Színésznői karrier 2

Péntek este fél kilenc van.
Nicole Kidman idegesen néz a karórájára. Harry Millernek minden pillanatban meg kell érkeznie. A fejéből már napok óta nem tudja kiverni a férfi irodájában történteket. Amikor elhatározta, hogy a segítségét kéri sejtette, hogy cserébe szexuális szívességet fog érte kérni, mert a pletykák szerint mindig azt kér a nőktől. Mikor belépett az irodájába fel volt készülve rá, hogy le kell feküdnie vele, de arra a legvadabb álmaiban sem gondolt, hogy a teste reagálni fog rá. Nem gondolta volna, hogy ennyire ki van éhezve egy férfi érintésére.
Mióta kilépett a férfi irodájából azon gondolkodik, hogy eljöjjön-e a pénteken. Sokszor meghányta-vetette a dolgot, majd arra jutott, hogy ha már egyszer megszegte a hazasági fogadalmát a szerepért, akkor innen már nem szabad meghátrálnia, mert akkor a semmiért tette.
Bár még mindig nagyon szereti Tomot, de nem akar, lemondani a karrierről sem ezért el kellett jönnie.
Egy Limuzinja fordul be a park sarkán és lassít. Végül megáll.
Harry Miller a limuzinból kikémlelve látja, hogy az egyik fa árnyékából egy női alak lép elő, majd megindul az irányába. A női alakban kétségtelenül felismeri Nicole Kidman, Tom Cruise felesége, bár kalapot, szemüveget és egy ballonszerű kabátot visel.
Nicole magas sarkú cipője hangosan kopog a járdán a kalapja alól kilógó szőke hajának néhány tincsét a gyenge szellő borzolja, miközben az autóhoz siet, majd miután a limuzin sofőrje kinyitja, az ajtót gyorsan beszáll.
– Jó estét, örülök, hogy látom Mrs. Cruise.
– Jó estét, uram.
Harry egy mosoly kíséretében figyeli, ahogy a színésznő leveti magáról a kabátját. Alatta feltűnik az ujjatlan, testhez simuló egyrészes estélyije, aminek a felsője alatt szemmel láthatólag nem visel melltartót, mivel jól kivehetőek alatta az apró, de formás mellei. Nem beszélve a hűvös levegőn megkeményedő mellbimbóiról, amik feszesen ütnek át a ruha anyagán keresztül. Fekete színű, szűk, térd fölé érő szoknyája pedig felvette a feneke csodálatos alakját, amin a tangája körvonalai finoman áttetszenek.
– Jöjjön, üljön ide Mrs. Cruise – mondja a férfi, miközben barátságosan maga mellett hellyel kínálja.
Nicole leteszi a kabátját az ülésre, majd közvetlenül a férfi mellé ül.
Harry Miller kicsit közelebb húzódik, majd jobb kezével egy pillanatnyi teketóriázás nélkül megmarkolja Nicole Kidman egyik mellét, ami szinte tökéletese bele illik a markába, miközben mintha semmi nem történt volna, azt mondja.
– Már nagyon vártam az újabb találkozónkat Mrs. Cruise.
Nicole arcán egy pillanatra a férfi erőszakos, közönségességétől egy halvány fintor suhan át, de ekkor lehunyja a szemét egy röpke másodpercre, vesz egy mély levegőt, majd mikor ismét kinyitja az egyik kezét Harry keményedő farához csúsztatja és a nadrágon át finoman dörgölni kezdi, miközben búgó hangon azt duruzsolja….
– Ó, igen, azt érzem.
Harry kezét a színésznő hátához, majd a tartójához csúsztatja, ahol egyszerűen kibontja a ruha masniját, ami így akadálytalanul leesik róla feltárva a védtelen kebleit.
Nicole hirtelen nagyon zavarba érzi magát, ahogy a ruhája alól feltárulnak keblei ismét a férfi előtt, de ezt jó színésznőként igyekezik nem kimutatni. Bár arra nem számított se szó se beszéd, és már az autóban vetkőztetnie kell, de sebaj mert, így legalább gyorsabban túl lesz az egészen. Az arcán egy kaján mosoly kíséretében kiszabadítja a férfi péniszét a nadrágból, majd markába véve húzogatni kezdi rajta a bőrt.
Harry Miller a székében hátra dőlve figyeli a félmeztelen színésznőt, ahogy a péniszét simogatja, amikor megszólal.
– Mrs. Cruise, maga egy gondolatolvasó.
Nicole lecsúszik az ülésből és Harry széttárt lábai közé furakodik, majd előre hajolva a férfi öléhez, majd finoman nyalogatni kezdi a meredező hímveszőt. Először csak a szőrös heréit nyalogatja, majd bekapva őket szopogatja őket. Ez után a finoman végig nyalja a meredező farkat egészen a makkig, miközben ujjaival finoman játszadozik a golyóival.
A férfi szájáról csak halk sóhajok szűrödnek ki, amikor belenézve a vágyakozó szemébe lassan a péniszéhez hajolva csókokat lehel rá, majd nyelve henyével megnyalja, mielőtt lassan becsúsztatja a szájába és szopni kezd.
– Oh, igen ez az! Szopjon Mrs. Cruise – nyöszörgi Harry, ahogy megérzi a színésznő meleg ajkait körbe ölelni a hímveszőjét.
Nicole feje ütemesen fel-le bukdácsol a férfi ölében, miközben szopja az ágaskodó péniszét. Nyelvével a hímvesző minden ajkai között lévő részét igyekszik gondosan megsimogatni, miközben néha kicsit lassít, majd ismét gyorsit a szopása tempóján. Néhány perc elteltével engedi kicsúszni az ajkai közül a péniszt, ekkor felpillantva a férfi szemébe nézve fület hangon azt rebegi.
– Kérem uram, élvezzen a számba. Imádom a geci izét!
” Istenem remélem, most nem akar az arcomra élvezni, mert ha mégis na, akkor jól megnézhetem magamat.” Reménykedik magában Nicole, ahogy ismét a péniszhez hajol, majd tovább folytatja az ütemes szopást.
Harry élvezettel figyeli, ahogy a színésznő feje szorgalmasan fel-le bukdácsol, miközben a kiengedett szőke hajának tincseit időről időre hátra tűri a fülei mögé. Valahogy, az-az érzése, hogy Nicole most még jobban szopik, mint az irodájában. Hihetetlen meleg ajkai vannak, amik között a puha kis nyelve szinte úgy tekereg, mint ha kígyó volna. Úgy szopik, mint egy istennő.
Nicole most valahogy nem érzi annyira megalázónak csak egy kicsit furcsának a szituációt, mint néhány nappal ez előtt. Lehet, azért van, mert átszakadt egy lelki gát, amikor először megtette, és most utána már mindig könnyebb és könnyebb lesz. Az viszont biztos, hogy az a három pohár vodka, amit indulás előtt megivott segít neki egy kicsit feloldódni, minek hála nem találja annyira megalázónak vagy perverznek a helyzetet. Sőt a puncija kezd nedves lenni.
Harry Miller csak ül, a székben behunyt szemel, hátrafeszített fejjel, miközben egyre hangosabban sóhajtozik. Érzi, már nem bírja soká ezt a földön túli kényeztetést, amikor Nicole kiereszti ismét a farkát az ajkai közül. Felnézve látja, hogy valamit, mintha mondani akarna a színésznő, de nem érdekli. Két kézzel megfogja a fejét és visszairányítja a farkához.
– Ne hagyja abba, Mrs. Cruise. Mindjárt jövök!
Nicole engedelmesen ismét kitátja az ajkait, majd engedi, hogy a pénisz ismét becsússzon mélyen az ajkai közé.
Alig telik bele kis idő, amikor Harry összes izma megfeszül, majd a hímveszője szinte okádni kezdi a spermáját a forró ajkak közé.
Nicole megérezve a száj padlásán a sperma első sugarát egyszerűen lenyeli.
– Ó, igen ez az, nyelje csak… Mrs. Cruise – nyögi Harry, miközben testén görcsök szaladnak át, ahogy a színésznő ajkai közé pumpálja az egész adag spermáját. Amikor a görcsök alább hagynak, azt mondja. – Azt hiszem még nem végzett.
Nicole Kidman a szavak hallatán tudja, mire gondol a férfi, így engedelmesen tovább szopja férfi lankadó péniszét, egészen addig, amíg az utolsó magot is ki nem cumizza, és le nem nyeli, csak ekkor kiengedi az ajaki közül. Végül pihegve felnéz a Harry lábai között kuporogva a még mindig gyenge férfira, miközben megtörli a száját a kezének a hátsó oldalával.
Néhány másodpercig csendesen figyeli a férfit, majd végül visszaül mellé. A kabátja mellett lévő retiküljéhez nyúlva abból kivesz egy papírtörlőt és a smink készletét, végül neki áll a sminkjét rendbe hozni.
– Mrs. Cruise irigylem a férjét, hogy ilyen fantasztikusan szopó felesége van. – mondja Harry Miller, miközben elrakja a péniszét a nadrágjába.
Nicole az ocsmány szavakat hallva feltekint a kezében lévő kistükréből, majd egy szelíd mosoly kíséretében, azt kérdezi.
– Mért nem hív Nic-nek esetleg Nicole-nak, mint mások? Miért szolit még mindig Mrs. Cruise-nak ráadásul az után, hogy…. ?
– Hogy leszopott? Ezt a kifejezést keresete, Mrs. Cruise?
– Igen. – feleli Nicole kisé leforrázottan.
– Megígérem, hogy ma a klubba már nem hívom Mrs. Cruise-nak.
– Milyen klubba? – kérdi Nicole Kidman meglepődve.
– A Gentleman Klubba, ahol csak egy kis összejövetel lesz.
– Sajnálom, erről szó sem lehet! Nem mutatkozhatok magával sehol! Mi lesz, ha egy barátom vagy a férjem barátja meglát? – mondja kétségbe esve, Nicole.
– Nyugalom, nem fogja senki sem felismerni, se magát se pedig engem. – feleli nyugtatandóan a férfi.
– Ezt hogy érti?
– Hát, úgy, hogy ez egy nagyon exkluzív klub, ahova csak a meghívottak léphetnek be, de ők is csak állarcban.
– Tulajdon képen miféle klub ez?
– Hát, ez egy… nagyon különleges férfi klub, ahol mindenki kiélheti a legtitkosabb vágyait is anélkül, hogy a kilétét bárki előtt is fel kellene fednie.
Ezen szavakat hallva Nicole szinte egy csapásra rájön, hogy hova mennek.
– Ez egy szex parti? – kérdi riadtan Nicole.
– Hát, akár úgy is lehet hívni, de én jobban szeretem az exkluzív klub, kifejezést. – feleli Harry, miközben figyeli a színésznő reakciói.
Nicole ereiben a vér is meghűl, e hír hallatán. Vajon mit képzel róla ez az átkozott kis vénember? Azt gondolja, hogy mert kötöttek egy üzletet, amiben vállalta, hogy néhány éjszakát vele tölt, attól ő már egy kurva lesz? Hát nem!
– Egy szex partira akar elvinni? Arról szó sem lehet! Én nem vagyok kurva! – mondja felháborodottan Nicole.
– Nyugodjon meg Mrs. Cruise. Senki nem mondta, hogy maga kurva. – mondja nyugtatandó Harry Miller, majd néhány pillanat hatásszünetet követően folytatja – Ön csupán egy az álmait fel nem adni akaró asszony, aki kétségbe esésében felkeresett engem és felajánlotta, hogy ha segítek, akkor cserében mindenre hajlandó volna. Amit egyébként az imént már második alkalommal bizonyított.
Nicole szinte leforrázva hallgatja a férfi szavait. Még mindig nagyon ingerült, de tudja, hogy nagyon gyorsan le kell higgadnia. Nem szabad dühből beszélnie, de ez akkor nagyon nehéz, amikor ez az ocsmány kis törpe azt akarja, hogy vele menjen egy szex klubba, ahol valószínűleg minden férfi meg akarja baszni. Ilyen meghívásokat csak a prostituáltak szoktak kapni, de közülük is sokan visszautasítják! Ő viszont nem prosti és nem is kurva, hanem csak egy az álmait veszni nem engedő, kétségbe esett feleség, akinek a helyzetét ki akarja használni a saját perverz és beteges vágyainak a kielégítésére ez a hatalmaskodó kis senki. Az ugyan igaz, hogy ő ajánlotta fel, hogy csináljon vele bármit, amit csak akar vállalja, de ezt nem gondolta teljesen végig. Valójában azt hitte, hogy meg fog elégedni néhány szopással esetleg pár éjszakával egy lakosztályban, de azt álmaiban sem gondolta volna, hogy szó szerint veszi a szavait és ilyen beteges dolgot akarna tőle. Tévedett! Bizony nagyot tévedet, és most itt ül egy limuzinban, ami egyenesen egy szex partiba viszi, ahol ismeretlen férfiak akarják használni testét a piszkos vágyaik kiélésére.
Viszont, ha tényleg szeretné azt a szerepet, akkor nincsen más választása, mint el kell kísérnie ezt a kis perverz férfit arra a partira, mert, ha nem teszi, akkor elbúcsúzhat az államitól. Már pedig az egész helyzetbe azért került bele.
Nicole egy mély levegő vétel után azt kérdi.
– Kaphatok inni valamit?
– Persze ott a bár szekrény – feleli, Harry miközben oda mutat.
Nicole odacsúszik, kinyitja, majd tölt magának egy pohárral az első üveg viszkiből, ami a kezébe kerül, majd gyorsan lehajtja, végül azt kérdi.
– Még is mit kell ott csinálnom?
– Röviden szinte bármit, amit akarnak magától – válaszolja Harry nyersen, majd látva a színésznőt átjáró borzongást fojtatja – vagyis, ha mondjuk valaki meg akarja a seggét fogni, nem ellenkezik. De, akkor sem ellenkezik, sőt örömmel leszopja azt, aki ezt akarja magától. Vagy is, aki megkívánja, az élvezheti a teste minden porcikáját az elkövetkező órákban.
Nicole Kidman fal fehéren hallgatja a férfi szavait, miközben egy újabb pohárral hajt le.
– Lesz ott rajtam kívül még nő?
– Nem, csak egyedül ön lesz.
– Egyedül én? – kérdi megdöbbenve, de mivel választ nem kap Harry Millertől csak egy kis fejbiccentést, beletörődve azt kérdi. – Na és hány férfi lesz ott?
– Ez változó, de általában hat-hét, néha többen, néha kevesebb.
Harry válaszát hallva Nicole a férfira tekint riadtan, de nem felel, inkább tölt magának még egy pohárral, majd azt kérdi.
– Biztos, hogy soha senki nem tudja meg, hogy én is részt vettem egy ilyenen?
– Ha a partin a személy azonossága nem derül ki, akkor soha senki nem tudhatja meg, mivel ott senki nem ismer senkit. Na és az a szabály, hogy ott senki nem fedheti fel senki kilétét, különben sajátját is fel kell fennie. A partik létezéséről pedig, csak egy kis kör tud. A résztvevők, pedig saját érdekükből hallgatnak róla.
– Na és ha még is kiderülne, hogy ki vagyok?
– Olyan még nem fordult elő, de ha még is előfordulna, teszem, azt önnel akkor a nagyon kínos lenne az ön számára. Képzelje csak el, hogy éppen egy megbeszélést folytat, és fogalma sincsen róla, hogy a férfi esze nem az üzleten jár, hanem azon, hogy azon a partin hányszor és hogy volt meg neki. Vagy is, ha egy tanácsot elfogad tőlem, akkor soha ne fedje fel a kilétét senki előtt.
Nicole csendesen hallgatja a férfi szavait, miközben tölt magának ismét egy pohárral.
– Na és ez meddig tart, ez a parti?
– Általában hajnal három körül szokott véget érni.
– Hat óra! Ó, te jó ég! – mondja elszörnyülködve a színésznő, miközben lehajtja a következő pohárral is, majd azt kérdi.
– Ha vége a két hétnek, akkor biztos, hogy megkapom a szerepet?
– Csak az biztos, hogy közbe járok az érdekében. – mondja kihangsúlyozva Harry, miközben kipillant az ablakon.
– Mrs. Cruise, ideje döntenie, választania mit akar. Az első lehetősége, hogy ha azt akarja kiszállhat most akár az autóból, de ebben az esetben az álmai szerepére keresztet vethet, mert azt nem fogja megkapni és továbbra is járhat a meghallgatásokról meghallgatásra egy-egy kisebb szerepért. A másik lehetősége az, hogy bebizonyítja, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, hogy mindenre hajlandó volna a szerepért, amit most be is bizonyíthat. Ebben az esetben, ahogy ígértem közbejárok az érdekében. Nos, mit választ?
Nicole Kidman ismét tölt magának egy porárral az üvegből, majd gyorsan a szájához emelve lehajtja, majd teljes testében megrázkódik tőle, ahogy lecsúszik a gyomrába.
– Vágjunk bele – mondja ekkor, olyan határozott hangon, ahogy csak tudja.
Harry arca felderül hallva a színésznő válaszát, majd az egyik ülés karfája alól kivesz kettő maszkot. Az egyik maszk egy ördögöt formáz és takarja az egész arcot, csak a szájnak hagy egy kis rést. A második maszk csak a szemet és az orr egy részét, ami egy macskaszemet ábrázol. A másodikat átnyújtja a színésznőnek.
A hangszórón ekkor a sofőr hangja megszólal.
– Uram, rögtön ott vagyunk.
Nicole Kidman kitekintve az autó ablakán látja, hogy egy nagy kastély kapuján hajtanak éppen be, amit fák szegélyeznek. A kastély előtt körülbelül kb. fél tucat jármű parkol a többség Cadillac, Lincoln, de van pár Limuzin is.
– Mrs. Cruise, tegye fel a maszkot, és nagyon vigyázón rá, hogy semmilyen körülmények között ne essen le. – mondja Harry, miközben felveszi a sajátját.
Nicole még egy alkalommal kitekint, majd jobban megnézve az állarcot észreveszi, hogy annak az anyaga valamilyen szövet, amit három elég erős gumipánt rögzít a fejére. Nincs már ideje teketóriázni, így óvatosan ő is felveszi az álarcát.
Harry kiszállva a Limuzinból invitálja a színésznőt, hogy ő is szálljon ki.
Nicole bár az imént gyorsan egymás után megivott viszkinek a hatását kezdi érezni, ennek ellenére a mellkasára, mint ha mázsás súlyok nehezednének, miközben fülében visszhangzanak a férfi szavai, miközben kilépve az autóból és körbe tekint.
Az ajtóban egy fehér teljes arcot takaró maszkban álló alacsony férfi lát álldogálni, aki cseppet sem titkolva tetőtől-talpig végig méri a testét.
Nicole bele borzongva veszi tudomásul, hogy az ajtó mellet álló férfi, gondolatban most vetkőzteti le.
– Mi a jelszó? – kérdi az ajtón álló, majd megnyalja a szája szélét, ahogy még mindig Nicole testét pásztázza a tekintetével.
– Paladin. – feleli Harry Miller.
Jelszót hallva a férfi kinyitja előttük az ajtót, majd ellépve előlük engedi belépni őket.
Nicole, ahogy ellép az ajtón álló férfi előtt egy pillanatra megáll a szíve is, ahogy érzi, amint az finoman megmarkolja a seggét. Először nem akarja elhinni, majd a következő gondolata az, hogy lekever a pimasznak egy pofont, de mikor hátra fordul, már csak az ajtót látja maga mögött becsukódni.
Közben Harry Miller magabiztosan megindul a kastély fő terme irányába, így neki is követnie kell, bár az előbbi incidens nagyon elbizonytalanítja, hogy valóban végig akarja-e csinálni az egészet, de már nem visszakozhat. Egy tágas terem bejáratába érve meglát csaknem egy tucat szintén állarcba öltözött embert. Mind férfiak!
Nicole körbe nézve kezd pánikba esni, ahogy gyorsan megszámolja, a teremben Harry Millerrel együtt tíz férfi van, akik mindegyikük egyforma, ördögöt ábrázoló maszkot hord. Az egész arcukat eltakaró maszk miatt nehéz valamit is megállapítani róluk, de az biztos, hogy öten fehér, hárman fekete és egy-egy sárga valamint kreol bőrű van közöttük. Az alkatukról igazából csak annyit lehet megállapítani, hogy a legtöbb átlagos magasságú, de egyikük a többiek közül kimagasodik, legalább egy fejjel. Ő egy valódi óriás. Egy fekete csupa izom óriás. Minden más megállapítsa nagyon nehéz. A többségük a kora körülbelül harminc-negyven évre tehető, bár lehetnek közöttük idősebbek is, úgy, mint Harry is. A többieket pedig nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól, főképpen, mert nagyjából mindenben átlagosak, na és persze mindegyikük ugyan olyan fekete öltönyt, fehér inget, de még a nyakkendőjük is, amit viselnek mindegyiküknek vörös színű.
Ahogyan belépnek, a terembe minden szempár rájuk szegeződik.
– Üdvözlök mindenkit uraim – mondja ekkor Harry Miller, majd így folytatja – Hadd, mutassam be mindenkinek a ma este sztárját…. Maryt.
A színésznőben az ütő is megáll, amikor Harry néhány másodpercet kivárva mondja, hogy Mary, a középső nevét, amit nem használ, így kevesen ismerik.
Felnézve összerezzen a férfiaknak az ő testére összpontosuló tekintetétől, szinte érzi, ahogy gondolatban már is vetkőztetik. Kezdi megbánni, hogy egy ilyen kihívó ruhát vett fel. Egy pillanatra letekint maga elé a padlóra, majd kis lelki erőt gyűjtve vissza néz a kis csoportra.
– Éljen a ma éjszaka sztárja – kiáltja öröm ittas és borgőzös hangon az egyik fekete bőrű férfi, miközben a poharát magasra emeli.
– Éljen. – visszhangzik a szobában, minden torokból, majd mikor elcsendesedik a moraj, a férfiak egyike-másikja megindul az irányukba. Egy sportos testalkatú, átlagos magasságú, fehér bőrű férfi megállva a színésznő előtt szívéjesen üdvözöli.
– Nagyon örülök, hogy megtiszteli a mi kis társaságunkat. Már mindannyian nagyon vártuk. Kérem, jöjjön bártan. – Ekkor az egyik karját Nicole-nak nyújtja, amit kisé bizonytalanul, de elfogad így sétál a többi férfihoz.
Pillanatokon belül maszkos férfiak kis csoportja veszi körbe Nicole Kidmant, aki először nagyon megretten, hogy most itt az igazság pillanata és már is bújhat ki a ruhájából, de meglepetésére nem ez történik.
Minden férfi illedelmesen és kedvesen megdicséri, hogy milyen csodálatosan néz ki, milyen szép a bőre, vagy éppen a parfümét dicséri. Ha nem lenne rajtuk a maszk, akkor azt is gondolhatná, hogy ez egy hétköznapi parti, ahol minden férfi igyekezik néhány kedves szót váltani vele.
Néhány pár perc elteltével, a barátságos légkörben kezd feloldódni, bár ehhez minden bizonnyal köze van az előzőekben elfogyasztott alkoholnak, ami a kellemes melegben még gyorsabban hatni kezd. Olyan érzése támad, mint amikor elkezdett járni a hollywoodi partikra jó pár évvel ezelőtt, amikor még szinte senkit sem ismert onnan. Azzal próbálja magát bátorítani, hogy ez valóban olyan, mint egy igazi parti, nincsen nagy különbség közte, azt leszámítva, hogy a parti végén ott nem kellet minden vendéggel szeretkeznie.
Még mindig ideges belül, de ezt igyekezik nem kimutatni.
Harry Miller, ahogy végignézi a férfiak gyűrűjében álldogáló színésznőt vegyes érzelmei támadnak. Egyrészt feltámad a bűntudata, hogy ezt a csodálatos kedves nőnek a kétségbe esettségét kihasználva odadobja egy csapat számára is idegen férfinak. Ö sem sejti, hogy kik rejtőzködnek az állarcok mögött, csak annyit, hogy minden bizonnyal gazdag unatkozó férfiak, akik már szinte alig várják, hogy az óra féltízet üssön és elkezdődjön az igazi parti. Már szinte sajnálja ezt a csodás teremtést, ahogy elképzeli, hogyan fogják sorba egymás után mindannyian megdugni minden lyukát. Viszont ezek a gondolatok nem csak a bűntudatát keltik fel, hanem a vágyait is.
– Hölgyem és uraim, itt van a frissítő! – mondja az ajtóban egy nagy tárcával a kezében megjelenő férfi inas, aki szintén olya fehér maszkot visel, mint az ajtón álló.
Nicole az első pohár pezsgő elfogyasztása után gyorsan egy másikért nyúl, miközben tovább fogadja a férfiak bókjait.
Amikor letéved a szeme a körülötte tobzódó férfiak gyűrűjének az ölére észreveszi, hogy bizony némelyiknek a farka már most éledezik, ami a nadrágjukon keresztül is nagyon jól kivehető. Ezeket a dudorokat látva egy röpke pillanatig elgondolkodik, azon, hogy ennyi hosszú hónap nélkülözést követően eljött a Kánaán. Viszont mikor ez végig fut, az agyán riadtan elhessegeti magától még a gondolatot is.
A vodkával keveredő pezsgőtől gyorsan egészen oldott állapotba kerül, amikor megérez egy finom érintést a seggén. Váratlanul éri. Először azt sem tudja eldönteni, hogy szándékos volt-e vagy csak véletlen, de mikor ismét megérez egy kezet a seggén már biztos benne, hogy nem volt véletlen.
A férfiak kezdenek begerjedni, a bátorságukat, gátlásaikat az ital nekik is feloldja.
Bár az első érintések, nagyon furcsák, mert nem szokta meg, hogy a testét fogdossa bár ki a férjén kívül. Először megijed kicsit az érintésektől, de aztán eszébe jutott, nem most van itt az ideje a szemérmeskedésnek. Mindenki tisztában van vele, hogy mért van itt. Megpróbál csak egyszerűen beszélgetni a férfiak koszorújában, mint ha a legtermészetesebb volna, ha közben egy-egy kéz megsimogatja, vagy megmarkolja a fenekét, esetleg az álló farkát a ruhán keresztül a fenekének nyomja. Néha elcsíp egy-egy mondatot, ahogy egymás között beszélnek róla a háta mögött.
– Nézd, milyen szép rúzs van rajta – mondja egyik férfi a másiknak.
– Téged tényleg a rúzsa érdekli? – kérdez vissza egy másik.
– Hát persze, mert amikor, majd szopja a farkam, kiemeli a rúzs az ajkait – feleli az első.
Egy másik beszélgetésből, pedig a következőket csípi el.
– Istenem, érezted, hogy milyen jó a segge?
– Hát persze, már alig várom, hogy jó mélyre beakasszak neki…
Az ilyen és az ehhez hasonló beszélgetések szűrödnek Nicole Kidman fülébe, akit egyrészt módfelett zavar, mert ugyan az lehet, hogy a férfiak körében az ilyen beszéd megszokott, de ő nem férfi és ráadásul éppen őróla folyik a társalgás, hogy hogyan és miképpen akarja az egyik és a másig megdugni. Másrészt érdekes módon nem találja annyira felháborítónak és megalázónak a beszélgetést, mint máskor, ennek valószínűleg az elfogyasztott alkoholnak is van némi köze.
Nem sok idő telik belé, amikor az egyik férfi bátorsága odáig nőjön, hogy miközben a színésznővel beszélget, egyszerűen egyik kezével megfogja az egyik mellét, majd néhány alkalommal finoman megmarkolja.
Nicole először megütközik a férfi otromba, viselkedésén és el akar húzódni, de aztán inkább vesz egy mély levegőt és próbál, úgy tenni, mintha csak az volna a legtermészetesebb dolog, hogy miközben éppen beszélget, valakivel az a mellét markolássza.
Először, amikor az első férfiak megfogták a seggét és a mellét nagyon zavarban és megalázva érezte magát, hogy nem adják neki meg a tiszteletet, de valahogy ezek az érzések úgy a harmadik pohár pezsgő után ezek az ellen érzései tompulnak. Már nem akar elhúzódni, amikor megérez egy kezet a seggén, vagy a mellén. Azt sem veszi rossz néven, ha valaki a szoknyája alá nyúl, bár ez a szűk szoknyája miatt elvetélt ötlet, amit hamar be is látnak a férfiak.
Az viszont kicsit váratlanul éri, amikor valamelyik férfi tenyérrel egy elég erőset ráver a seggére, ami a szűk szoknya miatt nagyot csattan. Teljesen meglepi az ütés, és nagyot szökken előre egyenesen egy másik férfi karjaiba, majd dühösen pillant vissza a háta mögött lévő férfiakra, miközben megsimogatja a sajgó ütés helyét.
Ekkor a sarokban lévő álló óra megkondul.
– Fél tíz.
Hallja Nicole ahogy a férfiak izgatottan mondják, majd azt mondja fennhangon az egyikük.
– Uraim itt az idő, hogy átvonuljunk a másik tetembe, de mielőtt ezt megtennénk, elkell mondanom a szabályokat azok kedvéért, akik még nem voltak itt. Az első és legfontosabb a titoktartás, ami vonatkozik mindenre és mindenkire. Soha senkinek nem szabad az éjszaka eseményeiről beszélni vagy akár célozni. Ismétlem soha senkinek. A második, hogy mindenki kiléte titok, és ha valaki leveszi valakinek állarcát annak ugyan az lesz a büntetése. Nos, most, hogy ezeket tisztáztuk akkor kezdődhet a játék. Nos, azt hiszem, akkor át is vonulhatunk a szomszéd terembe.
Nicole a férfiban felismeri Harry Millert, akinek szavait hallva összerezzen. A segge az ütés helyén, már nem is sajog, viszont úgy érezi, hogy a mellkasából menten kiugrik a szíve, amikor arra gondol, hogy itt az idő, hogy ezek a férfiak az állatias mocskos vágyaik kiélésére használják fel.
Az előzőleg elfogyasztott alkohol ellenére, ugyan kezdi a gátlásait lassan levetni magáról, de ez nem olyan egyszerű, ennyi férfival egy szobában. Főképpen úgy, hogy a testén a férfiak kezei barangolnak, de ugyan ez miatt is valahol mélyen kezdi élvezni a dolgot. Minden férfi esze csak azon jár, hogy mit fog csinálni vele. Ez kezd olyan lenni, mint egy megvalósult állom, főképpen az utóbbi időket követően, amikor szinte ünnepnap volt, ha férje, Tom otthon volt és férfiként közeledett hozzá. Most pedig itt van egy olyan szobában, ami tele van férfiakkal, akik késszek rá, hogy jó alaposan megdugják. Magától a gondolattól is bizseregni kezd a puncija, de az is lehet, hogy az a begerjedt férfi az oka, aki szorosan mögé állva az álló péniszét a farpofái közé nyomva, óvatosan mozog csípőjével, miközben két kezével a melleit markolássza.
– Kérem, uraim engedjük be a másik szóbába Maryt – mondja valaki, ekkor kissé kelletlenül elereszti a tapizó férfi a színésznőt.
Nicole lassan megindul a szomszéd szoba irányába, de a seggén még mindig valakinek a keze pihen.
A szobába belépve körbe tekintve a szíve elszorul, mert a szoba falai gazdagon díszítettek ugyan, de ez nem túlságosan érdekli, annál inkább a berendezés. A szobában csupán egy nagyméretű ágy található a szoba közepén körülötte pedig székek állnak.
– Nos, uraim, mielőtt elkezdenénk, következzen előbb egy kis játék. – mondja Harry, majd néhány másodperc hatásszünetet tartva folytatja. – Nagyon egyszerű, lesz, hiszen csak azt kell megtippelni, hogy Mary milyen bugyit visel. Aki eltalálja annak lesz először lehetősége ezt a csodálatos teremtés puncijába behatolni.
Harry szavaira lelkes zajongás támad, de csaknem pillanatokon belül elcsendesedik.
Nicole Kidman kicsit zavarban van, ahogy ott áll a férfiak között, akiknek a szemei most mind ő rá tapadnak, ahogy próbálják kitalálni, vajon milyen bugyi van rajta.
– Az biztos, hogy tanga. – mondja valaki, amire nevetés támad.
– Fehér tanga.
– Piros tanga.
– Fekete tanga – találgatják a férfiak, amit Nicole egyre izgatottabban hallgat.
– Mindenki tippelt? Rendben, akkor azonnal kiderül, hogy ki lesz az a szerencsés. – mondja Harry, majd Nicole-hoz fordulva azt mondja. – Nos, Mary, áruld el, milyen bugyi van rajtad.
A szobában szinte síri csend támad, csak azt lehet hallani, ahogy néhányan nagyobbat sóhajtanak.
Színésznőnek az állarcos Harry-ra tekintve olyan ötlete támad, ami a viszki és a pezsgő elfogyasztása előtt biztos, hogy még az eszébe sem jutott volna.
Finoman szája szélébe harapva előre hajolva benyúl a szoknyája alá, majd kicsit ügyetlenül, ugyan a szűk szoknyája miatt, de az egyik úját a bugyijába akasztja és lehúzza térdig, majd engedi, hogy a lábain a földre csússzon.
– Fekete tanga! – mondja Harry. Erre a férfiak közül egyikük öröm ittasan csap a levegőbe, miközben a többiek között csalódott moraj támad.
Nicole kilép a bugyijából, majd leguggolva felemeli bugyiját a földről ekkor ketten is kérlelni kezdik.
– Mary, kérlek, add nekem a bugyid!
– Nekem add, érezni akarom a puncid illatát!
Nicole az utóbbi férfinak dobja, aki mohon elkapja, majd a maszkon lévő orrnyílás részéhez tartva mélyet bele szippantva azt mondja izgatottan a társainak.
– Nedves a bugyija!
A társai ezt éljenzéssel és tapssal köszöntik, amire Nicole már igazából nem is jön zavarba, hiszen itt senkinek nincsen fogalma, hogy ö valójában ki. Valószínűleg, azt gondolják, ö is csak egy olyan lány, aki pénzért vállalta, vagy kitudja, hogy mit gondolhatnak róla, de valójában nem is érdekli.
– Nos, uraim foglaljunk helyet a székeken.
Minden férfi oda sétál egy-egy székhez, majd ott helyet foglalnak.
– Eljött az idő Mary, hogy megmutassad nekünk a csodálatos testedet. – mondja Harry Miller.
Minden szempár a színésznőre összpontosul.

Színésznői karrier 1

– Uram, Mrs. Cruise megérkezett. – hangzik a titkárnő hangja a telefonból.
– Engedje be – válaszolja tágas terem végében a nagy tölgyfa íróasztal mögött ülő, ötvenes évei elején járó, Harry Miller, Hollywood legbefolyásosabb embere.
Nem hallottál még róla? Az nem véletlen, mert róla soha senki nem beszél, de mindenki tudja, hogy ott van. Ő az ember Hollywoodban, akit senki sem ismer, de mindenki meg szeretne megismerni, mert neki csak egyetlen telefonhívásába kerül, hogy egy ismeretlen színészből, vagy színésznőből egy csapásra keresett sztárt legyen. Na és persze fordítva….
Valójában senki sem ismeri, de mindenki tudja, hogy ki ő. Ő Hollywood legnagyobb hatalmú embere, akinek a jó szándékától sorsok függnek.
Viszont az igazi Harry Millert, a név mögött rejtőzködő embert valójában csak kevesen ismerik. Akik nem tudják, hogy kicsoda ő valójában, azt hihetik róla, hogy ő is csak egy azok közül az aktatologatók közül, akik ott dolgoznak, bár a márkás öltönyei, ingei, nyakkendői, na és persze a cipői árulkodóak. Viszont a legfeljebb 160-165 cm a magassága, zömök, de inkább kövér alkata és a sápadt hófehér bőre az emberekben ezt a benyomást erősíti. Az sem sokat segít, hogy a feje búbja már teljesen kopasz, de körülötte ott virít a sötét haja. Na és ha ez még nem volna, elég ott pihen az orrán a szemüvege. A kissé meggörnyedt, test tartását látva a legtöbb ember számára a szorgos kis egér jut az eszébe. Ezekkel szembe viszont a szemébe bele nézve nem lehet benne érzelmet, melegséget, felfedezni az jéghideg, mint egy
igazi kemény üzletemberé.
Csak és kizárólag a szeme az árulkodik az igazi természetéről a kérlelhetetlenségéről. A memóriája nagyon jó, mindent megjegyez, ami nagy hasznára van a munkába, de a magánéletben már nem ennyire sikeres. Mind kettő felesége azért hagyta el, mert túlságosan megszokta ezt az óriási hatalmat és otthon is ugyan olyan módon viselkedett, mint a munkahelyén. Rideg, számító és távolságtartó.
Most ennek az embernek az irodájába Tom Cruise-nak a felesége, Nicole Kidman lép be.
Harry Miller még most is alig tudja elhinni, hogy Tom Cruise, baba bőrű felesége jön el hozzá személyesen segítséget kérni. Még mindig a fülébe csengenek a telefon béli szavai, amik arra kérték, hogy segítsen neki az álmai filmszerepéhez.
– Foglaljon helyet Mrs. Cruise – mondja Harry felpillantva a kezében lévő iratokból, majd lerakja őket az asztalra.
– Kérem, szólítson, csak Nicole-nak, de a barátaim csak Nic-nek hívnak – mondja mosolyogva a színésznő, miközben a férfi íróasztala előtt lévő bőrfotelban helyet foglal.
– Miben segíthetek Mrs. Cruise – kérdi szárazon, miközben végig vizsgálja az előtte ülő nőt, aki annak ellenére, hogy már harminc éves is elmúlt, még mindig egy olyan alakkal büszkélkedhet, amit még mindig sok tízen éves lány megirigyelhet tőle, igaz a mellei elég kicsik, de a segge az valami szenzációs. A vörös hosszú haját most is kiengedve hordja a sminkje most is tökéletes. Egy fehér inget visel és egy fekete színű finoman testhez simuló szoknyát, ami a térdéig ér. A karcsú lábait kiemeli a fekete harisnyája. Lábán fehér színű magas sarkú cipőt visel.
Nicole arcán egy pillanatra a bizonytalanság suhan át, hallva a férfi fagyos szavait, de ezt próbálja leplezni.
– Mr. Miller…
– Uram! Szólítson uramnak, Mrs. Cruise.
Nicole-nak még a szava is elakad a férfi nyers szavait hallva, de próbálja azzal nyugtatni magát, hogy nincs semmi baj, hiszen amikor elhatározta, hogy ide jön tudta, hogy nem számíthat meleg fogadtatásra, annál a férfinél, akivel a férje viszonya nem éppen felhőtlen. Viszont, amikor megtudta, hogy milyen film szereplő gárdájának a kiválasztása kezdődött a napokban, egyszerűen úgy érezte, hogy neki kell azt a szerepet eljátszania, legyen annak bár mi is az ára. Úgy érzi, hogy egyszerűen muszáj neki játszania a főszerepet, mert ezt csak ő tudja tökéletesen eljátszani, mert a szerepet neki találták ki. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak a fejében, amikor egy kedves mosoly után szólásra nyitja a száját.
– Uram, ahogy mondtam, már a telefonba is, a segítségét szeretném kérni, hogy ajánljon a rendező figyelmébe.
– Mért nem a férjét kéri meg, hogy ajánlja be, Mrs. Cruise?
– Tom túl elfoglalt… – kezdi, Nicole mondani, de ekkor Harry félbeszakítja.
– Mrs. Cruise ne köntörfalazzon, nagyon jól tudom, hogy a férje és a rendező nincsen beszélő viszonyba. Vagy esetleg kibékültek már?
Nicole legrosszabb várakozásainál is szörnyűbben alakul a beszélgetés, pedig amihez nagy reményeket fűzőt előtte, de nem adja fel, mert minden képen szeretne kilépni a férje árnyékából.
– Igen, igaz – feleli, majd egy nagy levegő vételt követően folytatja – Uram, beismerem, hogy azért jöttem ide magához, mert csak akkor van esélyem bekerülni a filmbe, ha ön ajánl, mert tudom, hogy a rendező az ön jó ismerőse. Azt is tudom, hogy a férjem és az ön közötti viszony sem a legjobb, de ennek ellenére nekem nincs más választásom, ha be akarok kerülni a filmbe, csak magához fordulhatok.
– Mrs. Cruise miből gondolja, hogy hajlandó vagyok magának segíteni?
– Elvégre fogadott – válaszolja Nicole, majd ismét belelendülve folytatja. – Én vagyok a megfelelő ember arra a szerepre. Nálam jobban nem tudja eljátszani senki sem. Erre a szerepre születtem, hogy eljátsszam.
– Na és, miből gondolja, hogy ön tudná a legjobban eljátszani azt a szerepet?
A férfi rideg kérdése egy pillanatra összezavarja Nicole-t, de aztán gyorsan gondolatait összeszedve válaszol.
– Nem tudom megmondani, hogy honnan tudom, de egyszerűen érzem. Érzem, hogy a szerep nekem van kitalálva.
– Á, szóval érzi, hogy a jövő év várhatóan egyik legsikeresebb filmjének a női főszerepe magára van szabva? Mondja csak az Oscar-díjat is kiosztotta már önmagának?
– Nem uram. – feleli leforrázottan Nicole Kidman, miközben a könnyeivel küszködik, miközben arra gondol, hogy félre kell tenni minden büszkeségét és ki kell játszani azt a fegyverét is, amire eddig pályája során még soha nem volt szüksége.
– Kérem uram, én mindenre hajlandó vagyok megtenni… az égvilágon mindenre, ha közbe jár az érdekembe.
Mikor ezek a szavak lehagyják Nicole Kidman ajkait, furcsa eddig nem tapasztalt érzések támadnak fel benne. Nem érez szégyent furcsa mód, pedig az imént ajánlotta fel magát egy férfinak, akit gyakorlatilag nem is ismer. Sokkal inkább izgalmat érez.
Harry Miller elősző, nem akar hinni a fülének, amikor meghallja Tom Cruise feleségének, ennek a hűvös szépségnek a szavait, aki éppen úgy ajánlja fel magát neki, mint azok a kezdő kis színésznőcskék, akik azt képzelik, hogy a puncijuk minden ajtót megnyit, majd előttük. Bár igaz néhányuk számítása be is vált.
Nicole Kidman felnézve, látja amint a férfi hátra dőlve a székében elgondolkodva őt méregeti, majd kis idő elteltével, egy ördögi mosollyal az arcán megszólal.
– Mindenre hajlandó? Nos, az mindjárt kiderül – mondja Harry, majd folytatja. – Emelje fel a szoknyáját, Mrs. Cruise.
Nicole először kicsit meglepetten néz a férfira, majd lassan felállva megfogja a szoknyája szegélyét, felemeli combközépig.
– Magasabbra – mondja Harry, mire a színésznő engedelmeskedve magasabbra emeli.
Harry élvezettel figyeli Tom Cruise kis hamvas bőrű kis feleségét, ahogy az a szoknyáját előtte egyre magasabbra és magasabbra emeli, egészen a bugyija aljáig.
– Az Isten szerelmére Mrs. Cruise, emelje már magasabbra – mondja ekkor kisé tettetett dühvel Harry, aki valójában élvezi, ezt a kis játékot. Kéjes vigyorral vizsgálgatja az előtte álló színésznő tűzpiros bugyiját, aminek a vékony anyaga nagyszerűen kiemeli az ágyékán a bevágást. De amit a legjobban élvezett az színésznő arcán megjelenő bőrpír.
– Rendben van. Vegye le az ingét.
Nicole Kidman néhány másodpercig habozik a szavakat hallva, amikor a férfi ismét megszólal.
– Nos, mi az Mrs. Cruise talán meggondolta már máris magát?
Nicole Kidman ezen szavak hallatán kicsit összerezzen, majd szótlanul, elereszti a szoknyáját, ami visszahullik, majd bizonytalanul elkezdi kigombolni az inge gombjait. Amikor az utolsó gombot is kigombolja, vesz egy mély lélegzetet, majd kissé remegő kezekkel széttárja azt a férfi előtt.
Harry látja, hogy a színésznőn egy a bugyival megegyező tűzpiros melltartó van, aminek vékony anyagán át üt az apró mellbimbója. Miközben csodálja az előtte álló nő, csodálatos testét, olyan száraz hangon, ahogy csak tudja, azt mondja.
– Vegye le.
Nicole miközben leveti az ingét, az előtte lévő asztalt bámulja.
– Jó, most a szoknyát – mondja szinte parancsolólag Harry Miller.
Nicole engedelmesen a szoknyája cipzárjához nyúl, majd lassan lehúzza, végül a szoknyát engedi leesni a földre.
Harry Miller kéjes vigyorral vizsgálgatja az előtte álló színésznőt, akin a tűzpiros melltartó és bugyin kívül csak a cipője, valamint egy fekete combharisnyája van az ékszereit leszámítva.
– Szép … – mondja Harry elismerően az ambiciózus színésznőnek, miközben tetőtől talpig többször is végig futatja a szemét a testén, majd – Forduljon meg … igen, igen, valóban nagyon szép. Meg kell hagyni, a férje nagyon szerencsés, hogy ilyen csodálatos felesége van.
– Köszönöm – feleli Nicole, kisé meglepve az iménti száraz szavak után az elismerés.
– Most vegye le a melltartóját, de közbe nézzen végig a szemembe.
Nicole ezt hallva ráemeli a férfira a tekintetét, majd a háta mögé nyúlva a kikapcsolja a melltartójának a csatját, majd egy mély lélegzetvétel után elengedi. Pontosan látja, hogy Harry Miller melyik pillanatban látja meg a csupasz mellét, mert akkor az arcára egy kéjes mosoly ül ki, miközben nagyot sóhajt. Karjait leereszti a teste mellett, így a férfi akadály nélkül, alaposan megvizsgálhatja a hófehér kebleit és a szoba hűvös levegőjében csintalanul meredező mellbimbóit.
– A bugyit.
Nicole kezeit a bugyijához csúsztatja, majd letolja azt a térdéig, ahonnan az leesik a földre.
Harry farka már szikla kemény a nadrágjában, ahogy megpillantja a felegyenesedő Nicole Kidman fazonra igazított vörös szőrrel borított punciját.
– Forduljon meg, Mrs. Cruise, látni akarom a seggét.
Nicole Kidman arca ellentéten a testének a többi részével az teljesen vörös, amikor lassan megfordul a tengelye körül, hogy Harry Miller gondosan minden porcikáját meg tudja nézni.
Nicole Kidman teljesen zavarba érezi most magát, ez előtt a szinte idegen férfi előtt és fogalma sincsen, hogy most mit kellene csinálnia. A legszívesebben azonnal sarkon fordulna és kirohanna az irodából, de nem meri és főképpen nem is akarja megtenni, hiszen elhatározta, legyen bármi is az ára azt megadja, ha megkapja a szerepet. Igazság szerint számított arra, hogy valami ilyesmit akar, majd tőle ez a vén kéjenc, ezért lelkileg kicsit már felkészült rá. Bár nem egyszerű felkészülni, arra, hogy egy undorító kis, vén kéjenc előtt percekig anyaszült meztelenül álldogálni a combharisnyáját, cipőjét és az ékszereit leszámítva.
– Valóban fantasztikusan néz ki Mrs. Cruise, sokkal jobban tetszik, így mint amikor ott parádézik a vörös szőnyegen a férjecskéjével.
Nicole nem válaszol a férfi megjegyzésére.
Harry még néhány percig szótlanul bámulja Nicole Kidman védtelen testét élvezve annak lassan múló zavarát, majd végre megszólal.
– Mrs. Cruise most már beszélhetünk. Árulja el, hogy valójában miért van itt? Mért nincs most is a férje mellett és játssza vele tovább Hollywood állom párjának a szerepét?
– Mert én színésznő vagyok. Színésznőnek készültem már kiskorom óta. Ennek ellenére már hosszú évek óta alig-alig kapok igazán jó szerepet, mert mindenki úgy ismer, Mrs. Tom Cruise-t, akinek annyi a feladata, hogy a férje mellet megjelenve a vörös szőnyegen jól nézzen ki és mosolyogjon. Ebből már nagyon elegem van! Én nem csak arról akarok ismert lenni, hogy Tom Cruise felesége vagyok, hanem arról, hogy én vagyok Nicole Kidman egy színésznő, aki történetesen Tom Cruise felesége.
Miközben Nicole beszél, Harry a székével oldalra fordul, majd az ujjával jelzi a meztelenül az íróasztala előtt feszengő színésznőnek, hogy jöjjön, álljon a széke elé.
Nicole Kidman egy mély sóhajtást követően lassan megindul a férfi felé, megkerülve annak az íróasztalát, majd közvetlenül előtte megáll.
Harry mosolyogva ismét végig méri a karnyújtásnyira álló csupasz Nicole Kidman-t, majd az egyik kezével megmarkolja az egyik mellét.
– Remélem nem bánja….. de be kell vallanom, hogy Mrs. Cruise, én a nagy mellű nőket jobban szeretem, bár magával azt hiszem, hajlandó vagyok kivételt tenni – mondja Harry, miközben az előtte feszengve álló színésznő meztelen melleit simogatja és markolássza.
– Köszönöm, uram, és ahogy mondtam, mindenre hajlandó vagyok, ha közbejár az érdekembe – mondja lehunyt szemekkel Nicole Kidman, de amikor megérzi, a férfi egyik kezét a combjai közé becsúszni összerezzen, ahogy az megsimogatja a punciját.
– Tudja Mrs. Cruise én ezt a mondatot már számtalanszor hallottam, de amikor arra került a sor már többen visszakoztak.
– Én nem fogok! Kérjen tőlem bármit, én hajlandó vagyok azt megtenni!
– Mindenki ezt mondja – feleli Harry miközben még mindig Nicole Kidman punciját simogatja egyik kezével.
– Esküszök uram! Kérem, had bizonyítsam be! Adjon egy esélyt! – majd néhány másodperc habozást követően folytatja – Uram azt tehet velem, amit csak akar! Kérem, árulja el, hogy mit szeretne! Szeretné, hogy a lábai közé térdelve leszopjam, a gecijének pedig minden cseppjét nyelem le? Vagy, esetleg ahhoz van kedve, akkor basszon meg, úgy ahogy akar, elölről-hátulról annyiszor ahányszor csak akar! Vagy esetleg seggbe akar dugni? Az sem probléma. Ha azt szeretné, leszek a szeretője, vagy éppen a kurvája. Úgy bánhat velem, ahogy csak akar! Az égvilágon készem állok, mindenre csak kérem, árulja, el mit szeretne! Ígérem, örömmel teljesítem a legtitkosabb vagy akár a legperverzebb fantáziáját is, ha közbe jár az érdekembe.
– Ezek nagyon bátor szavak Mrs. Cruise, de csak szavak. – mondja Harry mikor a középső ujját finoman Nicole szeméremajkai közé tolja.
A színésznő ezt megérezve egy pillanatra lábujjra emelkedik, majd lehunyt szemmel az arcán kisebb grimaszokkal tűri, hogy a férfi úja egyre mélyebbre merüljön a hüvelyében.
– Vajon mit szólna a férje, Mrs. Cruise, ha most meglátná magát, ahogy itt áll előttem, és hallaná a szavait?
Harry e szavait meghallva Nicole Kidman kinyitja a szemeit, majd azt mondja.
– Uram, a férjem nem tudja, hogy eljöttem önhöz, és csak remélni tudom, hogy soha nem is fogja megtudni.
– Igen, azt valahogy sejtettem – mondja gúnyosan Harry, miközben a másik kezével finoman megmarkolássza a színésznő csupasz, hófehér melleit, miközben azt mondja. – Mrs. Cruise adok magának egy esélyt, de van néhány feltételem.
– Köszönöm uram… – kezdi mondani Nicole, amikor a férfi közbe vág.
– Még ne köszönjön semmit Mrs. Cruise! Még nem hallotta a feltételeimet!
Nicole Kidman kipirult arccal hallgatja a férfi további szavait.
– Az első feltételem, hogy négy héten keresztül heti egy alkalommal egy éjszakát velem kell töltenie. A második feltételem, hogy ezeken az éjszakákon minden kérésemet teljesítenie kell. A harmadik feltételem pedig az, hogy csak abban az esetben szólok az érdekében, ha ezeken a találkozásokon nem okoz nekem csalódást.
Nicole Kidman arcán átfut a kétségbeesés és az elbizonytalanodás. Vajon tényleg jól hallja azt mondja ez a kis ember, ha négy éjszakát vele tölt, akkor segít neki, de csak akkor sem biztos?
– Nos, mit szól Mrs. Cruise az ajánlatomhoz?
Mivel Nicole nem felel semmit, a férfi néhány kínos másodperc múlva azt mondja.
– Nos, Mrs. Cruise hallotta a feltételeimet. Még mindig kész mindenre, vagy inkább visszamegy a férjecskéje mellé egy beszélő dísztárgynak?
Nicole Kidman tekintette lesiklik a férfi lábai közé, és megpillantja a nadrágjában ágaskodó péniszét, majd bizonytalanul, kissé reszkető hangon azt válaszolja.
– Elfogadom.
– Nagyszerű! – mondja láthatóan izgatottan Harry, majd folytatja. – Nos, akkor Mrs. Cruise ideje, hogy megpecsételjük az egyezségünket, tehát ereszkedjen, térdre a többit gondolom már magától is ki tudja találni.
Nicole lassan térdre ereszkedik a férfi szétnyitott lábai között, majd néhány pillanat elteltével már a nadrágját gombolja, végül megpillantja az immár félkemény péniszt, ami jó indulattal is csak átlagos nagyságú.
Harry a félkemény hímvesszőjét az előtte térdelő Nicole Kidman állához, orrához jobb, majd a bal arcához végül a még zárt ajkaihoz dörgöli, úgy, mint ahogy pornó filmekben szokták.
Nicole Harry lábai között kuporogva, lehunyja a szemeit, úgy állja, hogy az a péniszével az arcát simogassa.
– Rajta Mrs. Cruise tegye a dolgát – mondja a fogai között Harry Miller.
Nicole lassan szétnyitja az ajkait, így a pénisz becsúszik.
Harry amint megérzi, hogy a hímvesszője becsúszott az előtte térdepelő Nicole nedves ajkai közé kicsit megrándul, majd egy pillanatra megmerevedik. Érzi, ahogy Nicole elkezdi lassan szopni, majd kiengedi az ajkai közül, de mielőtt teljesen kicsúszna, hirtelen rábukik, úgy, hogy tövéig besiklik ismét a pénisze az ajkai közé. Ezt még néhány alkalommal megismételi, miközben egyik kezével a herezacskóit morzsolgatja, majd örömmel veszi észre, hogy a szőrös herezacskóihoz hajolva elkezdi azokat nyalogatni, majd szopogatni. Kis idő elteltével már ismét a pénisze duzzad az ajkai között.
– Mrs. Cruise úgy érzem, nem most van először farok a szájában – nyögi Harry.
Nicole nem felel, csak egy pillanatra felnézve rátekint a férfira, miközben a pénisz mélyen az ajkai között dagad.
Az irodát betölti Harry sóhajtozása és Nicole szürcsölése, cuppogása.
Harry eksztázisban érzi magát, amint lenézve látja a gyönyörű, meztelen színésznőt a széke előtt combjai között térdepelve, ahogy feje a hímvesszőjén fel- lebukdácsol.
– Nézzen a szemembe Mrs. Cruise! Szeretném az emlékezetembe vésni a látványt, ahogy Tom Cruise kis felesége a farkamat szopja. – mondja Harry, mélyeket sóhajtozva, miközben az egyik kezével Nicole fejét simogatja, majd pár alakalommal kicsit lenyomja.
– Kapja be az egészet – nyögi Harry Miller.
Nicole engedni a férfi péniszét, hogy az egészen csússzon, amikor meghallja Harry következő megjegyzését.
– Oh, igen Mrs. Cruise, maga aztán tudja, hogyan kell leszopni valakit!
Nicole nem felel, csak szopik tovább. A hímvesszőt egészen addig engedi becsúszni, amíg az el nem éri a torka hátulját, végül kiengedi csaknem egészen az ajkai közül, majd ismét rábukik. Ezt pár alakalommal megismételi.
– Ó, Mrs. Cruise, fantasztikusan néz ki így a farkammal a szájában. – mondja sóhajtozva Harry, miközben az egyik kezével megcsavarja egy kicsit Nicole-nak az egyik mellbimbóját, amitől az felnyög, de közben tovább szopik.
Harry Miller imádja a munkáját. Főképpen az ilyen pillanatokat, amikor egy olyan gyönyörű nő, aki az életben valószínűleg rá se nézne csaknem pucéran a lábai között kuporogva odaadóan a farkát szopja. Időnként hallja, ahogy Nicole nyeli a szájában felhalmozódó nyálát. Nicole Kidman fejében csak egy dolog kavarog, hogy minél előbb túl legyen ezen a megalázó dolgon.
Valójában szereti kényeztetni az ajkaival partnerének a péniszét, de ahhoz számára egy lelki plusz kell. Még soha nem szopott olyan farkat, aminek a gazdájához nem fűzték szoros érzelmi szálak. Rosszabb, mint ahogy azt előtte gondolta. Nem a pénisz zavarja, mert azok között ugyan van, kicsi-nagy, vékony-kövér, vagy egyenes-görbe és még sok féle formájú, alakú, ennek ellenére mind ugyanúgy működnek. Viszont az, hogy most fel-felpillantva egy apró kis kövérkés ember mosolyog vissza rá, az számára rendkívül zavaró. Viszont az a gondolat, hogy ez a vén kéjenc nemsokára megdugja a punciját, vagy esetleg a seggét, ha nem élvez, el hamarosan egyenesen borsózik tőle a háta. Inkább élvezzen a szájába, mert azt kiköpi és kész, vagy a legrosszabb esetben lenyeli, de legalább nem kell vele dugnia. Ezért egyre nagyobb intenzitással bukik rá a hímveszőre, majd engedi ki, hogy ismét bekaphassa. Bizakodva hallja, ahogyan a férfi egyre nehezebben sóhajtozik. Már nem járhat messze, gondolja, amikor…
– Állj! – mondja Harry, miközben egyik kezével eltolja Nicole fejét a péniszétől.
Nicole Kidman alsó ajka és a pénisz között egy hosszú nyál nyúlik egészen addig, míg el nem pattan. A színésznő a kezének a hátuljába letörli az álláról a nyálat, majd a sarkaira támaszkodva figyeli a férfit, aki majd azt mondja neki.
– Itt az ideje, hogy megismerjen egy igazi férfit Mrs. Cruise. Álljon fel!
Nicole még próbál tenni egy kísérletet, hogy késleltesse az alkalmat, mikor megcsalja a férjét.
– Uram, nem szeretné inkább, hogy végig leszopjam?
– Ne féljen, Mrs. Cruise, annak is eljön majd az ideje, de most a hamvas kis punciját akarom megkefélni.
Nicole feláll lassan, majd a mikor Harry is megteszi, ledöbbenve látja, hogy az csak nem kettő fejel alacsonyabb nála. Emlékezett, hogy alacsony, de arra nem, hogy ilyen nagy a kettejük között lévő magassági különbség. Bár a magas sarkú cipője miatt ez a különbség még nagyobb, de még akkor is szinte már zavaró.
– Feküdjön az asztalra – mondja a férfi egyik kezével a hímvesszőjét simogatva, másikkal pedig a színésznő hófehér combjai közé nyúlva.
Mikor Nicole megérzi a férfi tapintását a combjai között, majd punciján a hátán végig fut a hideg, de nem mutatja, csak szótlanul az íróasztalhoz lép, majd megfordulva felül a szélére.
Harry Miller közvetlenül az asztal elé lépve finoman szétválasztja a színésznő lábait, majd a puncijára köp egyet, amit a meredező péniszével elken.
Nicole összerezzenve érzi, ahogy Harry Miller ezt követően a kemény hímvesszőjével néhány alkalommal megütögeti a puncija bejáratát, végül kezd belé hatolni.
Lehunyt szemmel érzi, ahogy a férfi pénisze egyre mélyebbre és mélyebbre csúszik, amíg teljesen belé nem hatol.
– Ó, ez fantasztikus. – nyögi Harry, ahogy érzi a péniszét Nicole hüvelyébe becsúszni, ahol megáll egy pillanatra, hogy kiélvezze azt az utolérhetetlen érzést, amit Tom Cruise kis feleségének szűk, hamvas puncija nyújt.
Már sok lány és nő megfordult Harry Miller ágyában, de ezt a puncit most valahogy másnak érzi. Ez nem csak egy hétköznapi pina, ez Tom Cruise feleségé! Kezével megragadja Nicole csípőjét, ahogy elkezdi megbaszni.
– Uh.. uh.. uh … uh.. – nyög fel a színésznő Harry minden egyes lökésénél.
Nicole férje, Tom nagyon elfoglalt sokat utazik, ezért kicsit elhanyagoltnak érzi magát, ami sok más házaspárral is előfordul. Viszont amikor otthon van akkor az együtt létek is az elmúlt években egyre ritkultak és ellaposodtak. Mindig ugyan azt a már csaknem gépise forgatókönyvet követik. Az utóbbi időben mindig ő kezdeményez. Utána sokszor egy gyors alig néhány perces aktus után Tom elsül. Ráadásul most forgat éppen a világ másik végén és már lassan már két hete nem jött haza. Azt mondja nagyon sok a munkája.
Van ugyan néhány vibrátora, amikre egyre gyakrabban rászorul, de ez nem tud, helyettesíti egy igazi férfit.
Nicole az első néhány perc után meglepve érzi, hogy a teste kezd reagálni ennek a kicsi, már-már kövér, kisé visszataszító, vénember meglehetősen kis péniszének a munkájára. Nem gondolta volna, hogy ennyire ki van éhezve egy valódi férfira. Először megpróbálja magát meggyőzni, hogy nem is élvezi igazán, annak ellenére, hogy a mellbimbóit érzi, ahogy megkeményednek, és a puncija kezd bizseregni. Ezt követően lehunyt szememmel próbálja elképzelni, hogy nem is itt van, hanem éppen Tommal szeretkezik, de ez sem válik be, mert férje gyengédebben bánik vele, mint ez az apró kis férfi.
Harry az ujjaival, markolássza, szorongatja Nicole melleit, a mellbimbóit pedig csipkedi, majd csavargatja.
Az egyik alakalommal mikor tövig tolja, a péniszét a hüvelyébe két-két ujjal meg fogja a mellbimbóit és elkezdi húzni őket. A fájdalomtól Nicole nyöszörögni kezd, de nem kiabál, vagy nem ellenkezik. Mikor elereszti, a mellbimbóit a melle pármásodpercig ugrál.
– Fogadni mernék, a férje nem bassza így meg. – mondja Harry, miközben tovább folytatja a színésznő puncijának az ostromát.
Nicole-t a férfi szavai kicsit magához térítik. Eszébe jut, hogy mért is jött ide és miért is fekszik csaknem meztelenül ennek a kis ellenszenves férfinak az íróasztalán, miközben kitartóan dugja a punciját. Feltámad a bűntudata és a szégyen érzete egy pillanatra, de el is illan, ahogy egyre közelebb ér az oly rég várt orgazmusához.
Harry Miller homlokán az izzadság gyöngyözik, ahogy keményen ki-be tolja a péniszét ennek a csodálatos nőnek a hamvas puncijába. Minden egyes pillanatát élvezi, főképpen azt, ahogy ez a hűvös szépség minden lökésénél felnyög.
Rövidesen érzi, ahogy Nicole elkezd mozogni finoman, és a hátát is kicsit minden egyes lökése alkalmával megemeli.
– Ó, Jézusom! – nyög fel lehunyt szemmel, fejét jobbra, majd balra fordítva Nicole, ahogy érzi az orgazmusa gyors közeledését.
Az irodát betölti a nyögések, és az asztal finom nyikorgásának a hangja, mikor az egyik lökése után Harry érzi, ahogy az asztalon fekvő színésznő testén egy kisebb görcs fut át, miközben a puncija vibrálni kezd. Rögtön tudja, hogy orgazmusa van.
– Aaarrggghhhh! – hallatszik Nicole összeszorított fogai közül, miközben a fejét jobbra-balra forgatja lehunyt szemekkel. Szinte öntudatlanul hever az asztalon néhány percig mire magához térve körbe pillantva látja, ahogy Harry Miller közeledik az asztal felé, miközben a feszesen álló péniszét egyik kezével simogatja.
Harry látja, hogy a színésznő magához tér, de még mindig szégyentelenül szétvetett lábbakkal fekszik az asztalán, amin a punci nedvei csillognak.
– Jöjjön Mrs. Cruise ideje, hogy befejezze a dolgát – mondja Harry, miközben egyik kezét nyújtja Nicole felé, hogy segítsen neki felülni.
Nicole a rózsaszínű fátyol ködön keresztül látja a férfi felé kinyújtott kezét, mit elfogad, így könnyedén felül.
– Gyerünk Mrs. Cruise térdre – mondja Harry, majd egyik kezével Nicole vállát megfogva lenyomja térdelő pózba.
Nicole lábai még kicsit reszketnek, ezért nem is nagyon bánja, hogy ismét Harry Miller elé kell kuporodnia.
– Rajta Mrs. Cruise tudja, hogy mi a dolga. – mondja a férfi, majd péniszét a színésznő ajkai elé tolja.
Nicole megfogja egyik kezével a meredező hímveszőt, majd a férfi hasához nyomja, miközben nyelvével megsimogatja a herezacskóját, végül egészen a pénisz hegyéig szalad a nyelvével.
– Most erre nem érünk rá. Vár már a következő ügyfelem. – mondja Harry, miközben betolja a szétnyíló puha ajkak között a péniszét.
A következő ügyfél! Ez a néhány szó teljesen észhez téríti a kábulatából Nicole-t. Tőlük alig néhány méter távolságra az emberek végzik a minden napi teendőjüket, miközben őt ez a kis visszataszító ember csaknem csupaszra vetkőztetve bassza és szopatja. Mi lesz, akkor, ha valaki rájuk nyit! Te úr Isten!
Ezen gondolatokkal a fejében Nicole elkezdi Harry péniszét keményen szopni, miközben húzogatja rajta a bőrt.
Harry beletúr a színésznő hajába, miközben a hátát is simogatva mélyeket sóhajtozva elégedetten nézi, ahogy szopik.
Alig egy perc telik el, amikor Harry tudja, hogy most már nincs, mese hamarosan el fog élvezni, akkor nagy sóhajtozások közepette azt mondja.
– Mrs. Cruise, az arcára élvezzek!
Nicole a férfi szavait hallva kezd kétségbe esni. Mért pont az arcára akar élvezni? Meg akarja ezzel alázni? Vagy izgatja, hogy hogyan folyik végig a gecije az arcán? Ezt soha nem fogja megérteni a férfiakban. Na és különben is az egész sminkjét tönkre tenné! Ráadásul most volt fodrásznál! Na, azt már nem! Inkább élvezzen a szájába, majd kiköpi a mosdóba, vagy legrosszabb esetben lenyeli! Nem ez volna az első alkalom, hogy gecit lenyel.
Kiengedi az ajka közül a szikla keménységű péniszt, majd kissé pihegve, felnézve a férfi szemébe azt kérdi a legcsábítóbb hangján.
– Nem szeretne inkább a számba élvezni?
– Nem…. most inkább az arcára…. – feleli Harry, miközben elkezdi a péniszén a bőrt eszeveszett tempóban húzogatni Nicole Kidman arca előtt.
A színésznő feladja a dolgot, majd lemondóan azt mondja.
– Ha ezt szeretné, akkor kérem, hogy lehetőleg ne a hajamra élvezzen. Ma voltam fodrásznál. – majd lehunyja a szemét, és nagyra tátja a száját.
Nicole ahogy lehunyt szemekkel arcát felfelé tartva várakozik, az egész szituációt rettentően megalázónak találja. Itt térdel egy szinte idegen férfi irodájában, csaknem pucérra vetkőzve, várva, hogy az arcára élvezzen, miután megszopatta és megdugta. Az egészben az a leg megalázóbb, hogy a férfi még a nadrágját sem tolta le, csak a nadrágja sliccén tolja ki a farkát, miközben ő szinte pucér.
Harry, ahogy áll a színésznő előtt és a nyáltól csillogó péniszét izgatva, szinte ellenállhatatlan kedve támadd fel tenni egy olyan kérdést, amit eddig még senkinek nem tett fel.
– Mrs. Cruise fogadok, hogy már alig várja, hogy a gecim beborítsa az arcát.
Nicole ezen szavakat hallva döbbenetében kinyitja a szemeit, de nem mond semmit.
– Rajta Mrs. Cruise vallja be! – mondja Harry csaknem utasító hangon.
Nicole rápillant az arca előtt táncoló péniszre, majd vissza a férfira, miközben megharapja az alsó ajkát.
Harry kicsit előre dől, miközben tovább simogatja a péniszét, majd játékosan megüti vele a színésznő arcát.
Nicole meghökken, ahogy a saját nyálától csillogó farok megüti az arcát, majd végül kissé vonakodva azt suttogja.
– Igen.
Nicole résnyire nyitva tartva a szemét látja az arcától alig néhány centi méter távolságra táncoló hímveszőt. Borzongás fut át a testén belegondolva, hogy mindjárt ennek a kis, perverz, vénembernek a nyálkás, spermája végig folyik az arcán.
Harry érzi a testében, hogy finom görcsök szaladnak át, majd a pénisze megrándul és kitör a sperma első hulláma, ami Nicole Kidman hajába, homlokára és az orrára repül.
Nicole megérezve, hogy a geci az arcára száll, ösztönösen kicsit hátra húzódik.
A következő hullám a homlokát és az orrát találja el. A harmadik az arcát fecskendezi be forró nedűvel. A következő hullám már csak épp, hogy csordogál egyenesen a nyitott ajkai közé.
Az egész szituáció Nicole számára rendkívül megalázó. Most bizonytalanodik el igazán először. Kellett ez neki, hogy ez a férfi egy szexuális segédeszköznek használja? Persze mondott sok mindent, de, így utólag bele gondolva nem igazán gondolta át, amikor azt mondta, hogy bár mire hajlandó. A perverz dolgok mindig is távol által tőle. Csak kivételes alkalmakkor engedte meg néhány partnerének, hogy az arcára élvezzen, de hozzájuk kivétel nélkül mély érzelmi szállak fűzték, ellenben ezzel az emberrel, aki csaknem tárgyként kezeli! Rettentő üres és kiábrándító érzés! Nem gondolta volna, hogy egy orgazmus után érezhet valaki ilyen ürességet magában, mint most ő.
Harry kinyitva a szemét látja a színésznőt, ahogy az arcát a spermája fedi, és ahogy lassan csorog le rajta. Néhány csepp már az álláról a térdepelő harisnyás, combjaira hullik.
– Nagyon jól szop Mrs. Cruise – mondja Harry, miközben megsimogatja a színésznő fejét –, de még azt hiszem nem végzett. Szopja tisztára a farkam – majd a gecijétől csatakos péniszét egyszerűen betolja a Nicole nyitott ajkai közzé.
Nicole megalázva érzi magát és undorodik a férfitől, főképpen a spermás péniszétől, de szófogadóan ismét szopni, nyalogatni kezdi, miközben azzal ösztönözi magát, ha ezzel végez, akkor elmehet.
Végül Harry ellép, majd a ruháját rendbe szedve élvezettel figyeli a még mindig meztelenül térdelő színésznőt, akinek az arcáról és a homlokáról lassan lecsorog a sperma végig az álláig, onnan pedig a mellére és a combjaira.
– Nos, elsőre, nem is volt rossz Mrs. Cruise. – mondja, elégedett mosollyal Harry, miközben visszaül az asztala mögött lévő székébe és onnan figyeli a tanácstalan színésznőt.
Nicole megpillant az asztalon néhány papír törlőkendőt és oda nyúl, hogy vegyen belőle letörölni velük magáról a nyálkás gecit.
– Most mit csinál? – kérdi hirtelen Harry.
– Megtörölöm, magam – feleli meglepetten Nicole.
– Ugyan már ne kapkodjon annyira, Mrs. Cruise, engedje meg, hogy gyönyörködjek ebbe a nagyszerű látványban – mondja Harry az arcán egy gúnyos mosoly kíséretében.
Nicole Kidman még soha nem érezte magát ennyire megalázva, mint most. Igaz még soha senkinek az irodájában nem térdelt szinte pucérra vetkőzve, miközben az arcáról lassan sperma csordogál.
– Remélem a péntek éjszakája szabad. – mondja Harry.
– Péntek? – kérdez vissza Nicole, pillanatnyi zavarában.
– Igen péntek, hiszen akkor lesz az első éjszakánk. – feleli Harry.
Nicole fejében felötlik az alkujuk, majd még kissé zavartan és bizonytalanul azt kérdi.
– Akkor ezek szerint… tetszett…?
– Nem volt rossz Mrs. Cruise, igaz legközelebb több időnk lesz, mint most. Nos, akkor pénteken szabad?
– Pénteken azt hiszem Tom még New Yorkban lesz, de a gyerekek…
– A gyerekekre majd vigyáz a bébiszitter. Magát viszont este fél kilenckor fel fogom venni ott a házuk közelébe lévő park szélén, ahol az a lovas szobor van. De legyen, ügyes nehogy valaki kövesse!
– Az nem gond. – feleli Nicole, majd kisé bátortalanul megkérdezi – Uram meddig kell még itt… így lennem?
– Miért kérdi Mrs. Cruise? – kérdi Harry gonosz mosollyal az arcán.
– Hát, mert, ha megszárad ragadós…. – kezdi mondani Nicole, de itt megáll, mert rájön, ha folytatná, saját magát alázná meg vele. Ezt inkább nem folytatja.
A néhány másodperc kínos csendet Harry töri meg.
– Rendben van, Mrs. Cruise, menjen, szedje rendbe magát a mosdóban.
Nicole Kidman szó nélkül feláll, majd felkapkodja, a ruháit sietve megindul a mosdó felé, majd belépve, benéz a tükörbe, és a teljesen ledöbben a látványtól. Rosszabb, mint gondolta. Nem csak a homloka és az arca spermás, hanem még a hajába is került. A sminkje teljesen tönkrement. A mellére, hasára és a combjaira csepegett pár csepp sperma ehhez képest semmiség.
– Átkozott kurafi… – sziszegi a fogai között dühösen, majd gyors pillantást vetve a férfira, becsukja maga mögött az ajtót.
Harry Miller tekintetével végig kíséri, a meztelen színésznőt amint eltűnik az ajtó mögött, majd telefonját felemelve tárcsáz. Néhány másodperc elteltével annyit mond, a telefonba mielőtt leteszi.
– Péntek éjszaka én viszem a nőt.
Csak nem tíz perc elteltével Nicole kilép a mosdóból megmosakodva és kisminkelve magát. Harry felnézve az előtte lévő papírokból gyorsan végig méri, majd szárazon csak azt mondja.
– Találkozunk pénteken. Viszontlátásra Mrs. Cruise.
– Viszontlátásra. – feleli a színésznő csendesem, majd megfordulva kiindul az irodából.
Harry Miller ismét felnéz a papírjaiból, majd megvizsgálja Nicole Kidman ringó csípőjét és a formás seggét, ahogy kisétál az irodájából.

Telefonos randi

A telefonom csörgése ébresztett. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, nem hogy azt, hogy hol a telefonom. Azért csak elindultam a telefonom szokott helye felé, és nagy örömmel tapasztalom, hogy most is ott van. Na de ki hív? Barbara az exem.
Megbeszéltük, hogy átjön tanulni.
Na jó akkor van fél órám, hogy megbizonyosodjak, hogy tényleg egyedül vagyok, és az ősök sem jönnek haza idő előtt. Kicsit rendet raktam, és felhívtam az őseimet ki mit csinál merre jár. Tényleg csak valamikor délután érnek haza. Nagyjából el is telt a fél óra, ami alatt használhatóvá tettem az asztalomat, ami szinte mindig úgy tele van papírokkal, hogy bár bőven két személyes és a számítógép monitorja mellett egy Tv is elfér, de a papírhalomtól én is szűkösen. Na most ezt a papírhalmot sikerült rendszerezve, de legalábbis kategóriánként el el forgatva egy másik polc bevonásával rendezetté tenni.
Csöngettek. Elindultam hát az ajtó felé a szokásos rövid ujjú pizsamámban. Gyorsan beengedtem Barbarát, nem volt hideg, de azért ilyen rövid pizsamában túl kellemes se volt. Így aztán a „welcome puszit” is az ajtón belül adtuk át egymásnak.
– Látom most keltél. – pillantott le Barbi olyan ráutalósan.
– Igen, de miből gondolod?
Válasz nem jött, mert már a cipőét húzta le, én pedig visszagondolva hogyan mondta lenéztem, és megértettem. Az agglegény élet és a korai kelés csalhatatlan jele árulkodott a pizsamám alatt, amit régen is előszeretettel csekkolt le, csak régebben még meg is simogatta. Hát igen nem állt, de azért fél merev farkam eltartotta a pizsama nadrágom. Mit van mit tenni, de nem igazán zavart. Előtte minek legyek szégyenlős, hiszen ismerjük egymást kívül belül. Fél évig voltunk együtt, aztán barátként váltunk szét. Igazából azt terveztem, hogy a szabad zavartalan délelőttöt kihasználva könnyítek majd magamon, mert így nem kell lenémítanom a számítógépet vagy a videókat, de hát a látogatás közbe szólt.
Felmentünk a szobámba. Tényleg hozott magával tanulni valót, és elő is vette. Kicsit még beszélgettünk, aztán azt kérdezte, hogy használhatná-e a számítógépem, mert lenne egy szöveg, amit ki kéne szótároznia, és a netes szótárral egyszerűbb.
– Persze miért ne én úgyis megyek fürdeni.
Ha már a maszti elmarad legalább az utána tervezett fürdést megejtem. Mindig a szobámban vetkőzök le, és onnan megyek a másik helységben lévő fürdőbe, pláne ha egyedül vagyok itthon. Nyáron nem is nagyon törölközöm meg, hagyom, hogy a párolgó víz hűtsön amíg tud. Barbi tudta ezt, de határozottan elkerekedett a szeme, amikor a mondatom befejezésével szinte egy időben bokámig toltam a nadrágom, és egy laza mozdulattal kiléptem belőle. Levettem a felsőm is, mire a szoba ajtóig értem. Ott volt egy szék általában arra pakolom a ruháimat.
Hmm…ez érdekes. Egész keményen áll a farkam. Úgy látszik, mégse hagy annyira már hidegen a lány, vagy csak azért mert mégiscsak egy másik ember egy nő előtt vagyok meztelen hónapok óta először? Nem tudom, majd kiderül. Nem fogom visszafogni magam az tuti. Az ajtót nyitva hagytam elkezdtem engedni a vizet a kádba. Barbi még kérdezett valamit, hát vissza sétáltam úgy ahogy voltam anya szült meztelenül álló farokkal. a kedvencek közül előkerestem a szótár oldalát, aztán vissza a kádban már egész sok víz volt, hát bele huppantam. Alaposan megfürödtem, amikor egy újabb kérdés ürügyén Barbi megjelent az ajtóban, ami nekem háttal volt, de neki tökéletes betekintést biztosított. Válaszoltam, de közben folytattam az alapos tisztogatást, ami konkrétan a farkam és a makkom tusfürdőzése, és tisztára húzogatása volt. Barbi kicsit az ajtófélfának támaszkodva elidőzött, majd mégiscsak visszament a szobámba. Megfordult a fejemben, hogy talán magához nyúlt, és le kéne buktatni, ha így van. Gyorsan kikászálódtam a kádból, és a törölközőmet magamhoz véve elindultam a szobámba.
Nem csalódtam. Barbi ball kezét tényleg a nadrágjából rántotta ki, amikor észre vett.
– Hát te mit csinálsz? – kérdeztem meztelenül, álló farokkal, és vigyorogva.
– Semmit.
– Aha, ismerem én a te kis semmijeidet. Mióta csinálod? Ennyire nem tudsz ellenállni?
– Na nem kell gonoszkodni.
– Nem gonoszkodom, csak érdeklődök. Látod én is itt állok, már reggel óta.
– Hát igen azt látom.
– Ezért jöttél át?
– Nem, nem ezért. Tanulni jöttem, ahogy mondtam, de mióta beengedtél nem tudok másra koncentrálni.
– Az kellemetlen. Én is unom már, hogy csak itt állok. Mi lenne, ha kölcsönösen segítenénk egymáson, és aztán mehetne minden ahogy kell?
– Okés én benne vagyok. – vágta rá Barbi, és az arcán látszott, hogy ő is pontosan erre gondolt.
– De így nem ér. Rajtad túl sok a ruha.
– Jól van na. Már veszem is le.
És tényleg. Egy laza határozott mozdulttal szabadult meg a toppjától, és eközben felkelt a székemből. Egy eddig még nem látott lila csipkés melltartó bukkant elő, ami a két szép formás markolni való cicijét takarta. Én közben a még mindig kezemben levő törölközővel kicsit szárítottam magamon, pontosabban a hátamon. Barbi pontosan tudta, hogy leginkább a meztelen testet szeretem, és hiába is szeretne valamit magán hagyni pillanatokon belül megszabadítom tőle, így kioldotta az övét és a nadrágja gombjait szépen lassan minden lépésnél egyet, ahogy felém lépdelt. Próbálta terelni a figyelmem, de láttam, ahogy ajkát óvatosan észrevétlenül nyalogatja. Ahogy hozzám lépett megvillant az új melltartó jó barátja, egy színben és csipkében tökéletesen passzoló bugyi.
Hopp nem csalódtam, tudtam, hogy erre vár. Marokra fogta a farkam, aztán szép óvatosan el is kezdte mozgatni. Itt az ideje, hogy a törölközőt a székre jutassam, és annak is, hogy befejezzem a lány kicsomagolását. A fenébe, hogy ilyen jól csinálja. Mindjárt ki is veri. Na ezt nem hagyhatom. Na szóval hol is tartottunk? Nadrágot vegyük már le, bár tény, hogy így is szép volt. De akkor is, én most puncit akarok nyalni. Két kezem két oldalon beakasztottam a nadrágba, és csak remélve, hogy időben elengedi majd a farkam egy határozott mozdulattal elkezdtem róla letolni a nadrágot. „Hű elengedte még éppen időben.” – gondoltam magamban.
– Szép ez a bugyi, és a melltartó.
– Köszi! Új. A hétvégén vettem.
– Megérdemelne egy fotót.
– Ha akarod.
– ÁÁ hát ennek nem lehet ellenállni.
Szerencsére nem kellett messzire mennem a fényképezőért és pillanatok alatt üzemkész is lett. Tényleg nem sokat csak egy 10 – 20 képek készítettem egy perc alatt, de Barbi már hozzá volt szokva. Több száz képem volt róla, így már rutinosan váltotta a pózokat, és a nadrágot is arrébb lendítette a lábával. Vicces pont ez lett az egyik legjobb kép. Aztán kioldotta a melltartóját és azt is eldobta, csinált cici takarós pózt is, ahogy szerettem, aztán jött a bugyi. Az a kis falatnyi tanga óvatosan és játékosan sőt nedvesen érte el a földet, miközben én folyamatosan kattintgattam.
Az ágyhoz lépett kezével rátámaszkodott és felém pucsított. „Katt” két kép aztán átfordult és az ágy szélére ült. Nem tudtam letenni a gépet. Minden pillanatot meg akartam örökíteni. Már rég sorozat készítés módban dolgozott hű társam. Felhúzta a lábait, és széttárta nedves kis punciját. Két ujjával remekül megmutatta a nagy ajkakat. Tisztán látszott, hogy már nagyon nedves. Aztán megnyalta két ujját és amennyire csak lehetett eltüntette benne. Arcán tisztán olvasható volt az Üzenet: „na mi lesz már?” Bármennyire is szeretek fényképezni a sűrűjében is szeretek lenni. Így a fényképezőm videó gombját megnyomva leraktam arra a helyre ahonnan már több házi videó is készült, és nyelvel előre bele vetettem magam az oly régen ízlelt gyönyörbe.
Még tán ízesebb, és nedvesebb volt, mint ahogyan emlékeztem. hatalmas fickándozó nyelvcsapásokkal kényeztettem, aztán a kis édes csiklóját vettem célba. Nagyon érzékeny volt, mindig felszisszent amikor először hozzáértem, és most is így tett. Kezeim közben dereka mellett felvándoroltak és a cicijeit vették kezelésbe. Édes kicsi bimbója már úgy állt mint a cövek, és öröm volt simogatni, morzsolgatni. Nyelvem hegye nem tágította csiklójáról, amit egyre hangosabb és kéjesebb nyögésekkel hálált meg, mígnem egyszer csak nagy hirtelen ráfogott a kezeimre magához szorított, teste minden porcikája megfeszült és egy hatalmas önkéntelen nyögéssel kísérve elment.
Amikor elengedte a kezem abbahagytam a nyalását, mert tudtam, hogy ilyenkor nem szereti, hát feljebb vándoroltam és két bimbó csók után megcsókoltam.
– Köszönöm. – suttogta.
– Nincs mit. – suttogtam.
És miközben ezt tettem éreztem, hogy a keze már rá is talált a továbbra sem nagyon lankadó szerszámomra. Már nem voltam annyira felpörögve, mint az előbb, így hagytam neki, hogy rendesen felállítsa, és egy kicsit szopogassa is, hisz tudtam hogy szereti. Közben kezem visszatért kedvenc nyílásomhoz, és két ujjam szépen lassan eltűnt benne, majd ütemesen elő-elő került.
– Húzok egy gumit. Jó?
– Jó.
– De akkor engedj oda a szekrényhez.
– Na jó engedlek.
Tényleg oda is engedett. Én elő vettem a szokott helyről egy gumit, amit óvatosan kibontottam, és felhelyeztem. Odaléptem hozzá, ős alaposan szemügyre vette, kicsit húzogatott rajta. Megtehette, mert sosem hordott gyűrűt így nem kellett attól félnem, hogy kiszakad.
Puncija még mindig az ágy szélénél volt, ez volt a kedvenc helyünk, mert pont lyukra állt a szerszámom, ha letérdeltem. Letérdeltem hát és óvatosan belehelyeztem, amit úgy tűni ő is olyan nagyon várt mint én. Szép lassan kezdtem el benne mozogni, és csak lassan erősítettem, és gyorsultam be. Szerette, és most is tetszett neki, de amikor látta, hogy fáradok azt mondta:
– Gyere feküdj le hadd lovagoljalak meg!
– Na ezt nem kell kétszer kérned.
Nekem a lovaglás volt az egyik kedvenc pózom. Olyan könnyen és gyorsan rám helyezkedett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Első ráülésre olyan mélyre tolta be magának amilyen mélyre csak be tudta. Aztán a lovaglásnál sokkal inkább a hegyét és a felső traktust ingerelte. Igaz ettől mindig féltem, hogy kicsúszik, és eltöri, de most valahogy hihetetlen jól csinálta. El is felejtettem korábbi félelmeimet, és mint egy megkoronázás képen a gyönyörű cicijei ringtak előttem, sőt időnként a kezemben. Fantasztikus látvány volt, ahogy letekintettem, és a gyönyörű szép teljesen csupasz puncijában eltüntette a most már igen-igen duzzadó farkamat. Nem volt kétséges, hogy rövidesen itt a vég, de szerencsére neki is.
Átfordítottam hát hogy ő kerüljön alulra, és mindezt úgy, hogy közben a lehető legmélyebben hatoljak belé, mert így szerette. Fejét a párnára tette, lábait pedig a nyakamba vettem, úgy neveztük magunk között, hogy a „végső döfés póz”. És tényleg minden egyes döfésem fájdalmasan mélyre ment, és mind ketten tudtuk, hogy már csak pillanatok vannak hátra. Kezével mutatta ujjain, hogy 5 aztán kicsivel később, hogy 4 és így tovább próbált visszaszámolni a kéjig, mert ilyenkor mindig csak nyögni, szólni sosem tudott. És én mindent megtettem, hogy amikor az utolsó ujja is eltűnik, akkor törjön elő belőlem a magma. És siker! Egyszerre nyögtünk fel, egyszerre mentünk el, mint régen fénykorunkban.
Óvatosan kihúztam a farkamat rejtő jól tele töltött gumit, majd mellé dőltem. Kicsit szuszogtam, aztán leszereltem, és a szemetes mélyére rejtettem védelmünket. Nem igazán tudtam hol vagyok, csak azt, hogy jól vagyok. Régóta most először. Mellé feküdtem, úgy csupaszon meztelenül. Ő felém fordult és átkarolt. Én pedig átnyúlva rajta betakartam magunkat, és így pihentünk egy órácskát.

Arab éjszaka

Régóta terveztük az utat Egyiptomba a családdal, végül sikerült is találni egy mindenkinek jó időpontot novemberben. Izgatottak voltunk, sosem voltunk még ilyen távol az otthontól.
Amikor megérkeztünk, kellemes meleg idő fogadott bennünket, szokatlan az itthoni hideghez képest. A programunk nem volt szoros, két kirándulásunk volt mindössze egy hét alatt. Kairó és Luxor. Kairóba olyan sokáig tartott az út, hogy már szinte azt hittük, soha nem érünk oda, és hogy nem is lesz jó.
Morcosan érkeztünk meg a városba, de amint kiléptünk a buszból, megváltozott minden, a nap onnantól kezdve vidám és izgalmas volt. Nem csak a látnivalók miatt, sokkal inkább közrejátszott benne az idegenvezetőnk, Jamal. Kedves, jóképű és intelligens srác, aki azonnal levett a lábáról azzal, ahogy törte a magyart.
Az egész napot velünk töltötte, és volt alkalmunk beszélgetni is. Mint minden arab, azonnal fűzni kezdett, amint megtudta hogy szingli vagyok. A nap végén flörtölős hangulatban váltunk el, nagy sajnálkozások közepette és ígérve, hogy tartjuk a kapcsolatot.
Itthon, miután hazaértünk, már várt a levél, hogy nagyon örült nekünk, nekem, és jó lenne tartani a kapcsolatot. A levelek jöttek-mentek, egyre kacérabb hangnemben. Utalt rá, hogy jön majd Magyarországra tanulni tavasszal, már a találkozónk helyét is megbeszéltük.
Aztán egyszer csak eljött a nap, ideért. Izgatott voltam, hiszen a beszélgetéseinkből elég jól megismertük egymást, de nem tudtam, komolyan gondolta-e a flört részét.
A találkozót egy kis kávéházban beszéltük meg, kicsinosítottam magam és elindultam. Egész úton úgy éreztem, pillangók repkednek a gyomromban. Ő már várt.
Nem változott semmit, mióta nem láttam, kedves, barna szeme mosolygott rám, és puszival üdvözölt. Később kiderült, nem volt okom izgalomra, a beszélgetés ugyanolyan jó volt mint novemberben és mint a leveleinkben. Órákat beszélgettünk el, repült az idő. Úgy váltunk el, hogy újabb találkát beszéltünk meg.
Gyakran találkozgattunk, én egyre inkább azt éreztem, kezdek beleesni. Nem sejtettem, hogy ő is így érez, amíg egyszer fel nem hívott magához. Egy kedves kis albérletben lakott a belvárosban.
A lakásba lépve meghitt nyugalom árasztott el, szétnéztem, mindent alaposan megvizsgáltam, kutattam – új helyen szokásom. Éppen a könyvespolcot tanulmányoztam, amikor mögém lépett. Éreztem a leheletét a nyakamon. Felkuncogtam, csiklandozott. Hátrébb lépett, én pedig megfordultam. A tekintete komoly volt, elszánt. Egy szó nélkül a kezét a derekamra tette és magához húzott.
-Jamal…-kezdtem volna bele valamibe, de az ajkaimra tette az ujját. Megnémultam. Csak néztem az arcát,a nagy, barna szemekben elvesztem. Éreztem, egyre közelebb hajol, majd behunytam a szemem. Megcsókolt, közben magához ölelt. Én is átöleltem, feloldódtam a csókjában, hiszen erre vártam már ezer éve. Ajkaink el sem váltak egymástól percekig, azt sem tudom, hogy kötöttünk ki a kanapén.
Hirtelen egyszer Jamal abbahagyta a csókot és a simogatást és felállt, a kezemet fogva húzott fel és vitt a háló felé. Szinte nem voltam magamnál, úgy követtem.
Az ágy előtt állva megfogta az arcomat, megcsókolt, majd elkezdett kibújtatni a ruháimból és az ágyra fektetett. Ő is levetkőzött, majd mellém feküdt. Megbabonázva gyönyörködtem izmos felsőtestében, a bronz bőr szinte vonzott magához, meg kellett érintenem. Megsimítottam a vállát, majd a tarkóját és beletúrtam sűrű, göndör fekete hajába és megcsókoltam. Ő sem bírt betelni velem, simogatni kezdett. Szinte minden porcikámat bejárta, apró csókokkal illette. A nyakamnál kezdte, majd kezeivel a vállamról indult felfedező útra. Sokáig nem is csináltunk mást, csak simogattuk, cirógattuk egymást. Aztán én nem bírtam tovább, egész testemmel hozzásimultam és magamhoz szorítva megcsókoltam. A hátamra döntött és a melleimet kezdte csókolni, nagyon finoman. Majd egyre lejjebb haladt, de még nem ért hozzá a puncimhoz, kikerülte és a combom belső felét kezdte cirógatni, csókolni. Egyre szaporábban vettem a levegőt, türelmetlen voltam mert borzasztóan kívántam. Ez tetszett neki, ezért túráztatott még egy kicsit. Csak egészen az ujja hegyével ért hozzám, apránként cirógatta a combjaimat egyre befelé haladva. Amikor először vénuszdombra ért, felsóhajtottam. Megkegyelmezett és egy leheletnyivel erősebben kezdte simogatni. A vágat mentén lefuttatta az ujjait többször is, eddigre már nagyon nedves voltam. Ahogy ismét a bejárathoz ért, lassan bedugta az egyik ujját. Beleborzongtam. Finoman ujjazott, közben a hasamat és a melleimet simogatta. Behunyt szemmel feküdtem az ágyon, a fejemet hátravetve, úgy élveztem amit csinált.
Kivette az ujját és kissé széthúzva a szeméremajkakat, rátette az ujját a csiklómra. Hangosan felnyögtem. Éppen csak rajta hagyva az ujját, körözni kezdett. Én egyre szaporábban vettem a levegőt, ő egyre gyorsabban mozgatta az ujját, nem kellett sok és a hátam ívbe hajlott és elélveztem.
Pihegve feküdtem az ágyon, Jamal mellém feküdt és mosolyogva adott egy puszit az arcomra. Ránéztem és én is elmosolyodtam.
-Már régen vártam ezt – mondta még mindig mosolyogva, közben egyik kezével simogatni kezdte a hasamat.
-Nem hittem, hogy te is akarod…-suttogtam még mindig hitetlenkedve.
-Mert kis buta vagy – mondta, azzal megcsókolt. Ahogy hozzám bújt, éreztem, a szerszáma már rendesen áll. Egyik kezemet lecsúsztattam és finoman megérintettem. Felsóhajtott és kicsit megemelte magát. Én folytattam a cirógatást, és élvezettel néztem, hogy harapja be az ajkát az élvezettől és a várakozástól, hogy mikor fogom meg. Megfogtam és húzogatni kezdtem. Felnyögött és nagyokat sóhajtott. Felültem, ő a hátára feküdt. Amíg az egyik kezemmel a farkán dolgoztam, a másikkal a golyóit simogattam. Nagyon élvezte, a szemét sem bírta nyitva tartani, de odanyúlt, megfogta a kezem és a mellkasára húzta. Ezzel a lendülettel mellé feküdtem és megcsókoltam.
Finoman megfogta a vállam és eltolt magától. Nem értettem, kérdőn néztem rá, mire annyit mondott:-Fordulj meg…-a tekintete szinte ködös volt. Megfordultam, háttal neki. A nyakamba csókolt, kezével pedig végigsimított az oldalamon. Én a szabad kezemmel hátranyúltam és átkaroltam a nyakát. Ahogy a combomhoz ért, hátulról megemelte, de értettem, felemeltem a lábam, hogy behatolhasson. Kicsit helyezkedett, majd odaigazgatta meredező farkát a puncimhoz. Odadörgölte a nedves bejárathoz, majd lassan betolta. Halk sikoly hagyta el a számat, ő pedig felnyögött. Átölelt hátulról és lassan mozogni kezdett. Hangosan nyögdécseltem a gyönyörtől, ő pedig néha a nyakszirtembe, vagy a fülem alá csókolt. Lassú, de fantasztikus szeretkezés volt, mindketten ki akartuk élvezni. Egy idő múlva gyorsítani kezdett, és egyszersmind lefelé indult a keze a hasamról. Ösztönösen feljebb emeltem a lábamat, míg ő elérte a csiklóm. Ahogy hozzáért és simogatni kezdte, még nagyobb sóhaj szakadt ki belőlem és egy perc múlva elélveztem. Jamal is megállt, kihúzta a farkát és a hajamat, vállamat simogatta és puszilgatta. Amikor kissé magamhoz tértem, maga felé fordított és az arcomon simított végig.
Rámosolyogtam én is megsimítottam az arcát, aztán a tarkóját, és a kezem elindult lefelé. Gondoltam, most igazán ő következik, de rám szólt,hogy ne csináljam. Kérdőn néztem rá.
-Látni akarlak…-mondta, és megcsókolt. Eközben a lábaim közé térdelt és szétnyitotta őket. Átfogtam a nyakát és felhúztam a lábaimat. Odaillesztette a farkát és belémnyomult. Ahogy körbefogtam belülről, behunyta a szemét. Mozogni kezdett bennem, időnként megcsókolt, de amúgy gyönyörködött bennem, az arcom minden hajlatát megcsodálta, majd a szemembe nézett és elmosolyodott. Felemeltem a lábaimat, hogy mélyebben be tudjon hatolni, amit meg is tett, egészen tövig mártotta a farkát, mire már én is felsóhajtottam, majd ahogy látta, hogy nem fáj, sőt, keményebben kezdett dugni. Nyögdécselni kezdtem, és a lábaimat átkulcsoltam a hátán, úgy szorítottam magamhoz. Ekkor nagyot sóhajtott és becsukta a szemét, a fejét is leejtette, de egyre gyorsabban mozgott bennem. Élveztem, hogy tövig dugja belém a farkát, suttogni kezdtem, hogy igen, igen…Majd egyre hangosabban mondtam, míg egy nagy nyögéssel hatalmasat élveztem. Jamal nem hagyta abba a kefélést, ő is közel volt már, alig picivel később ő is elélvezett. Éreztem, ahogy hullámokban lövell belém, szorítottam én is. Egy pár pillanatig úgy maradt, majd finoman rám feküdt és pihegni kezdett.
Átöleltem, a hátát simogattam, és a tarkóját, majd megpusziltam az arcát. Lassan kinyitotta a szemét és megcsókolt. Aztán megmozdult és kicsusszant belőlem, mellém feküdt. Odafordultam hozzá és a mellkasát simogattam. Felém eső kezét kinyújtotta és azt suttogta, „Gyere”. Odabújtam, egészen hozzásimultam, ő pedig átkarolta a vállam. Pár percig így feküdtünk, majd az arcomat megsimította, és felemelte az államat. Ahogy rá néztem, elmosolyodtam önkéntelenül, ahogy ő is. Csak bámultam a szemeibe, nem tudtam velük betelni. Ő megcsókolt, majd ahogy szétváltak az ajkaink, mosolyogva azt mondta: „Behibek”. Elvigyorodtam, tudtam mit jelent, még a nyaraláson beszélgettünk erről. Kuncogtam egy kicsit, majd ránéztem és azt válaszoltam: Én is szeretlek.

Dugnom kell

A farkam majd szétrobbant azon az ominózus éjszakán? Egyáltalán nem értem őt. A kanapén feküdtünk és szenvedélyesen csókolóztunk, a kezem pedig felfedező útra indult a nyakán keresztül, s a mellén állapodott meg. Erre ő ellökte a kezem, és azt mondta, inkább hagyjuk abba. Nagyon szeretem, ezért tiszteletben tartottam a döntését. Már vagy négy hónapja jártunk, és még nem feküdtünk le egymással.
Aztán ma megkérdeztem, hogy mi az oka annak, hogy még nem akarja, hogy közelebbről ismerkedjünk egymással. Valami olyasmire számítottam, hogy még nem bízik meg bennem, ami ugyan ramatyul érintett volna, de az elhangzott mondattól padlót fogtam. Mi az, hogy nem akartam eléggé? A haver azt mondta, hogy ez annyit jelent, hogy határozottabbnak kell lennem, mert a nők néha szeretik az ilyesmit. Persze csak mértékkel. Nem értem a nőket! Állandóan romantikázni akarnak, meg romantikus könyveket olvasnak, romantikusan unalmas filmeket néznek, erre fel azt szeretnék néha, ha csak úgy leteperné őket az ember?
Miután letettem arról, hogy megértsem a női lelkek titkát, tervet eszeltem ki. Márpedig ne tartson engem a barátnőm valami akaratgyenge himpellérnek! Szerdára beszéltük meg a következő randevúnkat. A park előtt találkoztunk, kicsit késett. Egy rózsát nyújtottam át neki, – hadd higgye, hogy az este romantikus lesz. Lágy csókot leheltem arcára, éreztem tusfürdője vanília illatát. Ma kézilabdán volt, nemrég ért haza, letusolt, elkészült és már jött is. Határozottan belé karoltam, és séta közben vázoltam neki az este következő állomását, a Vándor Vendéglőt. Ez középkategóriás étkezdének számított a városban, nekünk tökéletesen megfelelt. Főleg a pénztárcámnak. Úriemberként viselkedtem, segítettem levenni a kabátját. Higgye csak azt, hogy ez is olyan lesz, mint a többi randink. Valami salátát rendelt, de nem emlékszem pontosan, milyet. Szokatlanul visszafogottan viselkedett. Talán megérezte, hogy mit terveztem? Csak az este további részére tudtam gondolni. A végén boroztunk is, megivott egy jó üveg vöröset. (Én alig ittam, mivel a tervemben az szerepelt, hogy jól leitatom.)
– Emi, kérsz még egy pohárral? – tudakoltam tőle, bár biztos voltam benne, hogy bőven elég volt számára a mámorból.
– Emi? – Csodálkozott a saját nevén, és kicsi, nőies kezeit a szája elé téve kuncogott, mint egy kislány, akinek valami rettenetesen mulatságos dolgot mondtak. Kétség sem fért hozzá: eléggé becsípett. Ha akarta volna, se engedem, hogy megigyon még egyel.
– Indulhatunk? – Ezt nem kérdésnek szántam, hanem kijelentésnek, hogy kezdjen el szedelőzködni. Csak így udvariasabban hangzott. Felsegítettem rá a kabátját. Belé karoltam, s így tettük meg az utat a lakásomig. Fognom kellett rendesen, különben elvágódott volna a földön. Próbáltam vele beszélgetni, de összevissza hadovált, és állandóan vihogott. A lépcsőházban csendre intettem, persze ezen is hangosan vihorászott. Az ajtót egy kézzel nem tudtam kinyitni, mivel kicsit húzni kell, hogy el tudjam fordítani a kulcsot. Addig a sarokba állítottam őt, és olyan engedelmesen állt ott, mint egy karácsonyfa. Senki nem volt otthon, csak mi. Miután elment vécére, megágyaztam neki az óriási fakeretű ágyamon. Beledőlt, s elaludt. A tervem ezen pontja is kipipálva, jöhetett a következő. Vártam. Általában egy üveg bor után három órát szundikál, aztán kicsit kómás ugyan, de józan. És én ezt akartam. Csak az alvásra kellett rávenni, így tudtam csak. Addig feltekertem a szoba konvektorát a legmagasabb fokozatra, hogy meztelenül is kellemes melegségűnek érezzük a levegőt.
Amikor közel járt az idő ahhoz, hogy felébredjen, elővettem az ágy melletti kis szekrényből a párnázott bilincseket. Felhajtottam a takarót, levettem róla a pulcsiját. Szerencsém volt, mivel csak a cipzárját kellett lehúznom, és óvatosan kibújtatnom a kezeit belőle. Egy rózsaszín passzos póló takarta el előlem felsőtestét. Tekintetem a cicijére tévedt, aminek formáját tisztán ki lehetett venni, ugyanis nagy örömömre nem viselt melltartót. Talán ő is készült az estére? Gyengéden a hátára fordítottam, mellei kicsit laposabbakká váltak. Kedvem lett volna őket a szájammal becézgetni addig, amíg bimbók ágaskodva szinte át nem szúrják a vékony anyagot. De még nem tehettem. Kibilincseltem a kezeit az ágy két szélére. Ébredezni kezdett, s észrevette, hogy nem tudja mozgatni a felső végtagjait. Kérdőn nézett rám egy pillanatig, majd hangosan magyarázni kezdett valamit. Pedig, ha figyeltem volna arra, hogy mit mond, akkor az este nem így folytatódott volna. Erre a látszólagos tiltakozásra is felkészültem. Egy kis harc után felkerült rá a szájpecek is. Ott feküdt, csak nekem, teljesen kiszolgáltatva. Lefeküdtem mellé, és szerelmes szavakat suttogtam a fülébe, olykor pedig meg-megnyaltam a fülcimpáját, és simogattam hosszú, barna haját. Egy kis idő után lenyugodott – vagy elfáradt, – mert már nem rángatta a fejét. Fölé hajoltam, két kézzel megfogtam az arcát: adtam puszit homlokára, megcsókoltam a jobb majd a bal szemöldökét, s haladtam le egészen az álláig. Becsukta a szemeit, így nem láthattam tengerkék szemét. Vágytam rá, hogy megcsókoljam a száját, csak hát az a fránya pecek még mindig rajta volt. De még nem mertem levenni. Melléfeküdtem, és jobb kezemmel a hasát kezdtem simogatni a póló anyagán keresztül.
Lassan följebb vándoroltam, és a ruhán keresztül érintettem meg keble halmait. Ujjaimat végigfuttattam rajtuk, szigorúan kikerülve a bimbókat. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve különböző motívumokat rajzoltam az izgató idomokra. A lélegzete felgyorsult, gondoltam, hogy tetszik neki. A nadrágom már nagyon feszült, kigomboltam, de a kezem gyorsan visszatért kényeztetni az érzékeny melleket. A ruhán keresztül bekaptam a jobb bimbóját, és szopogatni kezdtem, a kezemmel pedig sodortam a balon lévőt, amely majd kiszúrta a póló anyagát. A mellkasa megemelkedett, minél beljebb akarta tolni magát a számba. Erre nagyon begerjedtem, és még tovább „kínoztam”. Nem bírtam sokáig, levettem a szájpecket és megcsókoltam. Vadul viszonozta, szinte az egész nyelvét átdugta hozzám. Elszakítottam magam tőle, hogy levegőt kapjak, majd ismét lehajoltam, és ajkait kezdtem játékosan harapdálni. Kezemmel ismét megtaláltam a cicijét, és gyengéden megszorítottam, ennek hatására belenyögött a számba. Eltávolodott ajkunk, amikor felhúztam a pólóját a hónaljáig. Nehézség nélkül ment, mivel megemelte a felsőtestét, hogy könnyebben hozzáférjek alma formájú idomaihoz. Még sosem láttam őt meztelenül. Gyönyörű melle volt: ágaskodó kis bimbói körül nagy udvarral. Ajkammal ezúttal a bal bimbócskához közelítettem. Megnyaltam egyszer. Figyeltem az arcát. Becsukta a szemeit. Nem folytattam, azt akartam, hogy nézzen. Kérdőn rám is pislogott, ekkor ismét megsimogattam a nyelvemmel. Megint lehunyta a szemét.
Aztán végül nyitva hagyta, tekintetünk összekapcsolódott, és úgy nyalogattam, mint ahogy kiscica lefetyeli a tejet. Rettenetesen erotikus volt látni arcát, ahogy nagy szemeket meresztve figyeli, ahogy izgatom, közben pedig lágyan harapdálja ajkait, mintha azt akarná, hogy bekapjam a kis gombocskát. Rácuppantam hát az érzékeny részre, ahol továbbra is a nyelvem játszadozott a rózsaszínű golyócskával. Emi hangosan lihegett, fejét hátrafeszítette, mellét pedig még jobban a számba tolta. Egyre gyorsabban járt a nyelvem, majd kicsit megszívtam a bimbócskát. Halk sikoly hagyta el ajkait. A szabadon lévő kezemmel a farmerjéhez nyúltam, és egy kis bénázás után sikerült kigombolnom. Ujjaim a bugyi alá siklottak, de nem volt elég helyük, ezért felültem, s lentebb ráncigáltam a nadrágot a térdéig. Visszafeküdtem mellé, s megcsókoltam. Elfordította a fejét, csókunk abbamaradt.
– Mi a baj? – Kérdeztem meghökkenve hátrébb húzódva tőle.
– Semmi – suttogta, és szép fehér arcán vörös pír jelent meg. – Az előbb… – kezdett bele, de nem folytatta, hanem szégyenlősen lesütötte a szemét. Olyan aranyos volt, hogy mosolyognom kellett azon, hogy nem merte kimondani, hogy az előbbi kis játék nagyon tetszett neki.
– Szeretnéd, ha tovább csókolgatnám a cicijeidet? – kérdeztem rá, s ha lehetséges, még jobban elvörösödött.
– Igen – lehelte alig hallhatóan. Visszatértem az édes keblekhez, most azonban a jobbat vettem kezelésbe a számmal. Kezemmel pedig az előbbit kezdtem simogatni. Nyögdécselt, egy idő után pedig már a csípőjét emelgette. Ekkor ujjaimmal ismét felfedező útra indultam a barátnőm legféltettebb kincse felé. Frissen borotvált volt szemérme, de középen egy jó centi csíkot meghagyott. A nyíláshoz értem, ami már bőven ontotta magából a csúszós nedvet. Megmártóztattam benne három ujjamat, és gyengéden a csiklóját kezdtem simogatni. Lágyan ringatta csípőjét. Felbátorodva eltávolodtam az érzékeny kis pöcöktől, s óvatosan a középső ujjam a nedves punciba dugtam, hangosabb nyögést váltottam ki ezzel. Finoman mozgattam benne. Csípője eleinte lassú, majd egyre gyorsabb táncot lejtett. Hüvelykujjammal a csiklóját izgattam. Rángatta magát, a kezét mindenáron ki akarta szabadítani, a nyögések között lihegve könyörgött, hogy engedjem el. De még nem akartam. Az ő dolga most, hogy élvezzen, és csak magára figyeljen. Vadul dobálni kezdte csípőjét, arca eltorzult, és egy hangos nyögés kíséretében elélvezett. Ernyedten pihengetett, miközben kihúztam az ujjam a hüvelyéből.
– Engedj el, kérlek! – ismételte halkan. Engedelmeskedtem neki, és remegő kézzel, kicsit sokáig tartó művelet keretében, szabaddá tettem kezeit. Megdörzsölte csuklóit, majd kezeit a két vállamra helyezte, lágyan cirógatott.
– Valamit mondanom kell! – kezdte, de egy csókkal elhallgattattam. Lehúztam róla teljesen a farmert, s a lába közé feküdtem, lentebb csúszva ismét a mellét kezdtem lustán nyalogatni. Egyre erősebben szorította a vállam, éreztem, hogy sínen vagyok megint. Azért még gyorsan leellenőriztem nedvességét az ujjammal, és a már gyémánt keménységű farkam hegyét a barlangja bejáratához igazítottam. Kicsit mozgattam a külsején, majd egy váratlan mozdulattal tövig benyomtam. Emi felsikkantott. Éreztem, ahogy körbeöleli a szűk forrósága a rudamat, ösztönösen mozogni kezdtem. Szinte teljesen kihúztam, majd beledöftem ismét. Suttogott valamit, a kezével meg el akart lökni. Nem igazán tudtam felfogni, hogy mi baja lehet, de ismét megcsókoltam, a kezeit pedig erősen megragadtam, és a feje fölött lefogtam. Megdermedtem egy pillanatra, amikor eszembe jutott valami.
– Fáj? – kérdeztem félve.
Megrázta a fejét. Megnyugodva folytattam a ténykedésemet. Egy kézzel fogtam fönt a kezeit, a másikkal pedig kettőnk közé nyúltam, és a csiklóját kezdtem lágyan cirógatni. De így meg nem tudtam keményen döfködni, úgyhogy lassú mozgásokkal folytattam. A csípője ismét vad táncba kezdett, arca kipirult és viszonylag rövid idő alatt sikerült másodjára is a csúcsra jutnia. Ezúttal nem hagytam pihenni, a kezeit elengedtem, az oldala mellett könyököltem le, mellkasunk összeért, és gyors mozgásba fogtam. Pár percig bírtam csak, majd én is követtem őt.
Ernyedten feküdtem rajta, majd észbe kapva – hogy agyonnyomom szegényt, legördültem róla, és megsimítottam az arcát. Kis idő után azonban Emi felült, felém fordult, karját felém nyújtotta, mint aki kezet akar velem fogni. Nem értettem, miért csinálja, de azért megráztam a kezét.
– Kata vagyok – mutatkozott be. – Emi ikertestvére. A nővéremnek edzés után már nem volt ereje egy randira, és engem kért meg, hogy ugorjak be helyette.

Édes, kínzó élvezet – SM történet

Mikor felébredt mély álmából a szolgám, tudta ugyan, hol van, de helyzete felismeréséig el kellett telnie pár másodpercnek. A szoba, ahol elaludt, valahogy más volt. Az éjszakát Úrnőjénél, nálam töltötte. Most is abban a szobában van, de akkor mi nem stimmel?- gondolta. Már megvan, a karjai. Nem tudja mozdítani őket.
Ahogy egyik kezét megpróbálta felemelni, úgy érezte meg a csuklójára tekeredő kötelet.
De miért van így kikötözve?
Feljebb tornázta magát az ágyon, hogy többet lásson. Ezen töprengett, amikor halkuló tűsarkúm kopogását hallotta.
A vele szemben elhelyezkedő szekrényen, a digitális óra kijelzője fél hármat mutatott. Oldaltról halovány fény szűrődött be. A nyitott fürdőszobaajtó mögött volt a fényforrás. Az ajtó mellett a falon, egy nagy tükör lógott, amiben saját magával nézett szembe. A beszűrődő fényben duzzadtnak látta szemeit.
Ez vajon az árnyékok játéka? Vagy az éjszakai sírás nyomai?
Aznap este rengeteget sírt, amikor én, az Úrnője engedelemre tanítottam. Előszőr csendben hallgattam egy darabig, majd megbüntettem keményen. Mikor nagyon sírt, gyengéden magamhoz öleltem, mint kapcsolatuk két éve alatt máskor is.
Most közeledő lépteim neszére figyelt fel. A fürdőszoba ajtaja kicsit szélesebbre tárult és nézte, amint Úrnője belépett rajta. Halványan elmosolyodtam, mikor láttam, hogy szolgám fenn van.
– Csodálkoztam, amikor nem ébredtél fel arra, hogy a kezeddel babrálok. – mondtam csendesen, szelíd hangon.
Bal kezemben tálcát tartottam, amin sok, általa fel nem ismerhető tárgy volt. Behajtottam a fürdőszobaajtót, így a szoba félhomályba borult. Ekkor látta, ahogy lassan közeledek hozzá, majd a tálcát az éjjeliszekrényre teszem.
– Mit hoztál? – kérdezte kis mosollyal a szája sarkában.
– Majd meglátod, hangzott a válasz.
Elfeküdtem mellette az ágyon, kezemet tarkójára tettem és húztam magamhoz a kezét, amennyire csak a kikötött karok engedték. Számat a fiú ajkaira illesztettem, s közben kezem a hajába csúsztattam. Gyengéden csókoltam először, ám a következő csókunkba minden szenvedélyem vágyát bele csempésztem. Meglepődött ezen. Az eltelt két év alatt alig csókoltam meg, ezt a vad vágyat csak most éreztem először. Ahogy szolgám nyelve a meglepetéstől primitív táncot járt nyelvemmel, ahogy mohón feltérképezte számnak minden belső zugát, abba szinte beleremegett. Minden érintését élvezte, mert nem volt hozzá szokva Úrnőjétől ilyen nagy kegyhez.
Érezte, ahogy kezeim hasára kúsztak és elkezdtem pólóját felfelé csúsztatni. Nem húztam le róla teljesen, csak a mellei aljáig toltam fel. Eközben egy pillanatra sem vált el ajkunk. Figyelte, amint simogató kezem lassan kúszik vissza lapos hasán. Lefelé, egészen a rövidnadrágja korcáig, és azt is egy kicsivel lejjebb toltam, hogy a csípője szabad legyen. A csóknak lassan vége szakadt, bár mindketten szívesen folytattuk volna, de nekem más terveim voltak. Megfordultam és a tálcán kezdtem matatni.
– Honnan tudtad, hogy ezt az erős köteléket szeretném egyszer kipróbálni? – érdeklődött kíváncsian a fiú.
– Még te mondtad egyszer régebben. Már nem emlékszem, hogy mikor, – feleltem háttal állva neki.
Mikor megfordultam, kezemben egy kis porcelánból készült csészécskét tartottam.
– Az mi? – kérdezte és fejével a csésze felé bökött.
– Majd megtudod. – hangzott tömör válaszom.
A cssze megdőlt és érezte, hogy valamilyen sűrű, meleg, sötét folyadék kezdett csordogálni a hasára. Lustán folyt szét a lapos területen. Amikor köldöke megtelt vele, a felesleg lassan patakzott szét a hasán, és egy kicsi még az oldalán is. A férfi kíváncsi volt az anyagra, ezért kezével meg akarta érinteni és megízlelni azt, ám a kötél megfékezte.
Én, az Úrnője viszont mosolyra húzott ajkakkal hajoltam le és nyelvemet körbejártatva, lassan elkezdtem lenyalogatni testéről a “folyadékot”. Felemeltem a fejem és körbenyaltam a számat, majd megszólaltam.
– Kérsz te is?
A férfi már nagyon kíváncsi volt, így habozás nélkül rávágta:
igenis Úrnőm, amennyiben Úrnőm úgy gondolja, hogy megengedi nekem ezt a kegyet.
Mutatóujjamat végighúztam a hasán, majd azt körbe jártattam ajkain. A férfi mohón nyalta végig a száját és meglepte az édes íz.
– Ez csokoládé…-mondta sóhajtva. Bólintottam.
– Kérsz még? – kérdeztem, de választ nem várva ismét keresztül húztam ujjam a férfi hasán.
Már épp megérintettem volna ajkait, mikor valami eszembe jutott. Az ujjamat visszahúztam és én nyaltam le róla az édes afrodiziákumot. Lassan a szolgámhoz hajoltam és végtelen gyöngédséggel csókoltam szájon. A férfi szinte szopogatta nyelvemről a nedűt, majd csalódottan sóhajtott mikor ajkaink elváltak.
Ám már hajoltam is a férfi hasához, és újra nyalogatni kezdtem róla a megmaradt csokoládét. A köldökéből kéjesen szívtam ki, amitől felnyögött. Az utolsó cseppig lenyaltam az édességet.
– Ez elfogyott…
A szolga csalódott sóhaja itt félbe szakított
– Nem tudta, hogy a tálca még tele van sok-sok finomsággal, amivel átéli a kínzó gyönyört.

20 éves, szőke lány ma estére partnert keres 3. rész

Egyik karomat Virág vállára tettem. Csupán egyetlen pillanatig pihentettem ott, s máris engedtem, hogy Newton átvegye az irányítást: szabadcsúszásban ereszkedett alá, karcsú derékon és nőies csípőn át, egészen a domborodó nadrágig.
Virág ugyanígy cselekedett, ám előnnyel startolt, hiszen karja a derekamtól süllyedt a fenekemig, amit a lépés ütemében paskolni kezdett.
Balkezem először tétován a nemrég magukra hagyott cicik felé indult, majd irányt változtatva – mégiscsak egy hotel folyosóján haladunk, ahol illetlenség lenne ilyesféle nyilvános markolászás – hüvelykujjamat beakasztottam a saját nadrágzsebembe. Szabad ujjaimmal diszkréten helyreigazítottam mohó és ugrásrakész állapotban talált bökőmet…
Hopp! A zsebemben kitapintottam Karcsival közös szobánk kulcsát. Tényleg, én zártam be!
– Tudod, hová megyünk? – lelkendeztem.
– Tető, pince? Recepció előtti kanapé? – találgatta Virág, felsorolva azokat a helyeket, ahol képesek lennénk kissé szégyenlősen és körbe-körbe tekintgetve, de lelkesen egymásba feledkezni, ahogy tettük ezt már az elmúlt időszakban a folyosó két különböző, azon időszakban kevésbé forgalmasnak minősülő pontján.
A híres Eötvös bohóc sem tehette volna hatásosabban: előhúztam a kulcsot.
Néhány lépés csupán, és benyitottunk a nem túl tágas, de sokat megélt szobába.
– Érezd otthon magad! – tártam szét a karom.
Virágot nem kellett biztatni, mire e három szóból álló mondattal kifejeztem a szívélyes és behatóra tervezett vendéglátást, máris a földre repítette ruháit.
Hozzám lépett, hogy – mint egy ovisnak a bonyolult, tépőzáras nadrággal – segítséget nyújtson. Nem bíbelődve a részletekkel, egy-két laza tépőmozdulattal szinte minden textiltől megszabadított. Alig maradt valami a bokám tájékán…
Egyetlen, a némát némiképp meghaladó hangerőt – hanggyengeséget – képviselő koppantással egyidőben nyílt az ajtó. Félig, de annál határozottabban.
Betoppan az a kisméretű csaj, aki nadrágjaim egyik prominens képviselőjét hordta feltűrve és derekán kétszer körbekerítve. Akivel az éj korábbi szakaszában egy játék erejéig összesorsolt az élet!
Hogy lehet az, hogy hármunk közül ő lepődött meg legkevésbé?
– Visszaadnám a nadrágodat, köszi… – kezdte. Nem folytatta.
– Nem sürgős – nyugtattam volna, ha nem ő lett volna a rögtönzött csapat legnyugodtabb tagja. Kiegyensúlyozottan állt a részéről zavartalan csendben, és nem vette le a szemét Virág meztelenségéről és az én hasonló irányú törekvésem félbemaradt látványáról.
Történt mindez egy egyhetes – vagy mégis legyen igaza a szervezőknek, velem lehet alkudni: ötnapos -, bentlakásos továbbképzés harmadik éjjelén, úgy éjfél táján, egy üdülőközpont egyik, parkranéző épületének aprócska, ám normális körülmények között lakótársammal, Karcsival és az ő ideiglenes barátnőjével közösen használt szobájában. A létszám most is a beletörődötten megszokott, ám más ivararánnyal. Három fő.
Az a fő, hogy nem tudtam mit mondani, pedig nem a nehézkes reagálásomról és a csikorgóan akadozó mondatalkotásomról vagyok híres.
– Isztok valamit? – érdeklődött a kisméretű, ám rendkívül formás csaj. Kinyitotta a minibár ajtaját, kivett hármat Karcsival közös sörkészletünkből, és figyelmes házigazdaként felénk nyújtotta.
Virág leült, pontosabban leomlott az ágyam szélére.
Érdeklődéssel tekintettem az események elébe, amennyire kettőnk pucérsága és a kedves betolakodó felöltözöttsége közötti kontraszt ezt engedélyezte.
– Megzavartam valamit? – csodálkozott szótlanságunkon a váratlan látogató.
– Á, dehogy! – E Virág-féle kinyilatkoztatás, hangsúlyát tekintve ilyesforma titkos jelentéseket hordozott: „menj a fenébe!” Nem sok fantázia szükségeltetett ennek első-hallásra felméréséhez.
– Nem zavarsz – szólaltam meg én is, kipattintva a sörösdoboz fedelét. Őszintének tűntem, amennyire ilyen körülmények között lehet játszadozni a hangszínnel, a sebességgel és az ezeket kísérő mimikával. Egyre inkább úgy is gondoltam, ahogy hangzott! Nem zavar, inkább izgat.
Élénken élt az emlékezetemben az esti közösségi játékunk, amit akár zártkörű csapatépítésnek is nevezhetnénk, amikor az alacsony méretű – de arányos – kiscsajjal homlokunkat összetéve nadrágot kellett cserélnünk, miközben legalább 20 fős közönség biztatott minket, és minden külső zavar ellenére kellemesnek bizonyult a feszes popsiját érinteni, és – biztos nem tévedek – ő is érdeklődéssel igazgatta meg muníciómat.
Előállt a minden-pasi-álma-helyzet két csábító lánnyal, egyik pucéran, a másik letolni készülő nadrággal, ugyanakkor a szituáció frappáns megoldásához és beteljesüléséhez semmiféle ötlettel sem rendelkeztem. Segítségkérő tekintetemet Virágra vetettem, aki szinte közömbösen várta a fejleményeket… azaz éppen elcsíptem egy felmérő-jellegű pillantását. Nem úgy nézett a derék fölött érő csajra, mint vetélytársra, vagy egy felesleges személy jelenlétére, hanem mintha kíváncsi lenne, mit rejthet a rám éppen megfelelő, úgyhogy a lányra bőven méretezett nadrág.
A labilis, kiteljesedni bármely irányba képes, hármas viszony megoldását éppen Virág ezen lapos tekintete oldotta meg, melyet a csajszi is észrevett. A harmonika-szerűen leomló nadrágot letette egy szék háttámlájára, s miközben mindketten a viselőjéhez képest formásan feszülő, ám emberi léptékkel mérve kisméretű popsiját néztük, jólesően emlékeztem, milyen jó fogás esett zálogkiváltós szerepünk közben az alig-bugyiba bújtatott félgömbökön.
– Jobban járnánk, ha először elmennél saját ruhádért, s utána hagynád itt a nadrágot – jegyezte meg Virág.
Ez logikusan hangzott, de számomra egyre jobban tetszett ez a félig sztriptíz, és az elhatalmasodó érzés, hogy szemmel láthatólag nem véletlenül jött utánunk…
– Elvihetsz egy köntöst addig a fogasról – tanácsoltam, de titokban abban reménykedtem: nem fogadja meg. Gyorsan hozzátettem, megemelve a sörösdobozt: – Először azért igyunk!
Leült ő is az ágy szegélyére, öltözetéhez képest kislányosan, összeszorított combokkal.
Milyen egyszerűen megy minden egy filmben, akár két csajjal is! Persze, ott a rendező megmondja, mit kell tenni.
Hol egy rendező?
Mindenesetre leültem a két lány közé. Jólesett volna egy határozott instrukció.
Belekortyintottam a sörömbe, hátha ötletet merítek, vagy legalább hígítja tehetetlen zavaromat. Ötletem lett volna, mit kellene a két csajjal csinálni… Az első lépés a nehéz! Meg esetleg még a második, de a többi jön magától.
Jöhetne már!
A többé-kevésbé még buliképesen öltözött csajnak alig ért le a lába az alacsony ágyról. Nem győztem csodálkozni a méretein! Bal kezében tartott sörösdobozát, melynek hűvösét jól éreztem a combomon, lassan – mint élő bárpultra – rám eresztette, így vékony csuklója milliméterekre megközelítette tétovázó szerszámomat. A sör habzott, férfias testkellékem megszűnt habozni, s a picike kéz közelségétől, másik oldalamon pedig Virág meztelenségétől indíttatva önálló életre kélve, emelkedésbe kezdett.
Szobatársam, Karcsi korábban a lányt „autósnak” nevezte el, mondván ugyanakkorának látszik a kocsi mellett is, mint bent ülve. Tényleg, a gázpedálig nem érne le a lába, már ha lennének pedálok az ágy előtt, de jobb kézzel balra átnyúlva a sebességváltót határozottan megmarkolta.
Virág is odakapta a tekintetét, s keze sem sokat késlekedve az átlagosnál vastagabb szabad botrészt érintette meg.
– De jólesik! – sóhajtottam, megtörve a csendet.
Néztem, ahogy a két lány szorgalmasan, egymás kezét keresztezve simogat. Mint amikor a tangazdaság tehenészetében több a tanuló, mint a fejésre váró tehén, így a bika mellé is beáll két csajszi, és kerekre tárt szemmel várja igyekezetének kézzelfogható eredményét.
Legszívesebben hátradőlve élveztem volna munkálkodásukat. Csakhogy közben úgy elveszíteném a vizualitás élményét, ezért inkább kissé mögé hajolva, az autós lányt is kibújtattam kevés felsőruházatából, majd kis fészkelődése árán bugyijából is. Felváltva siklott végig a tekintetem a négy rezgő cicin, a derekak ívén és popsik völgyén.
– Így is jó? – kérdezte Virág, és ajkait kitárva közelített két kéz által közrefogott farkamhoz.
Az autós lány marka lentebb csúszott, fejét félrebiccentve, csodálkozó tekintettel nézte, ahogy félig eltűnök Virág szájában, aki egy hirtelen mozdulattal kényelmesebb pózt választott, elém térdelt.
Mindkét kezemmel az autós lányon matattam, egyszerre akartam felfedezni feszes puhaságának minden szokatlan méretét. Finoman, de azzal a határozottsággal döntött hátra, melyet megismerhettem már a zálogkiváltós, közös játékunk során. Húztam magammal, s amikor homlokunk összeért, és kétkézzel magmarkoltam a fenekét, jót nevettünk a helyzeten: ilyen történt már velünk ezen az éjjelen, csakhogy akkor 20 ember figyelte a műveletet, most meg csak Virág láthatná, ha nem lenne elfoglalva.
Átvetette a lábát, s mint vágtázó zsoké, végighasalt rajtam. Két kisméretű, feszes cici közé fúrtam a fejem, kicsit bekaphattam mindkét bimbót, de már csúszott lejjebb, és a szánk került egyvonalba. Virág közben kényelmes ügetést diktált az autós csaj popsijától nem messze.
Éppen ez az a helyzet, amit a végtelenségig el bírnék viselni!
Virág, akivel ez már második közös fél-éjszakánk, kieresztette forró ajkai közül elkényeztetett szerszámomat, és – úgy érzékeltem – a másik csaj popsivágatához illesztette, dörgölte, aki ezt megérezve, hastáncos módjára mozgott rajtam, és még lentebb ereszkedett. Egy apró mozdulat nyomán éreztem, hogy bármiféle irányítás nélkül a punci bejáratánál állok, sőt lassan beszippant a mély nedvesség. Nagyon lassan mozgott, mint ahogyan gőzmozdony löki és fogadja magába a dugattyút induláskor.
Virág félig hason mellém heveredett, arcomba mosolygott, egyik kezével az autós lány és az én testem közötti felületen kalandozott, a másik kezének minden ujjával saját magát ajnározta.
– Gyere belém! – súgta.
Kicsit sajnáltam félbeszakítani a vonatozást, de – Maradj csak így! – kibújtam az autós lány alól, és szelíd irányítással melléje térdeltettem Virágot.
Micsoda látvány!
Egy kisebb és egy nagyobb, ám mindkét popsi tökéletes arányban áll a hozzátartozó további női testtel. Ezért tartom a legnőiesebb gyümölcsnek a körtét?
Virág mögé térdelve bevezettem a továbbképzés során már kétszer meghódított résen át a feszülve követelődző férfidíszemet, miközben a másik popsit simogattam. Néhány mozdulat után csere. A lányok át-átnyúltak, megmarkolták egymás melleit, rezgő mozdulattal megérintették a másik csiklóját… Újabb csere. Az autós lány jött velem, Virág mögött térdelve, annak popsijába dugta a kisujját, s a számba a nyelvét… Megint csere. Most Virág csatlakozott hozzám, és először visszaadta a popsi óvatos ujjazását, majd fordított helyzetben, háton becsúszott a másik csaj alá, ott tanulmányozta a dugattyú működését, és becsléssel – a zacskó tapogatásával – ellenőrizte az üzemanyag-készletet. Lábait valami hallhatatlan zene ütemére nyitogatta. Viszonzásképpen a két térd előrébb araszolt – lankadatlanul követtem -, és az újdonság-csaj feje elmerült a széttárva felejtett lábak között… Egyre hangosabbakká váltunk.
A lányok teljes összhangban helyet cseréltek egymással, nekem szinte mozdulni sem kellett, csak amikor újabb – a jobban ismert – punci került elém. Jól jött ez az apró szünet, mert szerettem volna még sokáig élvezni a váratlanul adódó élményt, sajnos ennek a remélhető hosszát már így sem sokra értékeltem. Önkéntelenül mozogtam, felvettük egymás ritmusát, míg tekintetem fáradhatatlanul pásztázta az elém táruló, időnként változó látványt.
Az autós lány hangján hallatszott, hogy célba ért, majd én következtem: Virág rejtekhelyébe ürítettem az egész készletemet. A hirtelen túlontúl érzékennyé váló farkammal még ösztönösen löktem néhányat, majd tudatosan húzogattam még, miközben megmerevedett a popsi előttem, és Virágból kitört egy hosszú, kéjes sóhajtás.
Vagy a továbbképzés szervezői választottak olyan helyszínt, ahol elég széles ágyak találhatók, vagy a szálloda készült fel eleve többszemélyes tartózkodásra alkalmas ágyakkal a mindenkori továbbképzésekre, esetleg már a tervezők vagy a gyártó számított ilyesféle akciókra… Mindegy is! A fő, hogy kicsit összekuszálódva, ám viszonylag kényelmesen elfértünk hárman az egyik ágyon, s akkor még ott áll parlagon, néhány lépésnyire egy másik!
Ahhoz képest, hogy odakinn intenzíven világosodott – a sok apró fényforrást egyetlen óriásira cserélték – mondhatjuk: sokáig aludtunk. Ha azonban számításba vesszük, hogy eleve éjfél körül kezdtünk el hármasban játszadozni, először csak tétován, majd igen célirányosan, közös kielégülést keresve, s még így álmos szemekkel arra is tekintettel vagyunk, hogy nagyon rövidek az éjszakák ilyentájt, akkor viszont keveset aludtunk.
Az ablak irányába hunyorogtam. Itt tartózkodásom harmadik ébredése több szempontból eltért a megelőző kettőtől. Először: Karcsi kivételesen nem feszített üzletszerző öltönyében az üvegtábla előtt, mintha éppen halálbiztos biztosítást vagy hőre olvadó edénykészletet szeretne oktondi vevőire sózni. Másodszor: Egyik oldalamon, nekem háttal, popsiját mutatva az autós csaj aludt békés domborításban. Harmadszor: Ahogy bambán megfordítottam a fejem, ezen apró mozdulat elindította Virágot, és a nálam mindig valamivel korábban ébredő farkamat kezdte kétujjal simogatni.
Akkor még nem tudtam, hogy létezik „negyedszer” és „ötödször” is, ám Virág egy apró fejmozdulattal jelezte, hogy nézzek a szomszédos ágy felé.
Hasonló felállást láthattam. A falnál Luca ismert fenekét, amelynek Karcsi hátat fordított, s amihez a sajátját illesztette. Az ágy innenső oldalán a lábak vonaláig lecsúszva egy jóval nagyobb, érett alma mosolygott – biztos voltam benne, hogy Nagycicis tulajdona -, azért került jóval lentebb, hogy feje, pontosabban szája egyvonalba kerüljön Karcsi reggeli kényeztetésre vágyó szerszámával.
Ilyen nekem is jólesne – jeleztem Virágnak selymes haja megsimításával.
Ahogy Nagycicistől elleste, lentebb csúszott, és szapora cumizásba kezdett.
A két lány – Virág és Nagycicis – szinkronban mozgott, a másik kettő összehangoltan és zavartalanul aludt. Karcsi megfeszített hüvelykujjával és fülig szalasztott mosolyával jelezte felém szertelen elégedettségét… Bennem is túláradtak az érzések, alig fértek már, hamarosan egy hosszú, hangos sóhaj kíséretében Virág felső kelyhébe töltöttem.
Az autós lány mocorgott, elmosolyodott álmában, magára húzott egy gyűrött takarót, és folytatta vándorlását az ismeretlen birodalom könnyed ösvényein.
A szomszéd ágyon is befejeződött a reggeli ébresztés.
Óvatosan leereszkedtem az ágyról és csendben elfoglaltam a fürdőszobát. Már a vállamat ostorozta a meleg, karcsú vízsugarak hada, amikor belépett Nagycicis. Némán integetett, a mosdónál kiöblítette a száját, majd olyan közel állt meg, hogy őt is érték az elkóborolt vízcseppek.
– Segítsek? – kérdezte.
– Jöhetsz, mindjárt végzek – Jelezve hajlandóságomat, arrébb húzódtam.
– Téged meg már ismerlek! – nézett valahová a derekam alá, s hogy egyértelmű legyen az üdvözlés címzettje, ¾-et mutató jelzőmbe kapaszkodva lépett be mellém a kinyílt zuhanyrózsa alá.
– Azt üzeni, hogy emlékszik, kellemes élmény volt az a hétfő éjjeli kaland – vettem át a szóvivő szerepét.
– Jobb voltam, mint ez a két csaj? – Mohó tekintettel meredt rám.
Összeszedtem minden reggeli diplomáciai érzékemet:
– Nem lehet összehasonlítani a csajokat! Mindegyik más – magyaráztam – szerencsére. Így érdekes.
– Jó-jó! – Láttam rajta, hogy nem éppen ezt akarta hallani, hanem valami puncsot a felejthetetlenségről. – Azért még folytathatjuk, ha van kedved, amit hétfőn elkezdtünk…
– Tetszik az ötlet! – válaszoltam szóvivőként, lefordítva a jelbeszédet, amely szerint a ¾-es állás nemhogy csökkent volna, hanem a mosás és Nagycicis túlfűtött erotikus vonzása következtében felfelé indult.
Kicuppogtam a kőre, és gondosan megtörülköztem.
Nyílt az ajtó, és egymás után megjelent Virág, Luca és az autós csaj. Sürgetően néztek Nagycicisre, aki névadóiról mosogatta éppen a habot. Talán az én tusfürdőmet? Annak az illatát érzetem. Nem mintha zavarna, de furcsa lehet egy lányon érezni.
Még az ajtóból visszapillantva láttam, hogy Luca lelkesen segít Nagycicisnek a fürdésben, s elképzeltem, ahogy Virág és az autós csaj is kölcsönösen mosogatja majd egymást. Erős késztetést éreztem, hogy visszalépjek, és gyönyörködjek a látványban.
A szobában Karcsi elégedett vigyora fogadott:
– Csak nem hoztál rám szégyent! Amikor elindultatok a buliból, már láttam, hogy összejön a két csaj, és én is rádumáltam az enyémeket egy kis hancúrozásra.
– Mikor jöttetek? Én aludtam…
– Mint mindig! Úgy elterültetek mind a hárman, mint a kik kiütötték magukat. De sokat segített, mert az én csajaim egyből beindultak, látva a jó példát.
– Van még egy éjszakánk! – lelkesedtem.
– Az ám! Nem is akarok mégegyszer visszamenni Zoli bátyánk bulijába, unalmas, kisded játékokra, inkább itt elfickándozunk a csajokkal.
Alig néhányan maradtak a reggeliző-asztalnál, mikor kis társulatunk belépett.
Az a nő, aki előző reggel közölte velem Timi rosszullétét és eltávozását, most merőn figyelt. Fürkésző tekintete feltűnt Virágnak is, mert nevetve kérdezte:
– Jelentkezni szeretne a csapatba?
– Nem hiszem, hogy látszana rajtunk, mivel töltöttük az éjszakát – válaszoltam elmélázva.
– … és a reggelt! – szólt bele Nagycicis is.
Határozottan úgy éreztem, hogy a háromasztalnyira reggelizgető, kipihentnek tűnő lány, aki minden bizonnyal siet majd arra a továbbképzésre – melynek aktuális előadásairól nekünk, hatunknak nem sok fogalma van -, mondani akar valamit.
Talán Timi nagyon beteg? – Hatalmasat dobbant a szívem.
Elébe mentem az információknak, odasétáltam az asztalához.
– Szép reggelt! – köszöntöttem.
– Hasonlókat!… Timi küldött egy sms-t, hogy minden rendben, de nem jön már vissza erre a két napra.
Kettő? Nemcsak egy? – morogtam magamban. Aztán rájöttem, hogy valójában tényleg két nappal van hátra, s nem egyetlen éjszakában kell gondolkozni, ahogy én teszem.
– Kár… – válaszoltam lemondó hangsúllyal.
– Azt írta, hogy felhívhatnád, ha van kedved!
– De jóóó! Hát te tudod a számát! – Ez hogy nem jutott eddig eszembe?
– Itt van, fel is írtam neked…
Kissé udvariatlanul otthagytam, és kiszaladtam az étterem elé, közben előkotortam a zsebem mélyéről a telefont.
Megismertem a hangjukat.
Nevetgélve, viháncolva jöttek fel a lépcsőn. Gyorsan legyűrték a reggelit, minél hamarabb folytatni lehessen a csoportosan elkövetett szexet.
Mintha Zoltán jellegzetes orgánumát is felfedeztem volna, úgy látszik, bővült a csapat.
Amikor kinyitották az ajtót, és Zoltán minden csajt a fenekénél fogva előretessékelt, éppen becsuktam a közepes méretű bőröndömet.
Döbbent tekintetek mérték fel a helyzetet.
– El kell mennem, de nektek feledhetetlen továbbképzést kívánok!
Gyors kézfogás a férfiakkal, pusziváltás a csajokkal. Indultam a csajomhoz.

20 éves, szőke lány ma estére partnert keres 2. rész

Amikor beléptem a Karcsival közös motelszobába, egy piros bugyi repült az ablak irányából átlósan, és kecsesen landolt az ágyamon. Ballisztikai szakértők hangzatos tanulmányokat írhatnának erről a szabályos ívű röppályáról, azonban nagyon kicsi esélyét látom annak, hogy efféle szaktekintélyek is jelen legyenek egy nem számukra szervezett egyhetes továbbképzésen, s annak második napján éppen ebbe a szobába tévedjenek be kevés textília felhasználásával készült, rakoncátlan, piros női alsó repülési adatait tanulmányozni.
– Bocsánat… – motyogtam. Nem tudtam hirtelen, hogy a folyosóra visszalépve kívülről csukjam-e be az ajtót, és még egyszer megvizsgáljam a cirkalmasan kirajzolt szobaszámot, jó helyen járok-e, vagy pedig belülről zárjam be gyorsan, mielőtt fékevesztett, filigrán piros bugyik cikáznának szerteszéjjel a világba.
Már a reggel sem indult normális mederben.
Gyors egymásutánban két meglepetés is ért, melyek közül egyik is bőven elég lett volna ahhoz, hogy elriassza az álom maradékát a szememből.
Először is Karcsi az ablaknál állt már és nem létező porszemeket pöccintgetett le kifogástalan, sötét öltönyéről.
– Jó reggelt! Már ennyi az idő?
– Héttől van reggeli – fordult felém az ablaktól. Hangja kicsit reszelősebb a tegnapinál.
– De fél 9-ig!
– Ráérsz még felkelni, én nagyon megéheztem az éjjel. Abban a presszóban semmit nem lehetett enni, csomagolhattunk volna el a svédasztalról! Azt viszont túl gyorsan otthagytuk, meg sem tömtük magunkat rendesen. Amint nyit az étterem, be fogok alaposan reggelizni.
– Ezért öltöztél ki ennyire? Mint egy befektetési tanácsadó. Nagyobb adagot kapsz így, gondolod? Vagy van valamid eladó?
– Megnézem a nőket… – válaszolta titokzatosan, hangját lehalkítva. Ilyen se gyakran fordulhat elő vele, egynapos ismeretségünk alapján, hogy ne teliszájjal beszéljen a csajokról, vagy bármiről.
Felültem az ágyon, nekem sem fog ártani a reggeli… Micsoda, fénylő-zöld szemek! – jutott eszembe Timi. Biztos ő is elsők között fog reggelizni, a királylányok korán kelnek. Vagy mégsem? Kutattam gondolatban az ismerőseim körében, de nem sok királynő-gyanús jutott eszembe, aki ismerhetné az etikettet. Mindenesetre szép ez a reggel!
Abban egyetértettem magammal az egyhetes továbbképzés vagy konferencia második napjának reggelén, hogy annál jóval kellemesebb az ittlét, mint gondoltam indulás előtt, vagy akár az egész, végtelennek tűnő, ide vezető úton. Újabb gondolat: Micsoda cicis-popsis, és segítettem neki éjjel kimenekülni a vécéablakon! Utána meg a csillagfényes éjjelen… huh! Szép ez a reggel!
Benyitottam a fürdőszobába. Itt ért a második meglepetés! Egy csaj pucér popsija nézett vissza rám, ahogy a mosdó előtt kissé behajoló, mezítelen gazdája éppen a fogát mosta.
Gyorsan visszacsuktam az ajtót. Még hallottam a hangját: – Mindjárt készen leszek!
– Ki ő? – kérdeztem Karcsitól a fürdőszobára mutatva.
– Hát nem emlékszel? Egy asztalnál söröztünk az este!
– Vele? Csak nem az a vékony csaj, aki veled volt? – hüledeztem. – Itt aludt?
– Nem nagyon aludtunk, de helyileg itt tartózkodtunk. Hanem téged aztán el lehetne lopni álmodban! Nem zavartattad magad, csak aludtál, mint akit leütöttek. Igyekeztünk azért diszkrétek maradni…
A diszkrét hölgyvendég egy szál vastag ám túlontúl tarka, viszont kellőképp kurta törülközőben kilépett a fürdőszobából. Apró cicijeit rejtegetve próbálta megoldani, hogy azért közben alul se maradjon takarás nélkül. – Hogy aludtál? – kérdezte tőlem, és odatipegett a még mindig ablakmélyedésben tartózkodó, hosszútávú, tuti befektetések árusaihoz hasonlító Karcsihoz.
A fürdőszoba ajtajából visszanézve még láttam, ahogy lábujjhegyre emelkedve csókra nyújtja a száját, miközben lecsúszik a törülköző.
Én viszont nem vittem magammal törülközőt, csak a kis utazós piperetáskámat. Visszavegyem a pólót, amiben aludtam? Azonban mikorra elkészültem a reggeli tisztálkodással, és óvatosan kidugtam fejemet az ajtón, biztosítási ügynök jelmezébe bújt Karcsi és diszkrét partnere nem voltak már ott.
Érdemes volt korán reggelizni! Alig kezdtem hozzá a tojásrántottához, megérkezett Timi a tegnapinál is fénylőbb, zöld szemekkel, üde mosollyal, és régi kedves ismerősként üdvözölve csatlakozott. Nagy mennyiségű vörös haját még jobban kihangsúlyozta hófehér felsője.
– Mik a mai terveid? – kérdezte.
– Meghallgatom az előadásokat…
– Haha!
– No jó, nem terveztem még semmit – vallottam be.
– Csatlakozhatnék? Persze, csak akkor, ha nem zavarlak meg valamiben.
– Részemről a megtiszteltetés! Köszönöm a jelentkezést, természetesen csatlakozhatsz – Figyeltem a hatást, mert közben kitaláltam már, mit fogok mondani. – Első programpont szerint felmegyek a szobába és lefekszem. Jössz?
– Jó, én is felmegyek az én szobámba… – Nem látszott meglepettnek miközben kivágta magát. Megszokhatta már az erotikus töltetű célzásokat.
– Hol itt a csatlakozás? Egyszerre fekszünk le, de nem együtt?
– Komolyodj meg kicsit egy percre! Legszívesebben sétálnék, ülnék egy padon… persze csakis jó társaságban! De ha a jó társaság inkább aludni szeretne, akkor bemegyek az előadásra. – jelentette ki.
– Akkor én kérdezem: Lehet csatlakozni zöldszemű királykisasszony sétájához?
– Felfaljuk, azután uzsgyi!
Délig sétálgattunk, beszélgettünk, nagyon sokat nevetgéltünk, gyakran komolyak is voltunk azért, ha súlyos dolgokról esett szó. Ebéd után folytattuk a délelőtt elkezdett közös programunkat, egészen a 19 órakor kezdődő vacsoráig. Részletesen kár lenne leírni, mi minden előkerült a társalgásban, mert nem tervezek több kötetes regényt, ám az a tény, hogy perceknek tűnt és ennek megfelelő sebességgel elrepült a nap, mindent kifejez.
Karcsit kétszer is láttam napközben befektetési tanácsadói jelmezben, amint diszkrét társával éppen elhagyták a szállást.
Második közös vacsoránk ideje alatt tapasztalhattuk, hogy a többek sem tétlenkedtek a továbbképzés második napján – De akkor ki lehetett bent egyáltalán a nagyteremben? -, párok és kisebb-nagyobb csapatok alakultak már. Innen-onnan különféle invitálások is elhangzottak, hívtak bennünket csónakázni, sétálni, szalonnát sütni, házibuliba… Meglepő módon minden meghívás kettőnknek szólt – hamar összekötöttek bennünket! – Timinek és nekem.
Zoltán – akit előző nap éjjel a kocsmában láttam utoljára, amint meghódítandó barátnőjét várta hiába, miközben az a vécéablakon menekült – házibulit szervezett valahová, bizonyára a meglehetősen szűkös 2 személyes szobába. Még kacsintott is hozzá kettőt, mikor odaállt az asztalunkhoz és átnyújtotta a szóbeli meghívást.
– Karcsi, te mit terveztél? – kérdeztem szoba- és asztaltársamtól, aki töprengő arckifejezéssel ült szemben. Átöltözött eddigre, üzleties öltözékét lazábbra cserélte.
– Kevés sör a szomszéd presszóban retró zene mellett, aztán majd csak kialakul valami.
Ez tetszett legjobban. Sétáltunk egész nap eleget, ismeretlen társaságokhoz nem akartunk csatlakozni. A házibuli kíváncsivá tett, de annyira azért nem, hogy a Karcsi jelenléte által garantált szórakozást felcseréljem rá.
Ismétlődött az előző este: sör, rengeteg vicc – és akkor a kismalac…! – , régi zenék, mind többen húzták oda a széküket, osztozni a vidámságunkban. A négyfős asztalnál már tizenketten ültünk, amikor Karcsi két vicc között bejelentette, hogy sétál egyet, a búcsúviccet már állva mondta el. Vele együtt elköszönt a vékony csaj is, így erősen gyanítottam, hogy mostanában nem jutok be a közös szobánkba. Mások is kiszakadtak az ideiglenes asztaltársaságból.
Kisvártatva mi is felkerekedtünk Timivel.
Felerősödött és hűvösre fordult a vízszagú szél. Gyorsabban lépkedtünk és azon törtem a fejem, mit tegyek ahhoz, hogy ne ismétlődjön meg az előző napi két-puszis, röpke búcsú. Valamicskével többet kívántam ennél!
Timit fél lépéssel megelőzve, nyitottam előtte a bejárati üvegajtót, így nem tudja becsukni az orrom előtt. A taktika bevált, de maradt még leküzdendő ajtó: a szobájáé.
Jólesett belépni a motel fülledt levegőjébe az odakint már csapkodó szélről. Mintha számolnánk a lépcsőket és nem jutna minden sorszám az eszünkbe, komótosan lépdeltünk felfelé.
A szobaajtó előtt megtorpant, kopogott kettőt. – Gyere! – kiáltotta bentről egy cigifüstös női hang. Timi egész testével felém fordult:
– Köszönöm neked ezt az egész napot! – mondta, és a már előző napról megismert két puszival közelített az arcomhoz.
Megfogtam a derekát, átkarolva magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam.
– Ezt is köszönöm, és szép álmokat neked! – Karjaimból kibontakozva belépett a szobájába, és becsukódott előttem az ajtó.
Tényleg szép nap volt.
Kettesével vettem a lépcsőfokokat lefelé, átfutottam az esőáztatta parkon, a szemben lévő épületig. Ott torpantam csak meg felismeréstől: Ha szobatársam felvitte a csajt – hogy is hívják? – akkor most nem tudok bemenni! Márpedig miért ne tenné, hiszen már az előző éjjel összejöttek.
Hová menjek? Vissza a presszóba? Egyedül nem volt kedvem. Hol lehet a nagycicis? Együtt csak kitalálnánk valamit! Egész nap nem láttam… Elmenekült véglegesen, vagy beragadt valahol egy ablakkeretbe kibúvókeresés közben?
Jobb ötletem nem akadt: beültem a kocsiba. Vaktában betettem egy cd-t, mielőtt rázendített volna, megfejtettem az előadót… Az eső monotonon kopogott.
A folyosón egy ki- vagy beszögellésben rémlett, hogy láttam valami kanapéfélét, azon elleszek egy darabig – gondoltam. Elhaladva a közös szobánk előtt, zenét hallottam kiszűrődni… és a kulcs!
Az ajtóban kívülről ott fityegett a kulcs!
Ez pedig – Karcsi értelmezésében, ahogy tegnap praktikusan elmagyarázta – azt jelenti, hogy nem zártkörű a rendezvény, bemehetek nyugodtan. Mindenesetre óvatosan nyitottam az ajtót.
Ekkor repült éppen – mint egy apró, piros madár – a bugyi az ágyamra. Pontosan a mértani közepén landolt.
Becsuktam az ajtót és a számat.
Bent állt a buli! Karcsi ágyán – kívüle – még ketten ültek, az ablakpárkánynak támaszkodva az elveszettnek hitt nagycicis, az asztalon, és az alacsony éjjeliszekrényen öt további vendég helyezkedett el. Az emelkedett hangulat viszont mindent ellepett. Az üres és teli üvegek szintén dolgoztak az ellepés-projekten.
A két szék valahogy mindenkinek elkerülte a figyelmét, az egyiket kibányásztam az asztal alól és ráültem, közben valaki egy üveg sört nyomott a kezembe.
– Üdvözlünk a hajlékodban! – harsogta Karcsi az ágyról, egyik kezében egy pohár, másikkal egy számomra ismeretlen csaj hosszú, selymes, barna haját simogatva. – Bemutatom minden kedves barátomnak és főleg barátnőmnek egyetlen szobatársamat, Imrét, akinek köszönhetitek, hogy itt tölthetjük ezt a feledhetetlennek induló estét, hiszen a szoba 50 százaléka fölött ő rendelkezik. Jól mondom? – mutatott körbe, majd a kezét a mélybarnán fénylő haj helyett derék alá helyezte vissza.
Hamar visszazökkentek a vidámságba, egymás szavába vágva. Nagycicis mintha külön előadást tartana, ami miattam félbeszakadt, többen fordultak felé ismét leplezetlen érdeklődéssel. Lehetséges, hogy ez az a házibuli, amit Zoltán szervezett, felhagyva az apróhirdetések böngészésével? De hol van ő? Zoltán partnere, a cicis-popsis, akit tegnap sikeresen és kalandosan, végül pedig élvezetesen megszöktettem, az ablaknak támaszkodott, és a társaság kitüntető figyelmétől kipirulva győzködte a csajokat:
– Csak próbáld ki egyszer! Senki nem tudja, hogy nincs rajtad bugyi, de neked olyan bizsergető élményed lesz!… – Nem talált szavakat a bugyi-nélküliség dicsőítésére. Én sem találtam volna, de izgalmasan hangzott. – Most, hogy már nincs rajtam, kívülről semmi változás. De képzeld el, amikor leülök, és nem a bugyim villan ki, vagy tánc közben hozzámérnek… csak próbáld ki, próbáljátok ki, ezt nem lehet elmagyarázni!
Karcsi partnerén – Eszembe jutott: Luca! – úgy láttam, hajlik az ötlet megvalósítására, annál is inkább, mert lovagja nem az ő derekán nyugtatja a kezét, hanem a másik oldalán ülő csajt tapogatja. Jól gondolta! Még csak megmoccant, máris minden szem rátapadt, Karcsi is elhagyta az idegen deréktájat… Luca kanalazó mozdulattal benyúlt a saját szoknyája alá, és egyetlen pillanat alatt a térdéig húzta halványkék tangáját. Következett egy lehajlás, kilépés, és máris újabb bugyi került az ágyamra, a piros mellé.
Megtapsoltuk a mutatványt.
– Jó a buli, le a bugyit! –vezényelt Karcsi.
– Jobb lesz már, mint Zoltán kollégánk házibulija! – jegyeztem meg. Nem sejthettem, mit szabadítok ezzel magunkra!
– Az hol lehet? Mit mondott? – záporoztak a kérdések. -… Átmegyünk megnézni?
Villámgyorsan arra jutottunk, hogy megkeressük azt a házibulit. Azaz: valakit kisorsolunk, aki megkeresi, mindenki nem menjen át feleslegesen, hátha kamu az egész. Sorsolás nélkül vállalkoztam, hogy felfedezőútra indulok, azzal a feltétellel, ha távollétemben egyetlen további bugyit sem húznak le, visszavárnak ezzel az akcióval.
Lesétáltam a bóbiskoló recepcióshoz, megkérdeztem, Zoltán nevű kollégám melyik szobában tartózkodik. Gondolkoztam két különös ismertetőjelén, hátha valamelyik lendít a keresésen közülük: apróhirdetéseket tanulmányoz szabadidejében és tarkóig ér a homloka. Nem kellett segítség:
– Tizennégyes… és harmincnégyes.
Még szerencse, hogy nem ötven Zoltán vesz részt a konferencián.
– Azt hiszem, egyikük elkérte a 2. emeleti kistársalgó kulcsát… – tette hozzá.
Ez az!
Kettesével vettem a lépcsőfokokat a másodikig. Balra mutatja a tábla: társalgó. Az ajtó nincs becsukva, csak behajtva, bent andalító – nyálas – zene. Bekukkantok. Fotelokban gubbasztanak néhányan, többen egymás ölében, előttük üvegek serege, poharak hada…
Ennyi elég is! Vissza a szobába.
– Punnyadnak – foglaltam össze tömören a látottakat.
– Itt a nagy lehetőség! Átvonulunk, mint az orkán, és feldobjuk a bulit! – lelkesedett egyikük.
– Hülyeség – ellenkezett nagycicis. Értettem, miért.
– Ha nem lesz jó, legfeljebb visszajövünk, ez már bevált! – Karcsi felemelte a mutatóujját: – De legalább megmutatjuk nekik, milyen az igazi buli!
– Lányok, le a bugyit…
– És ti, pasik, mivel készültök? – kérdezte az egyik csaj.
– Lógnak itt fürdőköntösök, azt vesszük fel, alatta semmi!
– Én is olyat akaroook! – kérte Karcsi partnernője.
– Nem jut, csak kettő van… Ahhoz mit szóltok: alul semmi?
– Még jobbat tudok! Lányok bugyi nélkül, fiúk nadrág nélkül, csak alsóban?
– Nem rossz, én is, mint a fiúk… – helyeselt a hosszú, barnahajú, és megszabadulva farmernadrágjától, ott állt állatmintás bugyiban és köldök felett érő világos topban.
Nem állíthatom, hogy nem volt izgalmas! Nevetgélve végigvonultunk a folyosón, lépcsőn, másik folyosón és betódultunk a „kistárgyalóba”.
Mint amikor felgördül a függöny! Minden szem kikerekedett, feltámadtak a simogató-tapogató kezek, csörrentek az üvegek és a poharak… még a langyos-ragacsos zene is élénkre váltott, dobbant a basszus… Zoltán, jó házigazdához illőn, ahogy feleszmélt, megnézegette a csajokat, különösen nagycicist, akiről pedig nem is tudta, hogy a ruha alatt nincs rajta semmi, és a hosszú, barnahajút, akin ugyan volt tanga, de szinte csak az.
Két csaj, majd gyorsan még kettő középre pördült, és egymással táncoltak.
– Táncolsz? – kérdezte tőlem, aki mellé lehuppantam az ajtó közelében.
– Nem tudok – vallottam be. – Ennek ellenére három sör után már rá lehet beszélni…
– Igyál! – biztatott és elém tolt egy üveget. Fél arcát eltakarta rakoncátlan haja, ezért minden második mozdulattal azt igazgatta. – Hozzak még kettőt? – nevette.
A négy csaj erotikus vonaglásokat mutatott be. A bugyis, hosszúhajú magában táncolt, amíg fel nem tápászkodott egy pasi és levegőt ölelő mozdulatokkal illegett körülötte. Lassacskán mindenki felkerekedett és együtt élveztük a ritmust.
Odakinn vihar tombolt, eget átszelő villámok kukkantottak be ránk.
– Játék! – Zoltán középre állt, és túlkiabálta a zenét. – Aki nem tud válaszolni a kérdésre, zálogot ad, amit majd kiválthat.
– Figyelj csak, majd én! – avatkozott közbe nagycicis, és szorosan Zoltán mellé állt. – Ki játszik?
Minden kéz a magasban.
– Ok. Az első kérdés: milyen színű bugyi van rajtam? Ha eltalálod, lehúzhatod, ha nem találod el, le kell vetned egy ruhadarabot magadról! … Nos?
Zoltán, az est ötletadója máris próbálkozott:
– Fehér.
– Más ötlet? – kérdezte körbefordulva nagycicis.
– Piros… fekete… – Lányok is találgattak, csak mi, a társasághoz utólag csatlakozók nem tippeltünk. Mi tudtuk. – Csíkos, átlátszó…
– Vége a licitnek! Akkor te, te, te… vegyetek le egy-egy ruhadarabot! – mutogatott a vesztesekre.
– Milyen? Muti! Hadd lássuk!
Nagycicis lassan felhúzta a ruháját és ott állt a várakozó csendben. Egy villám, mint reflektorfény, éppen a meztelen punci előbukkanásakor világított be. Éljenzés, tapsolás!
– Jó-jó, következő kérdés jön máris. Idejönnél? – kérte az egyik csajt, Karcsi diszkrét partnernőjét. – A kérdés meglepő lehet: Milyen színű bugyi van Lucán?
Újabb találgatások, de immár elhangzott a „semmilyen” tipp is. Nagycicis suttogva tanácskozott Lucával, aztán kihirdette az eredményt:
– Örömmel jelentem, hogy többen is levethetnek valamit, úgyis fülledt meleg van itt… te, te, te is… aki pedig eltalálta, Zoltán helyesen tippelt, ezért most ő húzhat le Lucáról valamit, hát a bugyit nem, mert a helyes válasz: olyan nincs rajta. – Felemelte Luca szoknyáját és mindannyian láthattuk: igazat mondott, csupán egy rózsa-tetoválás kanyarodott a punci felett.
– Zoltán, tiéd a pálya, valamit lehúzhatsz a hölgyről.
Luca felemelte a karját, így akadálytalanul jutott le testéről a felső, kicsi de nagyon formás ciciket rejtett még a melltartó.
A mellettem ülő, táncoskedvű csaj már kétszer is tippelt, bugyiban-melltartóban ülve nevetgélt a fejleményeken, néha a kezembe adta a sörömet – még mindig az első üvegnél tartottam -, gyakran a haját igazgatta, és várta a következő kérdést.
– A játék első fordulójának utolsó kérdését könnyű lenne megválaszolni… Gyere ide mellém, légy szíves! Íme, itt látható kedves szobatársam, Edina, mindenki láthatja a párducmintás bugyikát, a kérdés éppen ezért más: milyen tetkó található a vállán? – Egy fergeteges show háziasszonyához illő széles mozdulattal a hosszú, barna hajú csajra mutatott, aki bugyiban, topban és egy szál mosolyban állt mellette.
– Szivecske, kisvirág, sárkány… – Mindenféle elhangzott hirtelen.
– Mindenki csak egyet mondjon lehetőleg, vagy duplán kockáztat! – figyelmeztette a társulatot nagycicis, élvezve a szerepét. – Ennyi? Kész?… Ki mondta, hogy E betű? Erről hallottam… Te gyere ki legyél kedves… A többiek egy-egy ruhadarabtól megszabadulhatnak, Zoltán, te pedig kettőtől is.
Táncpartnerem, aki párducra tippelt, kikapcsolta a melltartóját és letette maga mögé, én kigomboltam az ingemet és mellé helyeztem. Oda-odapislogtam a marokingerlő cicikre, meredező bimbókkal néztek vissza rám.
Edina gyorsan megmutatta a kacskaringós E betűt a jobb válla tájékán, s mosolyogva várta, hogy a nyertes melyik ruhadarabját fogja eltávolítani. A kiszólított csaj – alacsony, ám jól kihasználva termetét, arányos és formás – fölül már semmit nem viselt, mellbimbói játékosan mozogtak. Egy-egy ujjal megfogta Edina párducos bugyiját és hangos helyesléstől övezve, lehúzta.
Nagycicis közben már egy fotel karfáján ülve emelte szájához a poharát, Luca pedig összeszedte azokat a ruhadarabokat, amit levetettünk a játék 3 fordulója során.
Jókedvűen mentem táncolni, sőt ezúttal én kezdeményeztem, még sördopping sem kellett hozzá. Néztem a hullámzó ciciket, később pedig, amikor összekapaszkodtunk, egyre kevésbé ügyelve arra, hogy ne tiporjak a lábára, élveztem a hozzám simuló bőrét.
Nem akartam elhinni, amikor megnéztem az óráját – rajtam nem volt -, hajnali 3 óra!
Lerogytunk a fotelba, közösen, egybe. Elkerülöm a helyzet kínálta, elcsépelt szóviccet a közösről és az ülésről, ám jólesően vettem tudomásul, hogy – bár beszorultam az egyik fél térfélre – bal lábát átvetette az én jobbomon, cicije a karomat simogatta.
Mások is abbahagyták a táncikálást, Zoltán végtelen homlokát törölgetve cicis-popsissal szervezkedett. Mégis összemelegedni látszanak, pedig a szöszit szívesen kimenteném! Így, távolról nézve még ő tűnt a leginkább felöltözöttnek, pedig az ő piros bugyija került le legelőször, még a szobánkban.
– Te honnan jöttél? – kérdezte toples táncpartnerem.
Ez az egyszerű, udvarias kérdés, ez a kommunikáció halvány jele döbbentett rá, hogy nem kell itt fénylő zöld szemekről ábrándozni, nem kell messziről figyelni nagycicis ingerlő alakját, amikor karnyújtáson belül két finom cici található. Meg is simítottam egyiküket, miközben hétköznapi dolgokról beszélgettünk: honnan, mit, miért? Puncija kidomborodott széttett lábai között a bugyin keresztül, hát megsimogattam gyorsan. Ő Virág, és csábítottak a szirmai.
A zene mindjobban feléledt, végtelennek tűnően lüktetett.
Úgy láttam, mások is szorosabbra fűzték az ismerkedés fonalát, minden kéz felfedezőúton járt. Zoltán szervezkedés közben derékig felhúzta nagycicis ruháját – Melyik regényben olvastam Örömpopsi nevű hősnőről? Illene ez nagycicisre is! -, így már ő sem tűnt annyira túlöltözöttnek a többnyire egy bugyis, vagy anélküli csajok között.
Tetszett ez a légkör, mindig vonzottak a jó hangulatú bulik, bár igazán nem gyakran volt ilyenben részem. Bevált Zoltán házibuli-ötlete, és mi – a Karcsinál kialakult csapat – csak dobtunk rajta egy nagyot. De jó lenne néha szervezni ilyet, feldobva a hétköznapokat! Ujjaim a bugyi elején matattak, éreztem, hogy megnyílik az út, és nedvességet is felfedeztem.
Zoltán valami papírt tépett apró darabokra, miközben nagycicis – vagy inkább Örömpopsinak nevezzem? – sem tétlenkedett: hátulról átkarolva, alsónadrágon keresztül markolászta a ceruzát. A zálogosdi játékra készülhettek ennyire buzgón! Reméltem, ami a kezében van, nem akarja kisorsolni.
Megfogtam táncpartnerem kezét, és szó nélkül kivezettem a „kistársalgóból”. És most hová? Egész testével hozzám simult, és nyújtotta nyíló ajkát. Egyik kezemmel a popsiját markoltam, a másikkal elölről benyúltam a bugyijába, minden nedves volt. Nem töprengett rajta, egy gyors rántással letolta valameddig az alsómat, és megmarkolt. Így élveztük egy darabig az érintéses együttlétet, de továbbra sem tudtunk hová menni. A szobába? Biztos Karcsinál van a kulcs, nem is figyeltem, mit csinál vele. Bemenjek így álldogálva, elkérni?
A megoldás kínálta magát! Ahogy mindkét kezemmel a popsiját markoltam, ő ágaskodó fegyveremmel folytatta puncija simogatását. Addig csúszkáltam a meleg nedvességben, míg az örvény egyszerűen beszippantott és elnyelt. Kiscicás dorombolást hallottam és elégedett, forró leheletet éreztem a nyakam táján. Térdem az üvegfalon… aztán egyik lábát felemeltem, vállát a függönnyel borított üvegnek támasztotta, csípőjét előretolta, és apró hangokat hallatva kapaszkodott belém, ahogy újra-újra belé-merültem, vadul, mind gyorsabban. Végül talpára került mindkét lába, tenyerével a minden kibíró üvegfalnak támaszkodott és popsiját tolta felém, egyszerre mozogtunk. A folyosón!
Kifáradva tértünk vissza a terembe. Beleültünk a párnás, öblös, közös karosszékbe, és néztük a többieket, hol tartanak. Jócskán előrehaladtak az események, olyan érzésem volt, mintha csak valakinek el kellene kezdeni, egy bekapcsolás, egy pöccintés, s mindenki nekiesik a partnerének abban a pillanatban.
Óvatosan, elnézést kérő mozdulattal – még álmosabb szemekkel – belépett a recepciós, és a fülemhez hajolva kezdte mondani:
– Úgy beszéltük meg a vendég úrral…
Mindent szót nem értettem pontosan, de a lényeget igen. Beálltam a terem közepére és közöltem a társulattal:
– A motel azt kéri, hogy tartsuk be az ígéretünket, miszerint éjfélig bulizunk. Mivel betartani már nem tudjuk, mert 4 óra körül van, legalább igyekezzünk rendes vendégeknek látszani, akik engedik a ház többi lakóját pihenni…
– Rendben van! – pördült mellém nagycicis, ruháját húzkodva. Mi mindig így, felcsúszott szerelését igazgatva találkozunk? – Már daraboltunk papírokat a következő játékhoz, most azt kellene, hogy mindenki elviszi a ruháját, de ahány darabról van szó, annyi papírkára ráírja a nevét, és következő alkalommal ezeket a cédulákat lehet majd kiváltani.
Így tettünk, felhörpintettük az italokat, kikapcsoltuk a zenét, és csapatostól elindultunk. Akik másik épületben kaptak szállást, jól bebugyolálva magukat, többen meg, jócskán hiányos öltözékben, de ami hiányzott, azt a kezünkben tartottuk.
Kivéve a bugyikat! Négyet láttam az ágyamon, ahogy Karcsi mögött beléptem a szobába. Pirosat, kéket és – még-hogy már nem divat?! – két fehéret.

20 éves, szőke lány ma estére partnert keres 1. rész

A második mondat után tisztában voltam vele, hogy nem fogok unatkozni. Akár többes számban is érvényes lehet ez az első benyomás alapján kialakított megállapítás, hiszen erősen nyitott személyiségével, szemmel láthatóan örömmel vesz pártfogásába. Nem fogunk unatkozni!
Amikor mondták a recepción, hogy 2 ágyas szobák vannak, s a „kolléga” már elvitte a kulcsot, kicsit tartottam tőle, milyen szobatársat kapok. Majdcsak kibírom ezt a hetet! Ki találta el, hogy egy továbbképzésnek 5 naposnak – 4 éjszakásnak – kell lennie? Ráadásul jó messze otthonról, még esténként meg sem lehet szökni. Vagy nem érdemes…
Kopogtam az ismeretlennel közös szobánk ajtaján, majd beléptem. Letette a kezéből az ingeket, és kedélyesen üdvözölt:
– Remélem, nem vagy a jó hangulat ellensége, jól elleszünk itt pár napot, üdvözöllek! Karcsi vagyok – Kezében, ahol az előbb még a bőröndből kihalászott ingköteget láttam, egy pálinkásüveg bukkant elő, címkéjével felém. – Húzd csak meg, Imi, jobban bírod a gyűrődést!
Végigheveredett az ágyon.
– Nem ittam még bele, söröztem – mondta, tanakodásomat látva.
– Én is inkább sört innék! – böktem ki.
– Találsz a minibárban, a vendégem vagy. Ne igyál azért sokat, mert drága, majd inkább lemegyünk, van itt pár jó presszó! Csapolt sör, zenegép! Mi kell még a boldogsághoz? Na mi? Ne találgass! Valami, amit hoznak a nők magukkal, azon ülnek! Hihihihi!
Úgy tűnt, beszélgetni nem nagyon kell, már ami az én felemet illeti, beszél ő kettőnk helyett is. Olyan egykorúak lehettünk, ám kortalan, sportos külsejével +- 10 év eltérés is belefért.
– Mikor kezdődik? – érdeklődtem a programról mégis, beszélgetésképpen, bár jól emlékeztem a napirendre: többször is elolvastam bosszankodva. Méghogy öt nap?!
– Kit érdekel? – fordította felém a fejét. – Nem azért jöttünk ám… Hallgass a tapasztaltabbra! Engem mindig elküldenek mindenhová, már diplomám lehetne a sok képzésből. Tudod te, miért vagyunk itt?
– Mert küldtek? – próbálkoztam.
– Akkor még nem kellene eljönni, csak mondanánk otthon, hogy jó volt, hasznos volt. Figyelj: hasznos volt! Ezt kell mindig mondanod, ha azt akarod, hogy máskor is eljöhess. És így senki nem fogja firtatni, mi is történt, mert ha érdekelné, ő jött volna el. – Hatásszünet. Hogy bír csendben lenni? Furcsa. – Szóval azért vagyunk itt, mert sok a nő, ők szeretnek ilyen helyre járni. Miért sok a nő? Mert itt szabadon pasizhatnak! Na, mi miért vagyunk itt? Most már értheted: legyen nekik kikkel pasizni!
Letettem a pálinkásüveget a hűtőre, mert meglepetésemben eddig szorongattam.
– Egy jószolgálat, ez a mi feladatunk! – folytatta. – Segítünk egymáson, mármint mi a nőkön, a nők meg ugye rajtunk. Annyit segítünk, amennyit csak bírunk! Önzetlenül!
Kivettem egy aprócska üveg sört és lehajtottam a tartalmát. Majdnem félrenyeltem, amikor hallom az ágy felől:
– Aludni fogok vacsoráig, majd megköszönném, ha felkeltenél. Ha meglepetést akarsz nekem szerezni, felküldesz egy jó nőt, bebújik mellém az ágyba és kelteget.
– Nem jössz az előadásokra? – csodálkoztam.
– Nekem vacsorával indul a program, fittnek kell lenni, ha ma már be akarunk csajozni. Vagy mondhatom egyáltalán a te nevedben is? Be akarunk csajozni? Vagy hagyjuk őket üresen?
– Mondhatod – adtam meg magam készségesen.
– Ne felejtsd: a csajok is azért jöttek, amiért mi! – Oldalára fordult.
Kipakoltam a bőröndömből: 5 ing, 5 alsó, 5 zokni, 1 nyakkendő, 2 nadrág, piperetáska. Még a kocsiban maradt 1 zakó nadrággal, de – gondoltam – elfér az ott.
– Ha lemegyek, bezárom az ajtót, a kulcsot leadom a portán. Ott mindig nézd meg, ki van-e akasztva! – Nem is fordult felé, úgy sorolta el még e pár fontosnak vélt tudnivalót, vagy házirendet. – Ha nincs a portán a kulcs, a szobában vagyok. Na most: ha kívül fityeg az ajtóban, akkor gyere nyugodtan, iszunk egy sört. Ha azonban belül van a kulcs, tehát a portán sincs, kívül sincs, akkor vendégem van, legyél egy kis türelemmel!
– Érthető, rendben van! – válaszoltam.
– És én is így fogom érteni a te játékodat a kulccsal – tette hozzá.
Lesétáltam a lépcsőn, és körbejártam az elkerített területet. Több épület, különféle nagyságú és stílusú, közöttük – tényleg – pár kocsma is. Nekem majdnem minden vendéglátóhely „kocsma”, ez afféle gyűjtőfogalom.
Az épületek között egész modern, félig modern és régi stílusú vegyesen található, közöttük sok fa, bokor, fű, virág. Az a típusú éppen virágzott, aminek a szára a zöldhagymához hasonlít.
Többen még ekkor érkeztek, parkolni próbáltak a füves területeken, fák között, aki pedig szerencsésen meg tudott állni valamelyik épület kisméretű parkolójában, ott is maradt. Úgy láttam, legalábbis a most érkezők között a többség nő. Tudhat valamit ez a Karcsi!
Egy lapos tetejű ház irányába – ebben lehet az előadóterem – több kiscsoport is tartott, kezükben jegyzettömb, toll, a csajok vállán táska. Arrafelé fordítottam mélázó lépteimet.
Hosszú asztalrendszer U alakban, a legtöbb széken már ott a jegyzettömb, így foglalja a legjobb helyeket tulajdonosuk. Projektor, írásvetítő, hangosítás, ahogy az már egy ilyen népes, országos szintű szakmai képzéshez illik.
Leültem – közel a zsűrihez, távol az ajtótól -, ahol még akadt néhány üres szék. Meg is jegyezte a mellettem helyet foglaló, nagyon kopasz, rikító nyakkendős koma:
– Innen nem tudsz megszökni!
Mosolyogtam válaszul. Gyors bemutatkozás, ő Zoltán.
Lassan megtelt minden ülőhely, úgy látszik, számítanak a Karcsi-féle vendégekre, akik távol kívánják magukat tartani az eseményektől, hiszen nem is jutna már neki, csak állóhely. Így is tervezhette, most pedig jót alszik a szobában.
Néhány köhintés után a házigazdának nevezett előadó hosszasan beszélt e továbbképzésre fordított napok várható hasznáról, és részletesen bemutatta az elhangzásra kerülő témákat és azok előadóit. Ismertetette a napirendet: Ma délután már csak 2 kávészünet lesz (zúgolódás), este viszont zenés, svédasztalos vacsora (elégedett moraj). A továbbiakban mindennap 9-ig reggeli, 12-13 óra között ebéd, 19 órakor vacsora, pénteken pedig ebéddel ér véget a nagyon hasznosra tervezett – nevezzük így, mint az előadó: – konferencia.
Végignéztem az U mindkét szárán, kívül-belül. Szemben velem egy nőiesen telt csaj – mellei majd’ szétfeszítették a fehér blúzt – ahányszor átsiklott rajta a tekintetem, vagy picit megpihent a ciciken, mindig megértően mosolygott rám. Igéző, kívánatos mosoly fogadott minden alkalommal. Nem ő volt azonban a legszebb! A falat nézte, vagy az ablakon át a fákat? Sosem láttam a tekintetét annak a vöröshajú csajnak, aki mintha szórakozottan rajzolgatna közben, ám sem a papírra se másra nézve ült, lábai keresztben… Ha lenne konferencia szépe választás, egyértelműen ő vinné el a koronát!
Sok olyat megfigyeltem még, közben rá-rámosolyogva a szemben ülő szőke cicisre, akivel szívesen eltölteném ezeket a napokat. Tudhat valamit ez a Karcsi! Hogy is van ezzel az egymás megsegítésével? Remélem, erről a kezdeményezésről tudnak a csajok is!
A mellettem ülő – Zoltán – buzgón olvasott. Nem a jegyzeteit, mégcsak nem is valami szakirodalmat ám! Apróhirdetési újság volt négyrét hajtva, azt böngészgette. Közelebb hajolva jól láttam, hogy a társkereső rovat kötötte le a figyelmét. Észrevéve érdeklődő pillantásomat, gyors mozdulattal bekarikázott valamit, és átnyújtotta az újságot.
„20 éves, szőke lány ma estére partnert keres! Tel:…” – olvastam.
– Mikori ez a lap? – kérdeztem súgva.
– Mindegy az! – magyarázta Zoltán. – Minden estére keres, ezek olyan hirdetések. És ezek környékbeliek, itt szereztem az újságot.
– Mit akarsz újságból ismerkedni? Itt vannak, mind ránk várnak! – mutattam apró mozdulattal a konferencia résztvevői felé. Gesztusomat a szöszi kisajátította és mosollyal jutalmazta.
– Igazad lehet, de én nem akarok udvarolgatni és vagy lesz belőle valami, vagy mehetek haza pénteken dugás nélkül… – suttogta Zoltán. – De majd meglátjuk még!
A délután további része sok beszéddel, mosollyal telt – azaz: amíg ott tartózkodtam. Ugyanis az első kávészünetet felhasználva nem tértem vissza az U asztalhoz. Lesétáltam a partra, végigjártam az aprócska település turistáktól hangos utcáit. 6 óra körül a szállás felé vettem az irányt – szólok Karcsinak.
Kulcs kívül. Úgy látszik, máris életbe lépett a házirend.
Benyitottam. Erre nem számítottam! Tömény illatfelhő vágott az arcomba. Karcsi javában készülődött, és mindent magára locsolhatott, amit csak talált nagyméretű bőröndjében.
– Hogy vagy? – érdeklődött vidáman. – Vannak-e nők? Ekkora dudákat – mutatta – nyomkodnék!
– Legalább 70 százalékban csajok vannak, találtam neked valókat is… Lehet segíteni rajtuk! – Tetszett ez a bölcsessége egymás kölcsönös megsegítéséről.
– Imi, tudd meg az igazat! Mind nekem való! Úgy engedett el a feleségem, hogy tankoljak, amennyi jólesik, de majd otthon motorozzak. – Látszott, hogy nem először meséli ezt, gondolom, a felesége minden alkalommal így bocsátja útjára. – Hát én tankolni is fogok, tunkolni is, de ilyen távolságban még motorozni is, nem hallik hazáig a motorzúgás. Ahogy a libanyom sem látszik meg a vízen.
Jót mulattam ezen. Egyébként is tetszett ez a közvetlenség, nyitottság, fékezhetetlen optimizmus, ami ebből az emberből áradt. Biztos sikere lesz a csajoknál, szeretik az ilyet. Külön kinevettem a készülődéséért: amikor mindenki más szabadidőruhára cserélte a konferencia merev öltözékét – én is átvedlettem farmerba -, ő éppen most igazgatta a nyakkendőjét. Mintha így akarná bepótolni, amit egész nap elmulasztott.
– Együnk, tunkoljunk! – adta ki a vezényszót, és lesétálva a lépcsőn, keresztül a tágas, füves-fás téren, megkerestük a vacsora színhelyét.
A vacsora csendesen kezdődött, akik napközben egymás mellett ültek, meg persze a szobatársak összetartottak, beszélgetve méregették a többieket. Kétszer is beálltunk üdvözlő pálinkáért, amit a bejáratnál osztogattak. Mindent végigkóstoltam. Éppen arról tanakodtunk, minek kell a svédasztalos állófogadáshoz kés-villa, amikor valahol leesett egy tányér:
– Valaki megpróbálta késsel-villával! – jelentette ki Karcsi a hirtelen beállt csendben, élénk derültséget keltve.
Láttam a nagycicis szőkét, apróhirdetés-böngésző Zoltánnal beszélgetett, harsányakat nevetve, de tekintete mint vadászó sólyom, cikázott a teremben. Akit ez a csak beszorít a cickói közé!… A konferencia szépét kerestem, meg is találtam végre, hol állhatott volna másutt, mint legközepén a társaságnak, körülötte népessé duzzadt udvartartása, akik bizonyára a konferenciáról kialakított véleményére kíváncsiak, vagy csak osztozkodni akartak azokban a lapos és óvatos, szemtelen és provokáló pillantásokban, amik a vöröshajút illették a pasik részéről.
– El kellene menni valamerre, itt nem alkalmas… – töprengett Karcsi.- Nagy a tömeg, mindenki egymást figyeli, nem eresztenek le a nők. Itt ha megszólítasz egyet, mint fülelni kezd, mit beszélsz, holnap már új szöveget kell kitalálni.
– Elhívunk kettőt valamelyik presszóba? – érdeklődtem a tervéről.
– Nem jönnek el, mert innivaló itt is van helyben, ráadásul ez ingyenes, az meg nem… messzebbre kell csábítanunk őket.
– Próbálkozzunk? – kérdeztem, s választ sem várva elindultam nagycicis irányába.
Gyorsan változtattam is a haditerven, mert a szemközi falat borító nagyméretű tükörben megláttam, hogy az apróhirdetések szakavatott tudoraként megismert Zoltán keze nagycicis derekán és fenekén kalandozik, miközben a terem belseje felé fordulva, mintegy ártatlanul nevetgélnek-beszélgetnek. Oda mégsem kellene csatlakozni!
Számomra is váratlan húzással az est és a konferencia szépe címet gondolataimban kiérdemlő vöröshajú szépséghez léptem:
– Te ittál már? A barátommal arra gondoltunk, hogy el kellene menni innen valamerre, de nincs sofőr… – hadartam egy szuszra.
Gyönyörű zöld szemek tekintettek rám keményen, egy pillanattal később eltűnt a szigorúság, és vidám, csillogó szempár fényében olvadtam el. Úgy éreztem, egyszerűen hátat fordít, és itt maradok hülye helyzetben, ehelyett kedvesen megszólalt:
– Megittam a pálinkát, nem tehetek érted semmit.
– Akkor igyunk együtt valamit! – bátorodtam fel.
– Nem bánom – felelte, s azt hittem, rosszul hallok. Ilyen egyszerű ez?
Karcsi is nagy beszélgetésbe elegyedett a hozzá legközelebb tartózkodó, vékony csajjal, és ámuló tekintettel látta, hogy a buli vörös hajú szépével, kettesben arrafelé tartunk. Hát még ha hallotta volna, mit mond nekem a tünemény:
– Jó, hogy kiszabadítottál közülük, már nagyon untam a konferenciáról beszélgetni. Elég volt egész nap belőle!
– Én sem szeretném még egyszer végigélni, elég volt egész nap… – Örültem, hogy ilyen egyszerűen ment a lányrablás.
– Haha! Te nem is voltál egész nap, csak az elején egy kicsit! – Látni kellett Karcsit, ahogy szép lassan, nevetgélve közeledtünk! Még a meghódításra kiszemelt csajszinak is hátat fordított, ránk meresztgette a szemét.
– Láttál? – kérdeztem sután. Arra lettem volna kíváncsi: hogyhogy észrevett egyáltalán?
– Éppen az, hogy nem láttalak! Haha!
Odaértünk Karcsiékhoz, kölcsönös bemutatkozások. A vörös démon: Timi.
Karcsi kiszemeltje, akivel már nem nagyon törődött: Luca.
Csak nem gondolja a kedves szobatársam, hogy neki szereztem Timit? Én dolgoztam meg érte!
– Átmegyünk ide a kocsmába! – jelentettem ki. Három csodálkozó szempár nézett rám, nem is értettem hirtelen, mit mondtam rosszul… hát a kocsma! – Ide a presszóba.
Kezdetben csak mi jelentettük a forgalmat, de később egyre többen szállingóztak át vacsorát és unalmas totyorgást otthagyva, lassan megtelt a helyiség. A sarokban álló zenegépet megtöltöttük aprópénzzel, és sok rockandrollt hallgattunk. Beszéltünk sok-sok hülyéséget, ittunk néhány sört…
Karcsi vitte a vezérszólamot, nem fogyott ki a viccekből és sztorikból. – És akkor a kismalac… – Karját időnként Timi széktámlájára tette, mire mindkét lány arckifejezése neheztelt egy pillanatig, ekkor testhelyzetet változtatott, és mégiscsak Luca vállán pihentette a kezét. Később, az asztal takarásában, a combján is.
Rengeteg, véget nem érő, mulattató történetet tudott, s ezek a sör mennyiségével egyenes arányban jutottak eszébe. – Megint jön a kismalac… – Dőltünk erre-arra a nevetéstől, mi Timivel többnyire egymás irányában.
– Timi és Imi! – jegyezte meg Karcsi nagyhangon.
Az egyik szomszédos asztalhoz telepedett nagycicis Zoltánnal, elmaradhatatlan kísérőjével, a tárkereső hirdetés-szakértővel. Nagyon benne voltak már az ismerkedés sűrűjében, Zoltán egyik keze jó mélyen járt az asztal alatt, másikkal meg időnként megsimogatta a méretes ciciket, mikor nyúlt a poharáért. A csaj is élvezhette, mert kipirulva sikongatott:
– De Zoooltááán!
Közelgett éjfél, mikor Timi kijelentette, hogy elmegy lefeküdni.
– Kivel? – kérdezte rögtön Karcsi. – Most még választhatsz!
– Az vált be legjobban, amikor egyedül alszom, de most nem is leszek egyedül, lakik még valaki a szobában – válaszolta.
– Kizárjuk! – viccelődött Karcsi. – Kitesszük a cuccait a folyosóra. Hányas szoba?
– Jó messze… – nevetett Timi. Nem lehetett Karcsira haragudni.
– Elkísérlek – ajánlkoztam.
– Az jó lesz! – S mielőtt Karcsi is csatlakozott volna hozzánk lelkesen, felé fordulva gyorsan elköszönt. – További jó szórakozást, szép álmokat!
Alig beszéltünk az épületig megtett rövid úton, élveztük az éjszaka friss levegőjét. Az ajtóban hirtelen elém állt:
– Nagyon jól éreztem magam, köszönöm. Szép álmokat neked! – Egyik kezével már az ajtót nyitotta, miközben hozzám hajolt és két puszit adott meglepett arcomra. Mire feleszméltem, már az üvegajtó túloldalán láthattam, ahogy szapora léptekkel megy felfelé.
Nem egészen így képzeltem, de azért madarat lehetett volna fogatni velem. Valami éjjeli madarat. Most éreztem csak, hogy a sörtől én is elálmosodtam.
Visszaindultam Karcsiéktól elköszönni, azzal a szándékkal, nehogy megelőzzön a szobában, és már nem mehetnék be. Biztos fel akarja vinni Lucát, ha már mást nem sikerült… Hol aludnék?
Kis folyosóról nyílnak a mosdók… azaz még csak egy előtér, még mindig közös női-férfi, s csak innen jelzik piktogramok: ki merre tartson. Az előtérben álldogált a nagycicis szöszi – ruháját elől-hátul lázadva feszítették a dús idomok – még mindig kipirulva. Ők többfélét is ittak, ahogy láttam.
– Van itt másik kijárat valahol? – kérdezte.
– Még a bejáratot is alig találtam meg… Ez az ajtó nem jó neked? – csodálkoztam.
– Nem akarok visszamenni… ahhoz! – válaszolt bosszúsan.
– Hát ne tedd… – Kezem már az én nememnek megfelelő, pisilős kissráccal jelzett ajtó kilincsén. Egyre sürgősebb lett! Otthagytam tanakodva, majd talál másik ajtót…
Kopogás.
– Itt sincs másik kijárat? – hallatszott kintről.
– Ablak is jó? – érdeklődtem hangomat felemelve. Muris volt a helyzet.
– Ha kiférek rajta… Jaj, bocs! – ezt már bent mondta, amikor látta, hogy még tart a pisilésem elmélyült folyamata. – Segítenél?
– Miért nem akarsz visszamenni? Mindegy is… Mit segítsek?
– Megszökni az ablakon át! – Valamivel fejmagasság felett, jó nagyméretű ablak, áttetsző üveggel, rács nincs, ha jól látom.- Készen vagy?
– Nem tudtál megzavarni, már nagyon kellett. – Felhúztam a cipzárt. – Tudni kellene, hová vezet. Nézz ki, majd kinyitom, ha bírom…
Nyújtózkodva elértem az ablakkallantyút, simán nyílott.
– Felemellek, ha komoly a szándékod! – Hátulról átkaroltam valahol térd körül, és megemeltem. – Mit látsz?
– Jó lesz… letehetsz…
Ruhája derékon jóval fölül, a méretes cicikig felhúzódott, amíg óvatosan lecsúsztattam karjaim között a világosszürke-sötétszürke színekben váltakozó padlóig. A szokottnál valamivel vastagabb, erotikusan vonzó combok, vágyakat gerjesztően gömbölyödő popsi picur, fehér franciabugyiban. Talán a popsija is valamivel nagyobb, mint várható, ám a dereka meglepően vékony, ez a kontraszt még nőiesebbé teszi.
Mielőtt világgá szaladna, akár itt a férfi vécében meg kellene vizsgálni a ciciket is! – villant át az agyamon. Az egész menekülősdi homályos maradt számomra, de ezzel egy cseppet sem törődtem.
– Ki is férek, van valami deszkahalom, amire rálépek, és már kint is leszek! – lelkesedett. – Csak fordítva kellene, lábbal előre!
Úgy felemelni az ablakig, hogy a feje lenne lefelé? A lábát átdugni először… Erre nem találtunk megoldást, de közel jártam a röhögőgörcshőz.
– Kellene segítséget hívni – javasoltam. – Ketten áttolnánk.
– Olyan dagadt vagyok? – kérdezte, és csak most jutott eszébe harmonikává gyűrődött ruháját lehúzogatni valameddig, amint észrevette, hogy méregetem. – Mielőtt elfajulnának a dolgok –kommentálta a ruhaleráncigálást.
– Nagyon is formás vagy – állítottam, és így is láttam. Sőt! Vadabbnál vadabb gondolatok cikáztak, s mindegyik a gömbölyű idomokkal volt szoros kapcsolatban.
– Mindegy, megyek elölről, nincs olyan messze az a kupac! Sietni kell, mert még el kezd keresni vagy jön hugyozni… – Megfordult, nekem háttal állva, megfogta az ablakpárkányt, mintha csak úgy átszökellne. – Várj csak! Felhúzom a ruhát, nehogy elszakadjon.
Ez a ruhafelhúzási manőver, amennyiben az elszakadást volt hivatott elkerülni, számomra érthetetlennek bizonyult, kicsit szőkecsajos. Azonban figyelembe vehetjük a bugyimutogatós akció másik oldalát, a látványt, ami gerjesztően hatna még a halvérű halakra is, ezért lelkesen támogattam az ötletet:
– Jó lesz! Le is vehetnéd, majd kiadom.
– Mozizni akarsz? Az előbb láthattál már…
Húsz évesnek becsültem nagycicist. Szőke haja kócos, így még izgatóbb a jelenség.
– Megnézegetnélek még!
– Csak jussunk ki, majd megnézhetsz!
– Én csak az ajtón!…
Az előbbi pontig felhúzta a ruhát. Vad gondolatok leptek el derék alatt.
Ismét lehajoltam, fejem a popsi két félgömbjénél, kicsit térd alatt átkaroltam és megemeltem. Karja, feje, válla az első mozdulattal eltűnt. Meredten néztem a popsit: a bugyi nagy része becsúszott elől-hátul a völgybe – a fülemben csengett még Karcsi monológja: jött a kismalac hátulról… -, a fél puncija is kikandikált. Ha nem lenne ilyen magasan, hát meg lehetne dugni! Mint valami Boccaccio-történetben. Két tenyeremet rátettem a popsijára és játékosan nyomkodtam egy kicsit, aztán mégsem akartam visszaélni szorult helyzetével, segítettem a lábánál fogva, hogy át tudjon csúszni az ablaknyíláson. Még szívesen megigazgattam volna a bugyit, ha már nem húztam le, mégsem léphet így, rendezetlenül ki a kocsma vécéablakán… Amikor átértek a cipők is, megjelent egy fej – Köszi! – és az is eltűnt.
A WC-béli kaland kiverte a szememből az álmosságot, a mosdóból kijőve kicsit odaültem Karcsiékhoz, ahová már többen odahúzták a széküket a vendégek közül, mindenkit vonzott a nevetés. És megint jött a kismalac…
Szemem sarkából kajánul lestem, ahogy a szomszéd asztalnál az apróhirdetéses Zoltán türelmetlenkedik. Biztos szorulása van! – gondolhatja a nagycicisről. Nem csoda: legalább 10 percet szórakoztunk az ablakon átkeléssel, s ki tudja, a szöszi előtte már mennyi ideje várakozhatott ott. Nem szorulás, de az ablakkeretbe majdnem beszorult! – hangosan felnevettem. Nem volt feltűnő, hiszen okkal-ok nélkül mindenki nevetett egyfolytában. Többnyire okkal. – Micsoda popsi volt a kezemben! „Segítünk egymásnak” – jutottak eszembe Karcsi szavai, és ezen is vigyorogtam. Hát könnyedén tudott volna segíteni rajtam! Kicsit még félrehúzni a bugyit… A ciciket meg még nem is láttam, legalább megfoghattam volna!- Ezen sem szomorkodtam azonban, nevettem inkább, ahogy a ruha le- majd felráncigáló mozdulat eszembe jutott.
Kissé udvariatlanul, hiszen nem vártam meg az aktuális történet végét – de hát ki tudja, meddig tart Karcsinál? – elköszöntem.
Szórakozottan lépdeltem a kavicsos úton, Timi hihetetlen smaragd szemeit láttam, majd egy formás popsit fehér bugyiban, aztán szikrázóan vörös hajat, majd megint a naturális, ösztönbizsergető popsi…
Az égbolt, mint megértő tábornok figyelte az eseményeket. De miért a csillagokat nézem, amikor itt lenn történnek az izgalmas dolgok?
– Nincs kedvem még lefeküdni, egyedül meg pláne! – Honnan kerülhetett elő? Annyira erősen gondoltam volna a fenekére, hogy itt termett mellettem karnyújtásnyira?
– Ott a lovagod még a kocsmában, várja, hogy visszamenj a mosdóból. Biztos nem hagyna egyedül lefeküdni.
– Az nem! Már teljesen rám mászott!
– Nem volt jó?
– Az egy mocskos alak! Azt hitte, megvehet kilóra. Kérdezte, mit mennyiért csinálok… Mintha… Hülye.
– Nem csoda, hogy beindult, ki nem tenné a helyében. Úgy látszott, neked meg tetszik!
– Amíg játékos volt, tetszett is, még a tapizás is tetszett. De amikor azt hitte, fizet és használ… nem is értem, hogy képzelik az ilyenek.
– De ha egyszer tetszett, s még fizetne is… Mi a gond?
– Akkor sem vehet meg! Azt csinálok és azzal, amit és akivel akarok! Nem vagyok se guminő, se szexautomata, se szopógép… – Még kereste a szavakat, de úgy tűnik, többféle idevágó háztartási gép nem jutott már eszébe. – Csak bedobja a pénzt és használja… Még ilyet!
– Most mit akarsz? Hová mész?
– Mehetek veled?
– Jön a szobatársam nemsokára.
– Akivel mellettünk ültetek? Á, az megdugja a kiscsajt itt a fának támasztva! Olyan, nekem elhiheted. Sétáljunk egyet! Vagy hol a kocsid? Beülhetünk egy kicsit? Csak amíg lenyugszom, aztán megyek aludni.
– Hol is? Íme… Zenét kérsz?
– Csak csöndet! Mindjárt megnyugszom, ne haragudj…
– Semmi baj. Nem akarlak megvenni…
– Neeem? Láttam, mennyire bámultál!
– Van is mit nézni rajtad.
Percekig hallgattunk. Távolról, tompán zene hallatszott.
– Az a csaj, akivel voltál, gyönyörű! – szólalt meg mégis.
– Neked is tetszik?
Ismét csend. Belesüppedtünk a gondolatainkba. Ő még mindig háboroghatott belül, és meg képzeletben őt vetkőztettem. Főleg a cicik kiszabadítását gyakoroltam el elméletben többször, jelmeztelen főpróba gyanánt…
Vállamra hajtotta a fejét…
Nem egészen így történt! Helyesbíteni vagyok kénytelen, ugyanis csak egy tervet észleltem hirtelen, egy kibontakozó, egyszerű mozdulatsort.
Éppen csak megindult a feje felém, azzal a szándékkal, hogy a vállamon pihenjen, még szinte hozzám sem ért, ösztöneim máris riadót fújtak – nyers, egyszerű, fékezhetetlen nemiség áradt belőle -, elkaptam a derekát, kezem csúszott fel, megfogtam a cicijét, kihámoztam… Szólt az alarm, minden fronton támadtam. Pillanatok alatt történt minden.
Majdnem minden! Beszívtam izgató illatát a nyakánál, mellei között, s már az egyik kezem szokásos magasságig felgyűrte a ruháját, míg a másik már a bugyit fejtegette lefelé… amikor megszólalt:
– Vigyázz, megvan!
Ez a „megjött”, „megvan”, „piros napok” és hasonló kifejezés mindig kijózanítólag hat rám, most is ez történt. Kezeim megálltak.
– Ne ijedj meg azért! – vigasztalt-biztatott. – Maradt még, ami használható.
Nem is bírtam visszafogni magam bíztatás nélkül sem, csupán egy pillanatnyi megtorpanás, és végre megmarkoltam a cickókat.
– Szeretnéd? – kérdezte, hangosan lihegve. – Kiszállsz?
Rögtön megértettem, s megkerülve az autót az ajtóhoz álltam.
Fogtam a ciciket, s míg ő a nadrágomat tolta le térdig, lelkesen masszíroztam őket. Fenekemnél fogva magához húzott és hangos cuppanással elnyelt. Mint egy mohó boci, fejét mozgatva szívott hosszan, kitartóan.
Átnézve a kocsi fölött, mintha ex-lovagja, Zoltán sziluettjét láttam volna kilépni a kocsmaajtón, és bizonytalan léptekkel megindulni egy pad irányába.
Főtt kukorica vagy inkább szájharmonika érezhet ilyet, amikor puha ajkak kényeztetik. Hol az égen kíváncsiskodó csillagokat néztem, hol pedig a száját, ahogy fel akar falni. Összefogtam a lágy érintésű, de kemény ciciket, és közéjük illesztettem háborúra kész fegyveremet. Ösztönös csípőmozdulatokkal járattam a völgyben, megint csillagnézés… és – jelentem tábornok úrnak – a völgyből nagy erővel kiszorítottam az ellenséget.
Még utolsó erőmmel, az egyhetes képzés első napjának éjszakáján aratott győzelmem jeleként a bimbókkal is tudattam, hogy a harcot nem úszták meg szárazon.
Kicsit álldogáltunk még az éjfél utáni ég alatt, aztán andalgó léptekkel az egyik épülethez – az ő szálláshelyéhez – mentünk, elköszönés, majd gyors tusolás után nyugovóra tértem a süppedős ágyban. Ki érti ezt? Utolsó, lassuló gondolatként egy óceánzöld szempárt láttam csillogni az éji csendben.

Csaj a megállóból

Amikor üdén és illatosan beültek a kocsiba – Mariann mellém, Tünde hátul, középre -, csillogó szemeiken és állandósult mosolyukon kívül semmi nem árulkodott közös tegnap délutáni és esti programunkról, sőt még arról sem, hogy lenne miről árulkodni.
Mariann teljes hajmennyiségét balról jobbra irányította – nem lehetett kis munka reggel a tükör előtt a sűrű zuhatagot meggyőzni erről a változásról -, a felém eső bal profilját így egészében kitette az én bámulatomnak. Tünde frizurája a megfejthetetlen lépcsőzetes formáját mutatta: a felső réteg világosabb és rövidebb, az alatta megbújók hosszabbak és sötétebbek. Kedvem lett volna mindkettőt egyszerre simogatni és mindkettőbe belefúrni az arcom, ahogy tegnap adódott erre alkalmam.
– Hoztál zsepit? – kérdezte a tükörből hátsó, állandó stopposom.
Önkéntelenül bal felső ingzsebemhez tapogatóztam, miközben mindketten hangosan kacagtak. Nevetésük rám is átragadt.
Tegnap, miután megérkezett Mariann is – félbeszakítva Tündével éppen megkísérelt, kényeztető összecsiszolódásunkat -, elégedetten szemléltem, ahogy feltartott karral hagyja magát megszabadítani a felsőjétől, majd újra két markába fogja Tünde cicijeit, miközben lefejtettem a formás popsit takaró farmert, s azt egy hirtelen mozdulattal az utcai ablak irányába küldtem. Egy-két lépést hátrálva gyönyörködtem a látványban: a meztelen Tünde és a bugyiban, melltartóban őt simogató Mariann hormonriasztó összhatásában.
A fehér bugyi és a szintén hófehér melltartó – ugyan ki állítja, hogy ez szín már divatjamúlt, amikor egyazon délután két formás, fehér bugyival is dolgom akad? – összhangot mutatott Tünde lakrészének színvilágával. A barnás-rózsaszín női testek nemkülönben!
Talán a vizuális impresszió erotikus izgalma okozta, tüsszentettem egy nagyot, olyan királyosat. Kerestem a zsebkendőt, s ehhez az ingzsebemet, de hiába: egyetlen szálat sem tartalmazott. Pedig további orrcsavarás jelezte a következő tüsszentés közeledtét.
– Nincs nálam sem – nézett rám Mariann a cicikről.
– Mindjárt hozok, egy pillanat! – Tünde felfüggesztette barátnője, vagyis közös barátnőnk feszes testének feltérképezését.
– Majd én!… Hol találom? – készségeskedetem, s már indultam az egyik fehér kilincs irányába, úgy ahogy voltam, ruha nélkül, előre és felfelé szegezett lándzsával.
– Kis kosárban… – válaszolt a ház királykisasszonya, és kibújtatta Mariann egyik cicijét.
– Várjatok ám meg! – szóltam vissza az ajtóból.
Elindultam papírzsebkendőt kutatni, a rövid eligazítás alapján feltételezve, hogy csakis olyan helyen találhatom meg, ahol már jártam, tehát nem kell az egész házat bebolyongani. Szívesen mentem, mert nem szerettem volna a két üde, vérforraló női test, vagy egymás kényeztetésének mámorító benyomásától függve, túlontúl gyorsan teljesíteni férfiúi ösztöneim sürgető parancsát, s ez a kis elterelő tevékenység reményeim szerint elodázhatta rohamosan és visszatarthatatlanul közeledő spriccelési ingerenciámat.
Lementem a lépcsőn. Az előszobából tágas nappalivá, valamint bárpult és hozzávaló magas székek elhelyezésével egyetlen jókora, egylégterű helyiséggé formázott, és üvegtéglás fallal határolt belső virágoskerten túl konyhasarkot tartalmazó földszinten, közvetlenül az utcai bejárati ajtó mellett megtaláltam a kosarat. Aznapi levelek és néhánynapos szórólapok társaságában megleltem a családi papírzsebkendőt, egy egész csomagnyit.
Eszembe sem jutott, hogy találkozhatok valakivel e rövid túrán, csak mikor visszatértem, futott át a gondolat, de akkor már mindegy is: nem ütköztünk össze senkivel a ház lakói közül.
A csajok keltette élmény alig lankadt valamicskét a felfedező túra ideje során, ők is változatlanul ugyanott álltak, és még tartott a cicik feltárása. Érdekes, hogy ők egymással szemben is igyekeznek megtartani a vetkőztetés élvezetét, pedig lehetséges, hogy nekik nem is jelent akkora izgalmat a kicsomagolás, mint nekünk, ellenkező neműeknek. Hogy is van ez? Az biztos, hogy örömmel veszem, ha a nő segít megszabadulni a saját ruhadarabjaitól – s nem kell csatok és kapcsok nyitját olyankor megfejteni, amikor agysejtjeimnek az élvezetre kell koncentrálni -, s utána átengedi a bugyi lehúzásának utánozhatatlan élményét. Odaléptem Mariann mögé, s mikor a melltartó lekerült, leguggolva, a félgömbök lassú, tágranyílt-szemű kiszabadítását magamra vállaltam, kihúzva a völgyből és átemelve a dombokon…
– Miért nevezed a húgodat öcsédnek? – kérdeztem immár a kocsiban, útban az iskola és munkahely felé, szokásos reggeli utazásunkkor, egy nappal később, de még mindig a mélyreható élmények hatása alatt.
Ezen megint jót nevetgéltünk! Tünde válasza pedig végképp felhagyhatatlanná tette az egységes vidámságot:
– Hát mert olyan… nem?
– Neeeem! – vágta rá Mariann, fuldokolva a nevetéstől.
– Dehogyis! – tiltakoztam gurgulázva. Magam elé idéztem a jelenetet, amikor diszkrét kopogást követve, válaszra sem várva, belépett a szobába egy rövid, vöröses-barnahajú csaj, akire Tünde, felnézve Mariann cicijei közül, azt mondta: „az öcsém.” – Nem nagyon jött zavarba…
Tényleg nem. Kérdezte: elállhatna-e valamelyik kocsival, mire Mariann szó nélkül az ablak tövében illetlenül szétvetett szárral heverő farmerja felé mutatott, aminek a zsebéből Tünde „öccse” kivette a kulcsot és eltávozott. Amíg lehajolt a nadrágig, hátulról széles belátást engedett a válláról már a belépésekor is lecsúszni készülő, egyébként is nagyon bő szabású felsője, megmutatva kíváncsi látószerveimnek a Tündéjénél jóval nagyobb melleket. Hamarjában megcsodálhattam alácsúszni szándékozó, ugyancsak tágas nadrágjából – melynek ülepe különben is valahol térdkörül került megállapításra szabóilag – kitüremkedő kiadós popsit, amely lehajlás közben jóval a kék-fehér csíkos tanga alatt kezdődött, fittyethányva eredeti rendeltetésének. Öccsre egy cseppet sem hasonlított!
– Gondolom, öcsédnek nevezett húgodnál minden kék… – tippeltem a bugyi és egyéb ruházata alapján.
Mariann ezen is felkacagott, ám Tünde komolyan válaszolt:
– Kék és fehér, mert azt kérte. Jártál arra zsepikeresés közben?
Megint egy jó ok a nevetésre, pedig igazán gyorsan és bonyodalom nélkül megoldottam a kutatómunkát.
– Dehogy! Célirányosan mentem a kosárig és vissza, nem tévedtem el, nem találkoztam sem a húgoddal, sem a nagymamáddal…
– Hahaha!
– Azért képzeljétek el, mit látott szegény, amikor ártatlanul belépett, s ahhoz képest higgadtan viselte a megpróbáltatásokat!
– Öcsém? Mit láthatott? – Tünde feje kettőnk között, szemei a tükörből csillogtak, karjai a két első ülés támláján. – Először is Mariannt az ágyon fekve, meztelenül, hegyes cicikkel, lábai kétfelé, bal kezével a farmerja felé mutat…
– … ami szintén széttett lábakkal az ablaknál… – egészítettem ki a látványt.
– Mariann tetejében én – folytatta a csillogó szempár gazdája -, nyelvem a duzzadó bimbók egyikén, Mariann szabad kezével éppen összekócol.
– Egyik térdeddel eltakartad Mariann punciját, a másikat felhúztad, így a tiédet láthattam. Az egyik kezed Mariann szabad cicijét markolta éppen, a másikkal hátranyúltál hozzám… – folytattam a még elmesélve is ínycsiklandó képet.
– Valahogy keresztben feküdtél, lábad oldalra nyújtva az ágyról a levegőbe, mintha most ugrottál volna ki a repülőből, és még nem nyílt ki az ernyőd, lebegve ég és föld között, és a kemény farkadat nyomkodtad a fenekemhez. Egyre jobban széttettem a lábam, hogy be tudd tenni a punimba, de csak simogattál, és biztos néztél közben, erre hátranyúltam és odaillesztettelek a bejárathoz. Az egyikhez, mert nem tudtam, hová készülsz.
– Tovább! – kérte Mariann, aki szomjasan itta a számára oly szimpatikus, minden apró részletre kiterjedő beszámolót.
– Hogyhogy tovább? Te hol voltál?
– Csak feküdtem, élveztem az eddigieket és vártam, mi fog történni. – Mariann bal tenyerét, ezen a reggelen először, célirányosan nadrágom egy érzékeny pontjára helyezte.
– Én következem – vettem át az ismertető előadás fonalát. – Már alig bírtam magammal, úgy voltam vele, hogy valahová sürgősen be kell dugni a farkam, megtornáztatni, és még sürgősebben teleengedni… Ehhez még hozzájárultál – néztem a tükörbe – azzal, hogy ahányszor a puncidhoz közelítettem, mindig készségesen hátrébb toltad, hogy elérjem, pedig nem is akartam elérni, csak a környékét bejárni, azt is csak kíméletesen, nem elkapkodva. Már sokadik csillogó, színtelen csepp jelent meg a farkam végén, amit a popsidra kentem és néztem, milyen gyorsan eltűnik. Ekkor kaptál el, és az érintésedtől megint majdnem elhamarkodtam a dolgot.
– Ehelyett felpattantál…
– …és a következő csillogó cseppet odavittem Mariannak, a nyelve hegyére.
– Hogy is volt ez pontosan? – Mariann kipirulva fordult felém, és gyorsan bontogatta a nadrágomat.
Benyúltam a bal felső ingzsebembe, és a bal combomra készítettem egy papírzsebkendőt. Ettől a kocsiban megint visszatért a széles nevetés, de most már a féktelenül erotikus változata.
– Iszol egy sört?
– Kocsival vagyok, egy alkoholmenteset esetleg…
– Ne válogass, mert úgysincs semmilyen!
– Akkor meg miért kérdezted?
– Gondoltam, meghívsz a szomszédba.
A szomszédban nonstop kocsma üzemelt, betértünk már oda máskor is Ferivel, sőt az egy igen praktikus találkozóhely volt számunkra, amikor együtt indultunk valahová. Mégsem az utcán kellett várakozni egymásra! Ilyenkor a kocsmában megtaláltam, feltöltve, útra készen.
Napközben is célszerű átszaladni az irodából, akár csak egy kávéra is.
Ajtón ki, ajtón be. Tényleg kár lenne munkahelyen sört tartani, főleg választékot igényes haverok számára. A kocsmáros előadta az alkoholmentes sör és a guminő közötti egyetlen lépésnyi távolságról szóló, elnyűhetetlen poénját, óva intve ennek megtételétől.
Feri sem guminőben gondolkozott:
– Kéne egy jó csaj!
– Mi lett vele? Vagy velük? – Néhány hete még büszkén mesélte, hogy odaköltözött hozzá egy „szuper bige”, pár napra rá annak barátnője is, és hármasban adtak az élvezeteknek. A lányok munkaidőben is, Feri szabadideje egy részében, amíg ki nem fulladt.
– Szerelmes lett, elment… – mondta keserűen. – Elmentek valamerre nászútra.
– Mármint a két csaj?
– Szerinted eddig kiről beszéltünk?
No jó. Tényleg itt maradt nő nélkül hirtelen, sőt duplán. Megértően igyekeztem viselkedni.
– Van időd csajozni egyet? – villantotta rám legcsábosabb mosolyát, mely mind a 44 fogát tartalmazta. Egyszer megkérem majd, hogy ugyanezt ismételje meg tükör előtt, józanul… Garantáltan többé nem fogja így csinálni!
– Túl sok nincs…
– Akkor csak mondj egy címet! – mosolygott már megint.
Szóval úgy akar sört inni, hogy nincs, és úgy akar csajozni, hogy én szállítsam le számára?
– Ne mondd, hogy nem tudsz olyat, aki… – kezdtem kételkedésemnek hangot adni.
– Honnan tudnék? – Elővette ártatlan tekintetét, ami nem kevésbé volt ijesztő, mint a mosolygós, csak a fogak száma csökkent felére. – Leakasztani valakit?
– Hát én honnan tudnék? – csodálkoztam ekkora szemtelenségen.
Belekortyolt a sörébe, aztán érdeklődéssel szemlélte, hogy nem maradt a korsó alján. Én még az üveg felénél jártam…
– Nem állíthatod, hogy egyszer sem ajánlottam fel, hogy meglátogathatod a csajomat, vagy akár mind a kettőt… – Tényleg nem tartotta dugva őket. Nem állítottam semmit, úgyhogy folytatta a monológot: – Bármikor jöhettél volna, mert a haverom vagy. Ingyen!
Azt hiszem, itt mondta ki a kulcsszót: a két lány munkaidőben profi szolgáltatást nyújtott pénzért, Ferinek munkaidő után ingyeneset, vagy inkább bartert a szállásért. Tőlem meg úgy szeretne kicsikarni egy ingyenes ismerőst, hogy tisztában van azzal, én nem ismerek profikat.
Eszembe sem jutott Mariannt vagy Tündét, esetleg mindkettőjüket feláldozni a kollegalitás oltárán. Nem hülyültem meg! Egyrészt nem olyan csajok, hogy bárkivel elmennének – néha azt sem értem világosan, nekem hogyan sikerülhetett -, másrészt ez az én titkos élvezetem két belevaló csajjal, harmadrészt meg nem és nem!
Hajlandó voltam azonban gondolkozni lehetőségeken Feri minél hamarabb nyélbeüthető kielégülése érdekében. Közben minduntalan visszatértek az előz napi emlékek: Amikor a két csaj oldalról fölém hajolt, s Mariann cicijei alatt ráláttam az ablakra, azon túl a lemenő Nap által alulról megvilágított, rózsaszín felhőkre!… Úgy éreztem, ez éppen a mennyország.
Feri rendelt még egy sört.
Feldobtam néhány nevet, ismerősökét, kolléganőkét, sőt olyat is, ami csak úgy a naptárból eszembe jutott. Feri mindegyikre mondott valami kifogást, még a kamu névre is: „Attól aztán nem lehet megszabadulni!”
– Holnapig kibírod? – kérdeztem, feladva az értelmetlen tanakodást.
– Mi van ma?…holnap csütörtök…
– Majdcsak valahogy túléled – vigasztaltam. Egyszer éppen ő mesélte, hogy függetlenül attól, hogy van-e éppen szextársa, saját magát is rendszeresen kiszolgálja…
– Eszedbe jutott valaki? – kezdte volna újra a faggatózást. Meglepődve ismertem fel, hogy reménykedve arra gondol, vannak ötleteim, csak éppen a másik féllel meg akarom először beszélni.
Nem volt egyetlen használható ötletem sem.
Más lenne a helyzet, ha magamról szólna ez a problémamegoldás…
Szinte végszóra betoppant egy csaj a cégtől, mintás bögréjébe, elvitelre capuccinot rendelt a pultnál. Dudorodó, formás nadrág… Jelekkel mutattam Ferinek: ihol a jelentkező!
Élénken rázta a fejét. Mi baja lehet?
Nem is szólalt meg, a csajszi eltávozásáig, akkor magyarázta el:
– Egyszer azt mondtam neki, mert beszél az ember hülyeségeket, hogy ha feleséget keresnék, csakis ő kellene, azóta nyomul! Mi van ma?… – Ujjain számolt. – Hétfőn még meg is várt a parkolóban, a recepcióssal legalább félórát kellett beszélgetnem, hogy megunja a várakozást, közben pislogtam kifelé, már mindenkinek gyanússá váltam.
– Szerintem nem akar hozzád menni, ne f**s! Az is lehet, hogy van férje…
– Erre nem is gondoltam – mosolygott, bevetve mind a 44 fogát. Már megint akarhat valamit! – Megtudakolod?
– Rendben van, ennyit megtehetek egy kollégának… De most visszamegyek, mert vendégeim jönnek, és sok a munka.
Ajtón ki, ajtón be.
Még a helyemre sem értem, egyik közvetlen kolléganőm a folyosón szóba elegyedett velem, így gyorsan kihasználtam az alkalmat:
– Valahol a könyvelésen egy nagyon széparcú, hosszú hajú, ilyen magas – mutattam – csajszi, mindig olyan a szeme, mintha sírni akarna…
– Farmotoros? – pontosította a leírást. – Bögyös-faros?
– Mondjuk, de formásan…
– Mit akarsz vele?
– Tulajdonképpen semmit, de mit lehet tudni róla? – tértem a lényegre.
– Elvált, van egy kislánya, van barátja, de szerintem bejössz neki.
– Ok, köszi, csak ennyi… Nem jöttek még a vendégek, ugye?
Úgy másfélóra elteltével meglátogattam Feri kollégámat az irodájában. Éppen meditált, ami kísértetiesen emlékeztetett a semmittevés lázas tevékenységére.
– Fél négykor találkoztok a parkolóban, szinte teljesen véletlenül, s megkérdezed, hazaviheted-e. Sok sikert!
– Vá-vá-várj! – kiáltott utánam kétségbeesve, mikor látta, hogy kívülről csukom az ajtót.
– Mi a baj? Holnapra ígértem, már ma megkapod a megoldást. Oda s szüzesség!
– Csukd már be… De belülről! Hogy csináltad? – kérdezte.
– Semmi különös, kicsit gyámoltalannak tart, hogy én hívtam randira helyetted, de majd kiteszel magadért! Ma éppen alkalmas neki, mert a kiscsajt, ugyanis van egy lánya, a nagymama viszi el magához, s csak később kerül haza, a barátja meg valahol vidéken… No hajrá! – Kezemet megint a kilincsre tettem, nincs már ezen mit beszélni…
Feri nem így gondolta:
– Majd később beszéljünk már még!
– O.k. – Sietve eltávoztam.
Már régen elfelejtettem Ferit a megoldottnak tűnő problémájával együtt, amikor pontban fél négykor betoppant:
– Mehetünk? – Gyanúsan sokfogú mosoly.
– Persze, menjetek csak…- válaszoltam könnyedén, hiszen én már megtettem, ami tőlem esetleg elvárható lehetett.
– Tudod, én ittam néhány sört… – Ezért a csábos mosoly! – Elvinnél? – Tanakodásomat vagy nemtetszésemet látva még hozzátette: – Csak odafelé, aztán majd sétálok egyet.
Sóhajtva nyúltam a kulcsomért.
A kolléganőn nem látszott a csodálkozásnak legparányibb jele sem, amikor ketten kérdeztük meg tőle – mintegy spontán módon – a megbeszélt „hazavihetünk?”-et.
Nem is lakott messzire, csak a sok egyirányú utca miatt tűnt hosszúnak a távolság, Ferinek igazán nem kell nagy sétát megtennie akció után.
– Bejössz egy üdítőre? – Meglehetősen váratlanul ért a kérdés, hiszen ki sem terveztem szállni a kocsiból, hadd intézzék a csak kettejükre tartozó problémamegoldást.
A lakás elég kicsi, ám rendezett, tiszta, s otthonos.
– Mit kértek? – állt elénk, miután leültetett minket a rendelkezésre álló két fotelba.
– Hogy Feri mit szeretne, azt majd megbeszélitek, én akármilyen rostosat, és már nem is zavarlak benneteket – válaszoltam, figyelve a hatást, ami elmaradt. Nem egy csodálkozós típus!
Kaptam egy őszibaracklevet, Feri egy doboz sört, saját magának pedig ásványvizet hozott.
– Ülj csak ide, én úgyis megyek már.. – ugrottam fel az egyik fotelből.
– Ne siess annyira, sosincs alkalmunk beszélgetni… – Az üresen maradt fotel széles karfájára tette nőies fenekét. Mindössze pár másodpercre, s már megint talpon volt: – Egy pillanat…
Feri elégedetten mosolygott, érezte, hogy jó úton halad felgyülemlett feszültsége levezetése irányába. Nekem is érdekes ötletem támadt, és gyanítottam, hogy a kolléganőnek ugyanez fordult meg a fejében.
Sebtében átöltözve tért vissza közénk. A legfeltűnőbb változás a mélyen kivágott póló volt, ami alól eltűnhetett a melltartó, hiszen minden pislogását a kiadós cicik mozgása követte.
– Ti barátok vagytok? – kérdezte kipirulva.
– Úgy is mondhatjuk, vagy nagyon jó kollégák.
– Meg szoktatok osztozni mindenen? – érdeklődött tovább, beigazolva sejtésemet.
– Ha csak tehetjük, és ha van min… – válaszoltam diplomatikusan, és mégiscsak leültem a fotelba. – Visszaülsz ide?
Úgy ereszkedett le a karfára, hogy popsijából több került az ölembe. Kicsit meg is billent, mire ösztönösen elkaptam, éppen a cicijeit, erre egy ráadás mozdulattal belehuppant az ölembe.
Feri 46 foggal mosolygott és sűrűket pislogott a sörösdoboz mögül.
Nem szívesen engedtem volna el a ruganyos, hatalmas melleket, de nem is jelezte, hogy ezt elvárná tőlem.
– Ez igen! – törtem meg a csendet, és Feri kimeredő tekintetének kedvezve, úgy gondoltam, hadd ismerkedjenek egymással, ha már ez volt a cél: óvatosan felhúztam a felsőt egészen a nyakáig, hogy zavartalanul előbukkanjanak a cicik.
Két markomat visszatettem, egyharmadát, ha betakarták.
Kicsit mindenki zavarban volt, miközben mindannyian tisztában voltunk a helyzet kínálta lehetőségekkel.
Lopva az órámra néztem: 15 perccel ezelőtt indultunk… Jól haladunk. Úgy számoltam, még kicsit hagyom a tenyereimet élvezkedni, aztán tényleg elmegyek – mármint kocsival. Vagy először mégsem kocsival? Ki kellene próbálni, komolyan gondolja-e a hármas felállást, gyorsan kivenni a résszem, utána magukra hagyni őket. Mit veszíthetek?
– Segítek levenni – ajánlkoztam a már úgyis a nyakánál összegyűrődött ruhadarab eltávolítására.
Ebből az indíttatásból egy sereg feleslegesnek látszó mozdulatot tettem: Fészkelődéssel jeleztem, hogy felállnék, kikapcsoltam a nadrágját és meglazítottam annyira, hogy lehúzhassam térd alá, áttessékeltem Feri ölébe – aki örömmel átvette a markolós szerepet -, és csak ezek után húztam le a fején át a feleslegessé vált felsőjét.
Ottmaradtam előtte, mire a nadrágon keresztül finoman megharapta a farkamat, s miközben Feri egyik kezével még mindig a csábító ciciket edzette, s másikkal először hátulról, majd elölről igyekezett bejutni a bugyiba, a kolléganő viszonozta a térd alá történő nadrágletolást, és gondolkodás nélkül tövig elrejtette, amit kibukkant az arca előtt. Széles, húsos ajkai között mozogtam kéjesen, két kezével a zacskómat fogta…
Feri úgy tűnt, nem boldogul a bugyival. Visszaültem a fotelbe, az omlós, forró száj jött utánam, és derékból behajolva, ott folytatta az eltüntető-előbukkanó műveletet. Láttam, ahogy kilép a nadrágból is, bugyiból is, és kettőnk között meztelenül, enyhén széttett lábakkal élvezi, ahogy Feri hátulról nyalogatja.
Ez az, amit a végtelenségig el bírnék viselni! Megmutattam közben, hogy merrefelé szeretem, az oldalán is, a hegyén…
Nem tudtam, mennyi idő lehet, de úgy gondoltam, helyesebb lenne, ha most már elmennék így is, úgy is, hiszen Feri keres barátnőt, s megtaláltuk számára. Úgy tűnt, hogy be is válik, én meg feleslegessé válok. Eszembe jutott Mariann kicsi keze, ahogy reggel játszadozott velem, s mindig készséges szája… Eszembe jutott Tünde, aki szerintem a lányokhoz jobban vonzódik, ám Mariannal együtt engem is elfogad, és viharos élvezetet tud okozni… Eszembe jutott még sok minden, miközben gyorsabban vettem a levegőt, a mennyezetre néztem és belelövelltem a telt ajkak közé.
Biztos voltam benne, hogy nem veszik rossznéven azt sem, hogy kihasználtam az alkalmat, hiszen a csaj is nagyon benne volt, s az sem tűnik udvariatlanságnak, ha gyorsan eltávozok. Öltöztem, Feri vetkőzött. Fülig érő mosolya jelezte, hogy elégedett a választással, és távozásom után ő is biztosan gyorsan el fog menni. Talán kétszer is.
Csütörtök reggel ugyanaz az ötlete támadt mindhármunknak:
– Meg kellene ismételni Tündénél a bulit!
– Majd zsepit hozzál ám!
– Most már tudom, merre keressem…
– Megkeresnéd a kékszobát is?
– Hárman azért sokan lennétek nekem! Még így is aggályaim vannak, hogy jó-e mindkettőtöknek, szerencsére ti egymással is sokat foglalkoztok.
– Szólnánk ám, ha valami nem lenne jó! – nevetett Tünde a tükörből.
– Neked Mariannal a jobb, vagy velem? – tettem fel a régóta motoszkáló kérdést.
– Ha választani kellene, hát… lehet, hogy hirtelen Mariannt választanám, mert még különlegesebb, még nagyobb újdonság, mint egy pasi. Ugye, nem baj? De azért együtt, hármasban még különlegesebb! Meg ne haragudj ám! Olyan türelmes vagy, és látszik, hogy nemcsak a saját kielégülésed érdekel…
– Nekem is újdonság… – szólalt meg mellettem Mariann. – Eddig azt hittem, sőt biztos voltam benne, hogy a csajok közömbösek számomra. No jó, mondtam már, hogy szívesen megfogok egy cicit, megsimogatom, jó érzés, ahogy az is, ha az enyémet egy csajszi fogja meg, de különösebb izgalmat nem érzek. Így más, hogy van egy pasi is mellettem, és kiegészül a csajos simi-nyali az igazi szeretkezéssel!
– Jó ez a hármas! Szerintem az is nagyon nagydolog, hogy ennyire nyíltak vagyunk egymással, mindent meg tudunk őszintén beszélni, nincs szégyenkezés…
Nagy levegőt vettem.
– Tegnap kérte egy kollégám, hogy segítsek neki csajt találni leakasztásra, rendszeres használatra… – kezdtem.
– Nem! – jelentette ki Mariann.
– Ez a hármas így jó, ahogy van, ha vége lesz, mert egyszer úgyis be kell fejeznünk, akkor ez így marad meg egy pirulós, erotikus élménynek, más ebbe nem fér bele… – tiltakozott Tünde is.
– Nem erről van szó, megoldódott a probléma, segítettem a csapatépítésben… – Nem nagyon tudtam, hogyan kezdem el, illetve most már hogyan folytassam. Mariann egész testével felém fordult:
– Ezt részletesen szeretném hallani! Először a végét: volt valami? Cumi?
– Eltaláltad.
Bal térdét felhúzta az ülésre, kezemet a kivillanó, piros bugyira helyeztem, amit elégedetten nyugtázott:
– Akkor indulhat a szex!