtt.
Az alig tizenhét éves bölcsességemmel is biztosan éreztem, hogy örökre lezárult egy fontos és szép korszak az életemben, amit már visszahozni nem lehet soha. Hisztériásan felnevettem, amikor rájöttem, hogy a végre elvesztett szüzességemmel nem lettem semmivel sem felnőttebb!

Erotikus története 3/3

A heves szeretkezés után mindkettőjüknek jólesett a pihenés. Gábor hamar otthagyta a szűk, ölelően langymeleg barlangot, majd előzékenyen egy óriási fürdőlepedőt terített a lány alá és újratöltötte a poharát. Máskor talán összebújtak volna utána, romantikusan cirógatta volna a lány puha, barna testét, amíg az kipiheni magát, de most mindez esze ágában sem volt és szemlátomást Lilla sem igényelte. A levegőben valami hamisság érződött, amitől borzolódni kezdtek az érzekei, pedig esküdni mert volna, hogy ha a lány sokszor nem is, de a teste mindig őszinte volt hozzá.
Az iménti hangzavar után a csend megsűrűsödött a szobában, de már a parkból sem hallatszottak be az ismerős neszek. Olybá tűnt, mintha maga a környék is feszült várakozással figyelné, mi következik.
– Megemberesedtél. – szólt Lilla.
– Meg – bólintott a férfi – de nem nagyon érdekel. Azt hiszem, nem ezen múlik.
– Ki tudja? – szúrt Lilla egyet a homályba – Péter közel negyven és mégis nagyon sportos.
Gábor nyelt egyet. Nem akart megjegyzést tenni a teniszedzőre, hogy az bizonyára vak, vagy túl kiéhezett ahhoz, hogy a lány enyhén megereszkedett formáival foglalkozzon. Hiszen tárgyilagosan magának sem tudott volna elszámolni az imént történtekkel. De ez más, nyugtatta magát, köztünk mindig is megvolt az az állati, kémiai vonzódás.
– Bizonyára… Tudod Lilla, tényleg nem ezen múlik. Nem azon, hogy valaki sovány-e, vagy telt. Nagy-e valakinek a melle, vagy kicsi.
Lillának eszébe jutott Szonja, ahogy egyszer futólag, társaságban látta… Emlékezett rá, ahogy a nő méretes keblei szétfeszíteni látszottak amúgy visszafogott, szürke blúzát. Emlékezett rá, hogy fogta el a szégyen, hogy a Jóisten őt nem áldotta meg nagyobb mellekkel (pedig igazán nem kellett szégyenkeznie), amivel elhódíthatja tőle Gábort. Most a férfi szavai simogatóan jólestek neki.
– …és ugyanez férfiban. Kerek-e a feneke, lapos-e a hasa, izmos-e a karja és válla. Persze, esztétikailag vonzóbb, ha igen. Vagy: nagy-e a farka, vagy csenevész? Mit számít…?
– Na igen… – tűnődött el Lilla. – Melletted nagyon sokáig hittem, hogy tényleg a méret a lényeg… – mélázott – és hidd el, ez volt a tapasztalatom is. De tavaly az a fiatal srác, akiről azt hiszem tudsz te is…
– Az informatikus?
– Aha… Na, mellette jöttem rá, hogy nem. Meg kell mondjam, nagyon ügyesen bánt azzal, amije volt…
– Ifjonti hév…? – húzta fel Gábor a szemöldökét.
– Valami olyasmi… Pedig nem mondom, közelébe sem érhet a tiednek! Csakhát…
– Ühüm – a férfi arcán nem látszottak érzelmek – Ifjonti hév. Kitartás, meg minden.
– Úgy valahogy – vetette hátra tincseit a lány – És hát Péterre sem lehet panasz, legutóbb is ötször… – harapta el a mondatot és megjátszott aggódással tekintett Gáborra.
A férfi azonban szemlátomást a saját gondolataival volt elfoglalva, nem nézett a lányra. Kezdte sejteni, hogy mire akar kilyukadni a lány, de a módszer felbosszantotta, úgy vélte, lehetne ezt másképp is. Elmerengve sóhajtott fel.
– Hát igen… – nagyon vigyázott, hogy ne tűnjön színpadiasnak – az a helyzet, hogy már én sem leszek fiatalabb.
Lilla gonoszul mosolygott, érezte, hogy a szavai célt értek, elevenjén találva el a férfit, egyszerre dicsérve és megkérdőjelezve képességeit. Jól számított. Gáborban biztos fellángolt most a féltékenység és a férfiúi hiúság… A férfit azonban csak az dühítette, hogy a korábban kettejük közt tabunak számító témákról a lány most nyílt őszinteséggel beszél. Eddig sosem érezte úgy, hogy meg kéne osztania vele más tapasztalatait is, igyekezett kímélni az érzékenységét, de Lilla, pökhendiségével átlépett egy határt, úgy érezte, vissza kell vágnia a burkolt becsmérlésért.
– Régebben persze… na igen. Akkor más volt. – nagyot szippantott a cigarettájából – mondjuk tíz éve igazán nem jelentett gondot nekem sem négy-öt menet…
– Négy-öt? – hökkent meg Lilla – De hiszen mi csak… – elharapta a mondatot, rájött, hogy egy pillanatra kiesett a szerepéből, de a férfi láthatóan nem figyelt fel rá.
– Tekintsük ezt valamiféle maximumnak… – tette hozzá elnézően – Manapság… Tudod azt mondom, inkább legyen kevés, de az aztán igazán nagyon jó.
– Nincs semmi baj… – susogta Lilla – emlékezz csak. Volt úgy, hogy én sem bírtam veled… Arról meg… hát… igazán nem te tehetsz róla, hogy fizikailag már te sem bírod úgy, mint régen.
Gábor halkan felkacagott.
– Nem, tényleg nem… Hol tartunk éppen? Öt-egy? – kérdezte. Lilla villámgyorsan számolt magában.
– Öt… egy… igen. Úgy valahogy…- bizonytalanodott el.
– Hát akkor „messze még a vége”, ahogy a dal mondja… – fújta ki a füstöt. A szoba pillanatok alatt megtelt az aromás dohány nehéz, fojtó illatával – a tizenhathoz képest elmaradásban vagyunk. És az is csak egy menet volt.
– Mi? – kerekedtek el Lilla szemei.
– Jól hallottad… – koppantak keményen a szavak – bár lehet, hogy tévedek. Utána – akiről beszélek – technikai szünetet kért… Azt hiszem így mondják a teniszben – hunyorított.
-…végül a szájával fejezte be. Badarság… de a kiscsajnak az a fixa ideája, hogy le akar mélytorkozni egyszer…
Lilla megvetően horkantott, emlékezve a saját tapasztalataira, ami nem kerülte el a férfi figyelmét.
– Jó… persze – tette hozzá sietve – De tény, hogy nagyon ügyes. Nem sok hiányzott neki tulajdonképpen.
Lillában feltámadt a féltékenység.
– Érdekes… ki volt az? – kérdezte tettetett nemtörődömséggel.
– Zsanett.
– Óóó. – sosem látta a lányt, de emlékezett rá, hogy az Gábor élményei közt kitüntetett helyen áll. Egyszer egy haverjával kényeztették felváltva, amelyről eddig a férfi mindig élete tévedéseként számolt be, mondván “kár volt eleve belekezdeni”.
– Nem azt mondtad, hogy annyira nem volt jó, hogy végül félmereven élveztél rá, csak hogy előbb szabadulhass…?
– De igen. Csakhogy ez már később történt… A kis bestia rájött, hogy mi zavart akkor, és utóbb kamatostul behajtotta, amit tőlem várt. Azt hiszem nem volt oka panaszra az alatt a másfél óra alatt.
– Másfél óra? – nyelte félre Lilla a fröccsöt és köhögni kezdett.
– Ühüm. Most miért nézel így? Mi is voltunk már ennyit együtt… A többiről meg én igazán nem tehetek… ő azt hiszem ilyen típus. – Lilla feje zúgott. „Tizenhat orgazmus… Másfél óra alatt. Atyaég.”
Felállt, hogy Gábor ne lássa az arcát és kikönyökölt a széles ablakpárkányra. A párkány külső oldalán elhelyezett virágládákban vörösen ringatóztak a muskátlik, kesernyésen illatoztak a sötétben. Lilla mindig is utálta, parasztosnak tartotta őket, sokat szapulta emiatt a férfit, de a növények láthatóan jól érezték itt magukat. Egész nyáron át folyamatosan virágoztak, fejük két férfiökölnyire is megnőtt; aki tudta ezt, annak a lakás messziről felismerhető volt az utcáról is. Az elhangzottak nyomán vegyesen kavarogtak benne az érzések. Bántani akarta a férfit, megmutatni neki, hogy nem ő az egyetlen, akivel neki jó. De rá kellett jönnie, hogy ami az egyik irányba igaz, fordítva is igaz lehet, és ez félelemmel töltötte el.
– Sok szeretőd volt… mellettem? – kínos kérdésnek szánta és félt a választól, amit majd kap rá, de hirtelen tudni akarta.
– Melletted? – Gábor hangja őszinte értetlenséget tükrözött. – Nem. Egy sem. Miért lett volna bárki is?
– Jó, akkor úgy kérdezem, az elmúlt két évben… – hangja elvékonyodott és félénken csengett a sötétben.
Most Gáboron volt a fejszámolás sora, de ahelyett, hogy a lány kérdésére kereste volna a választ, azon igyekezett, hogy rájöjjön, miért pont két év… Nem tartott soká. Az az éjszaka… igen. Csak az lehet. Lilla akkor elosont mellőle hajnalban, azóta ritkultak meg ennyire a találkozásaik. Máig nem értette, hogy mivel riasztotta úgy meg a lányt akkor…
– Nem… hát lássuk csak. Zsanettről tudsz.
– Igen.
– Ezen kívül csak egy volt, az is akkortájt, de őt nem ismered, futó kapcsolat volt. Mondhatnám egyéjszakásnak is.
Lilla kidomborította a fenekét és kacéran pillantott hátra.
– Elmeséled?
– Nem biztos, hogy nagyon akarod hallani – feszengett a férfi.
– Miért, olyan jó volt? – vetette oda flegmán – Biztos jó nő volt. Szebb volt, mint én?
– Más volt. Nagyon vékony… mindenhol, ha érted mire gondolok. Keményen edzett, úgyhogy nagyon kis melle volt, talán kicsit komplexusai is voltak emiatt, mindenesetre nagyon igyekezett kompenzálni.
– Akkor biztos jó volt vele az ágyban…
– Hát… inkább fárasztó.
– Sokszor csináltátok?
– Nem, egy menet volt csak… – Lilla kajánul elvigyorodott.
– …de több részletben. – Gábor elhallgatott, szeme előtt jólesően peregtek le a régi emlékek, de tartott tőle, hogy ha elmesélné, fájdalmat okozna a lánynak. – Máig nem értem, hogy volt, de órákig gyűrtük egymást. – Lilla kétkedően hümmögött. – Éjfél előtt kezdtük… és valamikor reggel – úgy hat körül – tartottunk egy kis pihenőt.
– Jó, azt hiszem ennyi elég!
– Aztán még folytattuk, mert én még nem…
– Elég, Gábor, elég! Köszönöm, nem akarok többet tudni.
Testén borzongás futott végig, pedig nem fázott. Vajon igaz-e mindaz, amit hallott? Nem, valószínűtlen. „Velünk ez miért nem volt ilyen soha?” A lány a sok orgazmusával… meg a másik, az órákig tartó szeretkezéssel. Bele sem mert gondolni, hogy közben hányszor élvezhetett el a férfi alatt. De Gábor nagyon tárgyilagos volt, hangjában nem volt nyoma dicsekvésnek. És ő vajon mennyire élvezte? Jobb volt neki azzal a másikkal órákon át…? Vagy Zsanettel…? Ismét kifelé fordult, a sötétséget fürkészve.
Eszébe jutott, hogy vajon mit láthatnak most belőle a sötét parkban sétáló emberek. Egyszer a férfi az ő hálószobájában, a tetőablakban tette állva magáévá hátulról, emlékezett rá, ahogy olajtól fénylő testük hogy simult össze és kezeik lenyomata ott maradt a kereten… De ott nem láthatta őket senki. Felizgatta a gondolat, hogy itt akárki meglesheti őket… de érzései egyre jobban kavarogtak benne. Rossz volt tudni, hogy Gábornak mással is jó lehetett. Persze, ő húzta ki belőle ezeket a dolgokat, de akkor is fájt.
– Nem jössz ide? – kérdezte elszoruló torokkal. A férfi készségesen állt mögé, éledező férfiasságát a fenekének szorítva. Kezei gyengéden, szinte bűnbánóan simogatták a lány hátát.
– Mennyire csacsi vagy – mély hangja megnyugtatóan dörmögött, ujjaival a lány hajába túrt – Hát azt hiszed, hogy mindent rangsorolni, meg kategorizálni lehet, vagy kell? Nem elég neked, ha jó valami? Hogy jó veled? Fölösleges a többin rágódnod.
– Tudom, csak… – szája sírósra görbült. Kicsinek, védtelennek érezte magát. Legszívesebben egész közelről üvöltötte volna bele a férfi arcába: „Nem, nekem ez nem elég!”
– Gyere ide, te szamár – húzta magához az, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta.
Lilla engedelmesen simult hozzá, jólesett elveszni a nagydarab ember ölelésében. Percekig álltak így összeforrva, a lány mohón viszonozta a gyengédséget. Mindkettőjükben feltámadt ismét a vágy, többet és többet akartak. Kezeik végigkalandozták a másik testét, szégyentelenül kutatva a másik izgalmának a jeleit. Gábor ujjai mélyen Lilla feneke alá nyúltak, szelíd erőszakkal nyugtázva, hogy a lány készen áll a folytatásra. Halkan nyögött bele puha szájába, ahogy az kézbe vette férfiasságát. Azt akarta kérdezni: „akarod?”, de a lány ujjainak mohó szorítása egyértelműbb volt minden szónál. Lilla puhán felül az ablakba, háttal a parknak.
– Itt akarom.
– Biztos? Bárki megláthat…
– Éppen azért! Itt! Gyere. Ó, de finom vagy…
A férfi lassan, óvatosan hatolt a lányba. Elégedetten mosolygott az elkerekedő szemekbe, ahogy tökéletesen összeforrtak, Lilla lágy, forró öle szorosan tartotta a farkát. A lány szemét lehunyva élvezte ki a pillanat nagyszerűségét, mélyen magába fogadta a férfit, érezte, ahogy az tökéletesen kitölti, majd lassú mozdulatokkal megindul benne. Örült, hogy a férfi uralkodik magán – és felette – nem siet egyáltalán. Ezt mindig nagyon értékelte benne. Szaporán kezdte szedni a levegőt, ajkát halk nyögések hagyták el. Úgy érezte, lebeg az ölelésében, szinte repül, mámorosan. Majd hirtelen eltűnt körülötte minden és zuhanni kezdett. Halkan felsikoltott.
– Nyugalom – mormolta a férfi – tartalak.
És úgy is volt. Gábor bal kezével erősen nyúlt a háta alá, karján megfeszültek az izmok, míg jobb kezével a lány karcsú nyakát és telt mellét simogatta fáradhatatlanul. Lilla derekát csiklandozták a muskátlik gömbölyű virágai, felsőteste az ablak alatti járda fölé hajolt. Reszketett a gondolatra, mi történne, ha most a férfi elengedné… és vajon mit láthatnak a szomszédok… vagy a fiúk a térről…
A félelem összeszorította a gyomrát, alig mert levegőt venni, miközben a férfi ütemesen, egyre erősebben dugta. Szerszáma vad mozdulatokkal csapódott belé. Bizsegést érzett végig a gerincén, le az ágyékáig, amely tüzesen sugározta szét a gyönyört. Halkan pendült valami, majd Lilla teste húrként feszült meg és ismét zuhant, zuhant kezdett a feketeségbe, szeme előtt színes fények ugráltak. Felsikoltott, ahogy átremegett testén az élvezet, bánta is már, hogy ki látja, vagy hallja őt. Utolsó erejével Gábor karjába markolt, majd lecsúszó kezével belekapaszkodott a virágokba, hogy a szirmok csapatokban, a sötétben vöröslő felhőkként hullottak alá. Szemei fennakadtak és arcát az égnek tartva kiáltotta az éjszakába remegő gyönyörét.
Lassan csillapodott le, ajkai öntudatlanul keresték és csókolták a férfi ajakira tapasztott ujjait. Amaz óvatosan húzta magához a félig elalélt lányt.
– Csöndesebben te…! Felvered a szomszédokat – mosolygott rá. Az csak pihegett, homályosan észlelve, hogy a férfi még mindig keményen feszül belé. – Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod.
– Mit…? Én…? Hogy…? – pillantott körbe Lilla. Gábor hanyattfeküdt a szőnyegen, maga után húzva a lányt.
– Na, most kicsit te leszel felül…
– Sejtettem, hogy ezt akarod – ereszkedett rá mosolyogva a duzzadó, eres hímtagra – mindig is imádtad.
– Igen. Te pedig azt, ha rezegtem is mellé. – nevetett rá a férfi – Akarod most is?
A választ meg sem várva kapcsolta be az apró játékszert összeforrt ágyékuknál. A gyűrű egyszerre izgatta mindkettőjüket. Lilla épp csak megszokta a benne lüktető férfit, testén máris áthullámzott a halk, zümmögő vibrálás. Halk sóhajtozásba kezdett. Lehunyta szemeit, de így is magán érezte Gábor perzselő tekintetét. Csípője önkéntelenül is tekeregni kezdett, keresve a legjobb helyzetet, ahol a hosszú, kemény farok és a zümmögő remegés egyszerre a legélvezetesebb, és amikor megtalálta, felsikoltott.
– Most, most jó! – sikoltotta. Gábor élvezettel figyelte a lány vonaglását, miközben igyekezett még mélyebbre préselni benne magát. Majd türelmetlenül megragadta a lány fenekét és csípőjét a földtől elemelve tövig siklott belé.
– Nem, most a jó – hördült fel önkéntelenül, ahogy Lilla megrázkódott felette.
– Úristen! Élvezek – kiáltotta a lány, ahogy a hirtelen mozdulatok és szűnni nem akaró rezgés görcsbe rántotta altestét. Tagjaiból kiszaladt az erő, a férfi mellkasára támaszkodó karjai megremegtek az erőfeszítéstől. Öntudatlanul mozgatta tovább csípőjét, úgy érezte, már nincs is más a világon, csak Gábor farka mélyen benne, az ő gömbölyű csípője, amely újra és újra rácsapódik, és a kettőt összetartó, sűrűsödő rezgés. Újra és újra megrázkódott a teste, egyik orgazmusa a másikat követte, hogy számolni sem tudta.
– Még mélyebbre…? – kérdezte Gábor rekedt, szenvedéllyel teli hangon, boldogan nézve az élvező lányt.
– Úristen… még… igen! – zihálta, majd lehengeredve a férfiről hanyatt vetette magát. – az egészet akarom! Most! Tövig!
Gábor nem tétovázott. Megragadta Lilla bokáját és széles spárgába rántva lábait lendületesen tövig hatolt belé. A lány tekintete elhomályosult a hirtelen, mámoros fájdalomtól, arca eltorzult a kéjtől.
– Igen, ezaz…! Még. MÉG. Mélyebbre. Úristen… érezni akarom az egészet… olyan rég… – szavai érthetetlen mormogásba fulladtak.
A férfi most már őrületes erővel, megállíthatatlanul nyársalta fel újra meg újra, leírhatatlan gyönyört okozva Lillának. Nem érdekelte már, hogy ki hallja meg együttlétüket, minden erejével arra koncentrált, hogy a lánynak minél jobb legyen. Lilla érezte, ahogy férfi egyre mélyebbre fúrja magát, hogy farka egészen a méhszájáig felér. Körmeit mélyen a férfi hátába mélyesztette, minden döfésére hangosan sikoltott fel, egyre gyorsabban, egyre többször, mígnem ismét felrobbant benne és körülötte a világ. Szorosan magához ölelte a férfi ráomló, remegő testét, ahogy az zihálva pumpálja tele, érezte, hogy a fehér folyadék saját nedveivel keveredve csordul ki a szeméremajka mellett. Testén újra és újra reszketés futott végig, tetőtől talpig zsibbadás öntötte el. Sokáig hevertek így egymás mellett.
Lilla hallgatta a férfi csendesülő lélegzetét, érezte, hogy már nem ver úgy a szíve, mintha ki akarna törni mellkasából. Lassan felállt és meg-megrogyó léptekkel átült a kanapéra. Remegő kézzel rágyújtott, majd nagyot húzott a férfi söréből. Úgy érezte, teljesen kitikkadt a heves szeretkezésben. Régen érezte magát ennyire kimerültnek. Figyelte, ahogy Gábor is feltápászkodik, és mellé ül a fotelba. Sokáig nézték egymást szótlanul, mígnem Lilla halkan megszólalt.
– Gábor… ha nem bánod… én nem alszom ma nálad. – A férfi meglepve nézett rá, hiszen a lány akárhányszor nála járt, mindig vele akart maradni reggelig, akkor is, ha nem történt semmi köztük.
– Értem… – mondta megfontoltan – bár most megleptél. Azt hittem, folytatjuk…
– Úgy gondoltam, egyszer hagylak nyugodtan pihenni – mosolyodott el fanyarul a lány, oda sem figyelve az ajánlatra – Késő van már… és te úgyis korábban kelsz…
– Tudod… – folytatta szomorkásan – már nincs meg az a plusz, az az érzelmi többlet, amitől korábban minden szeretkezés olyan feledhetetlen volt köztünk. Így is jó volt, nem, tényleg, igazán élveztem… – egy pillanatra megakadt, majd mély levegőt vett – De, azt hiszem, már nem ugyanolyan…
A férfi mélyen a szemébe nézett és lassan bólintott.
– Lehet – mormolta -, ha így érzed, tényleg nincs értelme többet találkoznunk.
– Nem kell drámáznod – suttogta idegesen a lány, miközben felállt és lassan magára kapta szertedobált ruháit. – Miért ne találkozhatnánk még? Elvégre egy jó dugás – nyomta meg a szót, miközben úgy érezte, meghasad a szíve – mindig egy jó dugás marad…
– Persze… – mormolta Gábor, miközben kikísérte az ajtóig – persze.
A lány elé perdült, vadul magához ölelte és lábujjhegyre állva szenvedélyesen megcsókolta a férfit, hosszan, mélyen… mint ahogy ő tette egyszer valaha. Gyengéden az ajkába harapott.
– Örülök, hogy te is így látod. Na szia! – lehelt egy futó puszit még a szája szögletébe és kilépett az ajtón. A zár halkan kattant be utána.
A férfi kiemelt egy párás falú sört a hűtőből, majd lassan végigsétált a sötétbe borult lakáson. Komótosan rágyújtott és hallgatta a lány távolodó, sietős lépteit a kinti kövezeten. Halkan, sziszegve pattant a doboz. Odaállt az ablakba, élvezte a mind jobban lehűlő éjszakai levegőt és nem nézett a lány után. A szerelmi csatározás áldozatait, a megnyomorított virágokat nézte, ujjai gyengéden cirógatták a leveleket és a szirmokat.
– „C’est la guerre” – sóhajtotta, miközben egyik füstfelleg a másik után tűnt el előtte a sötétben.

Erotikus története 2/3

Lilla magára maradt a tanácstalansággal a félhomályos szobában, amit csupán a könyvespolc három spot-lámpája világított meg halványan. Eltűnődött az imént hallottakon. Mindent, amit tudott a szexről, jórészt a férfi mutatott meg neki… mindig az ő akarata érvényesült, az ő játékait játszották, még ha ő élvezte is mindet. És ó, igen, néha mennyire élvezte. Akkor most ez mi a fene? Kitalált valami új játékot? De mi lehet az? Vibrátor, kötél, bilincs, ostor, szemkendő így vagy úgy, de már mindet kipróbálták együtt… Esetleg valami hülye szerepjáték? Nem, az biztos nem. Valahogy nem tudta elképzelni, ahogy Gábor rendőrtisztnek öltözve igazoltatja a nappaliban, vagy vízvezeték-szerelőnek öltözve kérdezi meg, hogy elromlott-e a saját mosógépe, nem, ez marhaság. Biztos ami biztos, közben gyorsan lekapta magáról a szoknyát és a topot. Mást nem, annyira azért mégsem akart kitárulkozni, és már így is túl rámenősnek érezte magát.
A férfi hamar visszatért és nyugodtan, egymás után, akkurátusan tette le az asztalra a kezében tartott tárgyakat: egy boltban kapható masszázs-zselét, egy vastag férfimutatóujj-méretű, bordázott, fekete vibrátort, egy péniszgyűrűt és egy lapos dobozt, rajta arab kalligráfiával. A tárgyak egy része kellemes emlékeket ébresztett Lillában, ahogy a kanapén elnyúlva szemlélte őket… A kis vibrátort a férfi gyakran próbálta ki rajta, mert bár messze elmaradt férfiasságától, a lány mégis mindig élvezte változatosság gyanánt. (Igaz, megérinteni nem nagyon merte, úgy gondolta, az egyáltalán nem illedelmes dolog magában titkolni való perverziónak érezte az apró játékszert.) A gyűrű… mindig eszébe juttatta, hogy nem tudta a férfi ujjára húzni a megfelelő párját… mégis, az ágyban kitartóvá tette őt és amúgy sem kis farka még nagyobbnak tűnt tőle… hmmm, csak úgy duzzadtak az erek, ha rajta volt. A dobozka is ismerős volt, sejtése szerint keleti fűszerektől illatos síkosító lehetett benne egyszer egy csiklójára simított csepptől is tüzelni kezdett az egész teste… De ennek halvány rózsaszín volt a címkéje, nem úgy, mint annak a másiknak, régen. A masszázszselét nem látta még (csak távolról, odasandítva, egy drogériában), de vaskos hímtagra emlékeztető formáját megigézve bámulta. Magában Gáborhoz próbálta hasonlítgatni, de olybá tűnt, mereven a férfi széltében is, de hosszában mindenképp centiket ver a lila flakonra. (Lila… megborzongott, ahogy eszébe jutott a férfi fiókjában egykor meglesett, hatalmas lilás-rózsaszín vibrátor és keserűséggel gondolt arra, akivel Gábor azt használhatta… De a rossz emlékek a hangulatfényben közszemlére tett játékszerek mellett pillanatok alatt elhalványultak.)
Ezek…? kérdezte félénken.
Ezek… hisz szinte mindet ismered… és szeretted valaha.
Igen… suttogta elhalóan. Gábor közelebb húzta a fotelt, immár közvetlenül a kanapén fekvő Lilla mellett ült meztelenül, farka nyugodtan, szinte normális méretében nyugodott enyhén szétvetett lábai között.
Akkor meg mitől félsz…? mosolyodott el. Lilla nagyot nyelt, rebbenő pillantása nyugtalanul konstatálta, hogy a férfit szemmel láthatóan nem nyűgözi le sem megemelt, duzzadó dekoltázsa, sem a sportnak köszönhetően leadott kilók. Hallgatott.
Na ugye. Ezek csak régi, elveszett játékok duruzsolta halkan és mi ma nem csinálunk mást… csak játszunk. Kár lenne, ha ezeket baj érné… suttogta, és két gyors mozdulattal megszabadította a melltartótól és bugyitól.
Lilla rettenetesen szégyellte magát, de nem tudta kivonni magát a férfi mély, zsongító hangjának hatása alól. Látta, ahogy az végigpillant a testén, és egy pillantásával felméri őt. Hirtelen tudatára ébredt, hogy már nem húszéves és egyszeriben szégyellni kezdte magát. Testén annyi igyekezet és edzés ellenére is meglátszottak az eltelt évek, telt, súlyos keblei megereszkedtek valamelyest, hasának régi feszessége helyén a gyors fogyókúrák és hirtelen meghízások hurkái és csíkjai éktelenkedtek… Vastagnak érezte a combját és karjait, úgy érezte feneke szétfolyik a kanapén. De a döbbenet akkor érte, amikor felnézett a férfira.
Gábor tekintetében őszinte csodálat ült, álságossá téve a magára erőltetett nyugalmat. Látta a szemeiben a… nem, nem szerelmet, tűnődött. Inkább a kívánást. Ó nem, nem a mostani teste iránt, persze… De szemeiben a régi tűz parázslott, mint amikor először látta őt ruha nélkül, amikor kutató ujjai először járták be testének valamennyi rejtett zugát. Rájött, hogy a férfi csak a szemeivel nézi őt, de lelkével valójában egyszerre látja benne a valamikori csitrit, az érett nőt… és ki tudja? Talán ez az ember akkor is így nézne rá, ha már fonnyadt és ráncos lenne… Könny szökött a szemébe annak a gondolatára, hogy milyen lehetett volna mellette megöregedni, és a pillanat törtrészéig sajnálta ezt a férfit, aki alighanem lelki nyugalmával fizet azért, mert képes szinte minden nőben megtalálni a szépet és a jót, mindben valamiféle `örök nőt` látni… Lassacskán megsűrűsödött körülöttük a nyári naplemente homálya.
Tévedsz, mondta halkan a férfi, akárha a gondolataiban olvasna és mélyet szívott a cigarettájából. Megmondtam. Ma az én szabályaim szerint játszunk. Ma neked kell tenned a gyönyörért. hangja ostorcsapásként érte a nőt, csöndes határozottsága olyan fenyegető volt, mint a morajló jégtáblák recsegése…
Nem! Azt nem kívánhatod…! tört elő belőle fojtottan a felismerés Nem vagyok hajlandó, azt sosem…
Dehogynem. egy kurta szippantás… előgomolygó aromás füstfelhő… Látod, te is érted a szabályokat és pontosan tudod, mire gondolok. Nos, most sem kértem semmi olyat, amit magadtól ne tettél volna már meg eddig, vagy amitől irtózol. Rettegtél, hogy egyszer a gömbölyded fenekedet akarom. Nem. Nem akarom. De ezt igen. Azt akarom, hogy magadnak csináld… és ezzel. Tudom, hogy valójában nagyon is szeretnéd ezt.
Nem… nem szeretném! Én… nem… Sose lennék képes előtted… úgy értem bárki előtt… ilyet.
Nem…? a kérdés hosszan zengett a levegőben Látod, máris elárultad magad.A lány megrázkódott a hangtól Pontosan tudom, hogy amikor egyedül vagy, szégyenkezve bár, de magadhoz nyúlsz. Szánalmasan szorítod közben magadhoz a párnádat, mintha az képes lenne visszaölelni, és mire a csücskéből csak egy szikra gyönyört facsarsz magadnak már bánod, hogy belekezdtél. Azt akarom, hogy életedben egyszer kezdd el igazán. És aztán fejezd is be.
Én nem… suttogta izgatottan a fekete rudacskára meredve nem, erre sosem veszel rá.
Ugyan… akarod, hogy én is csináljam? A szemed láttára? Ezt akarnád?
Nem… nem… a lány egész testében remegett.
Gyáva vagy, mosolyodott el Gábor, de nem baj. Pedig nem megy másképp… A szabályok világosak. De legyen, megkönnyítem a dolgod…
Lassan, mintha egy tollpihét húzna végig rajta, mutatóujja körberajzolta Lilla keblének alsó ívét. Előbb a balt, aztán a jobbat. A lány ismét megrázkódott, mellbimbói megmerevedtek. Elnyíló sóhaját szenvedélyes csók tapasztotta be, amit ő hevesen viszonzott. A férfi tettetett erőszakkal markolta meg begöndörített fürtjeit és visszanyomta őt a kanapéra. Szája buján siklott végig Lilla nyakán, óvatosan meg-megharapva a puha barna bőrt, lehelete bizsergette a lány érzékeit. Egyik keze a tarkóját simogatta, másikkal a combjain kalandozott. Kínos lassúsággal csókolta végig a kulcscsontját, mély sóhajokat gerjesztve. Lilla megnyugodott… az ismerős, kedves mozdulatok, amelyeket szenvedély követ.
Gábor óvatosan nyúlt a rózsaszín fedeles, piktogramos tégelyért. Halvány cseresznyeillat töltötte be a levegőt. Mielőtt Lilla felfoghatta volna mi történik, mindkét mellbimbóján tűz lángolt fel, majd egy pillanattal később egész szemérme lángba borult. Telt kebleit hatalmas tenyerek terítették be, masszírozó, simogató mozdulattal. A kezek folytatták útjukat, miközben a másik flakonból hasára, combjára, vállára más, hűs, ragacsos folyadék spriccelt, majd a simogatás nyomán a túlhevült bőrön izzó lávává vált. Lehunyta szemeit és felnyögött. Combján ismét ujjak araszoltak puncija felé kínos lassúsággal, majd elérték és sziromszerűen széthajtották ajkait. Hihetetlennek tűnt a dolog, mintha nem öt, de tucatnyi ujj kényeztetné egyszerre, ahogy a férfi finoman játszadozott vele. A kanapéba tapadva szinte égett a teste, minden porcikája nagyobb és nagyobb gyönyörért ordított. Hirtelen megérezte, hogy a kis fekete vibrátor lucskos ajkai közt mélyen beléhatol. Halkan felnyögött. Az intim kényeztetés nem maradt abba, Gábor egyszerre volt `kint és bent`, miközben láthatatlan ujjaik fogták finoman satuba mellbimbóit.
Basszus… nyögte ezt hogy csinálod…?
Nehezen… jött a válasz egészen közelről, megborzolva tarkóján a tincseit Egyébként elfelejtettem még valamit… nem élvezhetsz el, amíg nem vagy hajlandó segíteni nekem…
Azt… lesheted… te… perverz. szedte szaporán a levegőt, miközben a tapogató kezek a mellein egyre durvább játékba kezdtek.
Tapogatták, masszírozták, alányúltak súlyukat becsülgetve, majd forró, irdatlan csóközön borította be mindkét keblét, hogy valószínűtlennek tűnt, egyáltalán ennyi elfér rajtuk. Közben két másik kéz ujjai (de vajon kié?) végigszántottak a combján, alányúltak és a fenekébe markoltak. Saját kezei, akárha maguknak engedelmeskednének, lefelé vették az irányt, mígnem ujjai a szabadon rezgő fekete vibrátor végét érintették. Mi ez? Hol van Gábor? Ujjai önkéntelenül is rákulcsolódtak a magányosan rezgő játékszer végére, miközben ritmikusan igyekezett mind mélyebbre taszítani magába. Úgy érezte egész teste verejtékben (síkosítóban?) fetreng, miközben körülötte elfogy a levegő. Váratlanul durva karmolást érzett a lapockáján, amit nem értett, hiszen a hátán feküdt… Valaki a bal mellébe markolt úgy, hogy egy pillanatra lélegzethez sem jutott meglepetésében, fájdalmában és gyönyörében, majd szempillantással később sikítva felrobbant körülötte a világ. Ahogy magához tért, már csak a feszítő rezgést érezte ott lent mélyen, és a kebleit lágyan simogató kezet… Akárkik voltak a többiek, mostanra már csak Gábor maradt. Farka hívogatóan meredezett a félhomályban.
Ne haragudj… suttogta neki bocsánatkérően, közelebb húzódva Nem tehetek róla… nekem most ezt muszáj…
Csak nyugodtan dörmögte a férfi azt akarod, hogy nagy legyen? Igazán nagy? Olyan, amilyennek szereted?
Igen… tapogatóztak tovább a lány kezei. Gábor gyors mozdulattal magára varázsolta a péniszgyűrűt és teret engedett a kutató ujjaknak, amelyek nem tétlenkedtek. Valahol messze mélyen a rezgés erősödött és Lilla észre sem vette, hogy ujjai immár önállóan, ritmikusan húzogatják ki-be a kicsiny, fekete rudat, miközben bal kézzel igyekezett körbefogni a markába simuló, eres szerszámot.
Ahh… mennyire szeretem a farkad… jajj, el sem hiszed… Olyan jó formájú… áhh… és méretű… a legjobb farok amivel életemben találkoztam…
Igen? Akkor add ide a kezed… a lány engedelmeskedett, szorítása gyengült Fogd át itt, a golyóim alatt. Gábor finoman vezette Lilla tétova, vörösre lakozott körmű ujjait …kicsit feljebb… ott. Szoríts meg. Érzed? Lilla elbizonytalanodott, ujjai alatt keményen érezte a férfi lüktetését.
Nem is tudom… félek, hogy a körmeim…
Érzem a körmeidet. Nem fáj. Szoríts erősebben. Karmolj, ha akarsz… Még. MÉG! Ez az. Érzed, ahogy megnő a kezedben? – Lilla mindent elfeledve hagyta, hogy hüvelye szinte beszippantsa a zizegő vibrátort és két kézzel markolt rá a kezében megnövő, lüktető hímtagra.
– Úristen… én ezt… ezt nem hittem volna… gyere már közelebb! Akarom ezt a számban is érezni.
A lány szinte őrjöngve esett neki az arca felé meredő fasznak, két kézzel pumpálta teljes erejével, egész hosszában. Mohón kényeztette ajkaival a hatalmas, érett szilvaként duzzadó makkot és igyekezett az egészből mind többet és többet a szájába gyömöszölni. Gábor kezei eközben ismét táncba kezdtek, jobbjával Lilla melleit kényeztette és kínozta egyre durvábban, amit a lány fojtott sikolyokkal honorált, míg balja szakadatlanul ostromolta az immáron lédúsan tocsogó bejáratot, amely mögött változatlanul folytatta ritmikus körtáncát a vibrátor… Nedvességben ázó ujjai felderítő útra indultak Lilla ánusza felé, finoman simogatva körbe barnás árnyalatú rózsáját, és mivel akadályba nem ütközött, bár megígérte, de ígéretét szegve finoman mégis beléhatolt. Lilla megrándult és a hímtagot szájából kiengedve, görcsben fetrengve, hörögve élvezett el. Levegő után kapkodva préselte ki magából a szavakat.
Te rohadék! Tudtad, hogy hogyan élveztess el… Csak adj egy percet és… rámarkolt Gábor farkára Nem. Ahogy látom neked egy perc sem kell…
De nem ám… húzta ki szerszámát a nő kezéből, miközben sima mozdulatokkal izgatta tovább magát Hogyan is szeretnéd…?
Hát… tétovázott…
Ó, persze… hátulról mosolyodott el azt mindig is imádtad. De ez így túl sok lesz…
Eh mit… gyere már türelmetlenkedett a lány és feltérdelt a kanapéra.
Igen? Add ide a kezed ragadta meg Lilla csuklóját Gábor és karját hátrahúzva ismét rákulcsolta ujjait lüktető péniszére.
Uramisten… hiszen át sem érem… sóhajtott Lilla, majd dacosan odavetette Na mire vársz?
Gábornak több sem kellett, vigyázva, de határozott mozdulattal hatolt a lányba, aki felszisszent.
Aztarohadt… már el is felejtettem, hogy ekkora is tudsz lenni… Nem, nem jól vagyok. lihegte, mert a férfi egy pillanatra megállt Csináld csak…!
Partnerének több sem kellett, lassú lökésekkel ügyeskedte magát egyre beljebb a forró, lüktető alagútba, amely az iménti orgazmus után elképesztően szűknek tűnt. A lány hüvelye minden mozdulatára szorosan, remegve ölelte körbe, miközben Lilla halkan sóhajtozott. Gábor a lány hátára hajolva a fülébe suttogta: `ugye nem baj, ha nem sietem el?`. Lilla szótlanul rázta meg a fejét, egész lényével a kezdődő élvezetekre koncentrálva. A férfi percekig némán, elnyújtott, kényelmes mozdulatokkal dugta őt. Anélkül hogy kihúzta volna, farkát teljes hosszában végigjáratta hüvelyében, fokozva a lány gyönyörét, időnként körkörösen körbesimítva belülről, amitől Lilla kis híján eszét vesztette. Lélegzete kapkodóvá vált, majd hirtelen elöntötte a gyönyör és a párnákra rogyott.
Még? duruzsolta a fülébe Gábor.
Hát… pihegte, ha bírod…?
Bírom… az elképesztő szerszám ismét táncolni kezdett benne, hogy Lilla felhördült.
Az… Istenit… préselte a szavakat ho… hová tudsz még nőni?!
Te teszed ezt velem… a férfi szuggesztív hangja megbabonázta a lányt a te fantasztikus tested miatt ilyen… ettől a forró, szerelemre termett testtől… dünnyögte.
Valahol mélyen pár pillanat múlva ismét felrobbant benne a gyönyör, örömsikolyai betöltötték a szobát. Ezúttal gyorsabban lett úrrá testének remegésén, miközben hüvelyében továbbra is lassan zakatolt Gábor farka. E… ennyi…? mozgatta meg fenekét az őt felnyársaló hímvesszőn zihálva Tőled azért többet vártam. Óóó… mint például a tánctanártól? mondta Gábor és bal lábát észrevétlenül Lilla teste mellé támasztott a kanapéra. Akáááááár… sikoltott fel a lány, ahogy a srác farka teljes erőből belévágódott, mélyebben, mint eddig bármikor.
Gábor elképesztő tempót diktált, megragadta Lilla csípőjét és egyre gyorsuló ütemben rántotta őt magára. Hagyott magának időt, pihenésképpen kezével ritmikusan mozgatta a lány fenekét körbe, miközben tenyerével meg-megpaskolta, kiszámított fájdalmat és gyönyört osztva. Baljával megragadta Lilla vállát, ujjai erősen tartották a teniszen edződött izmokat, miközben jobb keze szorosan, de gyengéden a lány nyakára kulcsolódott. Lilla elértette a mozdulatot és oldalra hajolva vadul szopni kezdte Gábor ujjait. A férfi egy darabig kéjesen figyelte, de hamar elunta a dolgot és mindkét tenyerével Lilla szabadon ringó kebleit ragadta meg, vasmarkának ölelésébe zárva és gyorsított. Igyekezett változatosan mozogni, újabb és újabb szögből hatolva a lányba, mígnem a legérzékenyebb pontján érte el, amitől az megvonaglott. A lány megingott, karjai felmondták a szolgálatot, csak a férfi ölelő keze tartotta már… De a szűk alagút ostroma egy pillanatra sem maradt abba. Sikolyai fájdalmas, falrepesztő összhangzattá erősödtek, majd megtörtek, mint a dagály a hullámtörőn és Lilla magatehetetlenül hanyatlott a kanapéra, pihegve tűrve, ahogy a férfi is rángva elélvez benne…